A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Dačić, mint kormányfő?!
Betűméret:
Ivica Dačić, az SPS elnöke az utóbbi három év alatt bebizonyította, hogy van értelme a belgrádi politikai tudományok karán szerzett diplomnak, no meg azok az évek is jó iskola voltak a számára, amelyeket Szlóbó mögött, szóvivőként és más posztokon eltöltött. Előbb felélesztette a tetszhalott pártot, amely 2000 októbere után a DSS „káderbázisává” fokozódott le, majd eljutott oda, hogy az első Koštunica-kormány külső támogatójaként ismét elfogadható partnerré vált többek számára is.
Az SPS három éve jól kombinált, megtéve az úgymond lehetetlent, koalícióra lépett a DS-szel. A mérleg nyelvének szerepével ügyesen sáfárkodott, a választási eredményél sokkal nagyobb arányban részesült ahatalomból (éppúgy, mint a DS többi partnerei is), megkapta a belügyminisztériumot, az oktatást, az infrastruktúrát és az energetikai szektort irányító tárcákat – ez utóbbit azért, hogy Oroszország Anyácskának ne legyenek gondjai szerbiai monopóliumainak ellenőrzésében. Ez volt a koalíció ára.
Dačić nak sikerült hatékony belügyminiszterként berobbannia a köztudatba, a saját érdemeként bemutatni a schengeni vízummentességet és az új („EU-s“) személyi okmányok bevezetését (a kilométeres sorokért „természetesen“ nem ő volt a hibás), megkapta az év legeurópaibb politikusának címét, szalonképessé vált Washingtonban, kisebbségbarátként mutatkozott be, megyszervezte a melegfelvonulás védelmét (szerb rendőrök mlegeket védve kaptak apait-anyait szerb sovinisztáktól – tetszett is a Nyugatnak!), kiheréltette a vajdasági Statútumot, sikeresen pacifikált néhány rendőrsztrájkot, majd a koszovói kérdéssel kapcsolatban felvette a Megmondó szerepét.
Koszovót fel kell osztani, végérvényesen meg kell húzni a határt (persze, délebbre a jelenlegi „adminisztratívnál“) a szerbek és az albánok között – ez volt az a kijelentése, amelyre mindenki fölfigyelt – más lapra tartozik, hogy sem az ötlet nem új, sem pedig ő az egyetlen az állami vezetésben, aki ezt így gondolja (horribile dictu: esetleg maga Tadićá llemfőnek is ez lehet a véleménye, sőt, a célja is). Nem sokkal később, azt is kimondta, amit a szerbek többsége gondol, hogy az EU-n kívül is van élet.
Az egyszerű emberek Szerbiája felbőszült azon, hogy újabb és újabb akadályokat támasztottak eléje, végül pedig az utolsó hágai vádlott kiadatása sem hozta meg a várt jutalmat. Sőt, kiderült, hogy Koszovó az ára az EU-s tagságnak. Egyelőre hiába mondja Nenad Čanak (LSV), a vajdasági autonomista part elnöke, hogy valójában nem létezik a „Koszovó vagy az EU” dilemma, hiszen Koszovó már 12 éve nem Szerbia, hiába mondja ugyanezt Čedomir Jovanović (LDP) is, sőt hiába tudja ezt a szerbiai népesség többségi része is, hiába, mert ez alatt a 12 év alatt az egymást váltó hatalmi koalíciók egyike sem merte kimondani, hogy Koszovó elveszett. Aki ezt kimondja, nem maradhat hatalmon Szerbiában és nem is kerülhet hatalomra – legalábbis így gondolják továbbra is elemzők, szakértők, politikusok, még ma is.
Most az a több tízezer szerb jelenti „Koszovót”, aki a Mitrovica mögötti, északi csücsökben él. A szórványban, az enklávékban élő szerbeket ma már csak udvariasságból szokás emlegetni, őket már átengedte Szerbia az Ahtisaari-terv alkalmazásának. Lehet, hogy „Északon” is ez lesz a megoldás – jelenleg úgy tűnik, hogy Szerbia jobban tenné, ha beleegyezne az „Ahtisaariba”, amíg van erre lehetősége. Kísértetiesen emlékeztet a helyzet 1995 tavaszára és a Z4-terv elutasítása körüli eseményekre, csak nehogy az legyen a vége, mint akkor: menekültek tízezrei Vajdaságban - házat, munkát, posztokat követelve.
Dačić tehét bekeményített. Koszovóval kapcsolatban is azt üzente, hogy Szerbia reagálni fog egy esetleges újabb szerbellenes pogromra. Most már a melegfelvonulással kapcsolatban is azt mondja, hogy nem engedi meg, hogy a rendőrök agyaggalambok legyenek, miközben Dragan Đilas Belgrád (DS-es) polgármestere elhatárolódik az egésztől, mondván, hogy a felvonulásra semmi szükség, csak kár van belőle (ahogyan ez tavaly történt). Az SPS elnöke az, aki kimondja az igazságot, meghatározza az irányvonalakat, meghúzza a határokat – legalábbis ezt sugallják médiaszereplései.
Az SPS-eszen belül éppen Dačić volt az, aki fokozatosan elhatárolódott Szlóbó emlékétől, és az emiatt esetleg bekövetkező belső feszültségek megelőzése érdekében posztokat adott a párt „keményvonalasainak“. Az utóbbi napokban azonban az SPS „második vonala“ ismét emlegeti Miloševićet, arról beszélve, hogy az egykori vezér is örülne ma a DS-szel való koalíciónak.
Az SPS a DS-en parazitálva tért vissza a szerbiai politika fő sodrásába, sőt abban a helyzetben van , hogy – némi módosításokkal – ismét olyan irányban befolyásolhatja a szerbiai közvéleményt, amelyen az ország 1987 és 2000 között haladt – és amelyről valójában azóta sem tért le: a nemzeti sértődöttség, különlegesség hangsúlyozása, az „etnikai területek“ védelme, meg a Nyugattal való dacolás. Jönnek a választások és Dačić vissza szeretné hozni az SPS egykori szavazóit, akik évek óta az egyik vagy a másik radikálisokra (SNS, SRS), vagy a DSS-e szavaznak. Most az SPS azt üzeni, hogy 2012-ben is koalícióra lépne a DS-szel, de már fordított szerepkörben: ők adnák a kormányfőt.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
