A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Perišić-per: a tények megerősítve
Betűméret:
Alapjában véve azért ítélték el, mert vezérkari főnökként pénzzel, hadianyaggal, fegyverekkel és káderekkel támogatta a bosznia-hercegovinai és horvátországi fellázadt szerbek fegyveres erőit, egy központosított össz-szerb (nagyszerb) hadsereg élén állva. Szarajevó négy éven át tartó ostroma miatt és Zágráb '95-ös évi lövetése miatt ítélték el, a srebrenicai népirtásért nem (de az ottani gyilkolásért és az etnikai tisztogatásért igen), mondván, hogy nem ellenőrizte teljes mértékben Ratko Mladićot – nem volt a közvetlen feljebbvalója. A 13 vádpont közül ez volt az egyetlen, amibe nem találták bűnösnek.
Szerbiát végül az ICTY sem tette közvetlenül felelőssé a srebrenicai népirtásért, ahogyan a másik, Nemzetközi Törvényszék sem. Az ICTY mai jtélete gyakorlatilag csupán megerősítette a nemzetközi Törvényszék által kimondottakat a Bosznia-Hercegovina Szerbai ellen perben.
Némi ellentmondás van ebben: vagy ellenőrizte vagy nem konkrét esetekben a „testvéreket”, de a logika talán ez: nem minden konkrét esetben tehető felelőssé a Nagy Testvér a Drinán túliak gaztettei miatt, csak akkor, ha ezt be lehet bizonyítani. Amúgy viszont köztudomású, hogy a „Jugoszláv Hadsereg” (VJ) minden létező módon támogatta a boszniai (VRS) és a horvátországi (SVK) szerb lázadók fegyveres erőit, gyakorlatilag egy hadsereg volt az, azzal, hogy a főparancsnok, Milošević, saját szája íze szerint meg-megvont valamit rakoncátlan boszniai és horvátországi alárendeltjeitől, akiket egyébként nem sokra becsült, sőt néha zárlat alá is vett, amikor szófogadatlanok voltak.
Az e-novine.com portálon már jó ideje „futnak” a „jugoszláv” Legfelsőbb Védelmi Tanács (VSO) ülésein készített jegyzőkönyvek, amelyekből mindez nagyon szépen kiviláglik. Maga Mladić is azt mondta, hogy „Szerbia segítsége nélkül nem maradtunk volna meg”. Nem mintha bárki is kételkedett volna mindebben, aki követte a korabeli ellenzéki/független/szabad, vagyis professzionális szerb médiumokat. Azokban még akkor, a háború alatt, olvasható volt az igazság.
Boszniában, pontosabban, annak a Republika Srpskán kívüli részében természetesen elégedetlenek az ítélettel: ők életfogytiglanira számítottak. Sem Mostar, sem Zadar lövetése miatt nem vádolta a hágai ügyészség, habár ez utóbbi miatt Horvátországban távollétében 20 évre ítélték. A háború kitörésekor ugyanis a zadari (zárai) Tűzérségi Iskolaközpont élén állt, majd '92 januárjában a bilećai (hercegovinai) székhelyű 13. hadtest parancsnoka volt. A szerb-montenegrói „Jugoszláv Szövetségi Köztársaság” kikiáltást követően, '92 júniusában a niši székhelyű 3. hadsereg parancsnokává nevezik ki, amely poszt utóbb Nebojša Pavković esetében is ugródeszkának bizonyult a vezérkari főnöki tisztségre. Pavkovićot 2009 februárjában 22 évre ítélték Hágában...
A VSO-tól a DOS-ig
Szerbiában Šutanovac védelmi miniszter (DS) „jeleskedett” azzal, hogy az elsők között nevezte túl súlyosnak az ítéletet.
Perišić történetéhez ugyanis hozzátartozik az is, hogy Koszovó miatt felmondta a szolgálatot Miloševićnek a '90-es évek végén ('93 augusztusa és '98 november 24. között volt vezérkari főnök), ami abban az időben elég nagy „durranás” volt. Šutanovac feltehetően azért is reagált, mert Perišić kormányalelnök volt a Đinđić-kormányban. A DOS akkori vezetői mindig is azt mondták, hogy időben kikérték Hága véleményét, ahonnan azt a választ kapták, hogy nincs vádirat, sőt eljárás sem folyik Perišić ellen. Így lett kormányalelnök, vezérkari főnök pedig azért nem lehetett ismét, mert Koštunica megőrizte Pavkovićot a poszton.
2002-ben – a Koštunica-Đinđić konfliktus (ideértve annak titkoszsolgálati, katonai, belügyi stb. vonzatait is) idejében - letartóztatták, azzal a gyanúval, hogy titkokat adott át az amerikaiaknak. Emiatt lemondott.
Zoran Živković, aki a DOS (konkrétan a Demokrata Párt, a DS) képviseletében volt előbb föderális belügyminiszter, majd Đinđić meggyilkolása után rövid ideig kormányfő is, a védelem tanúja volt Perišić perében. A vádlottnak a 2000. október 5-i fordulat előtti és utáni szerepéről beszélt. Perišić '99 augusztusában, megalakította a Mozgalom a Demokratikus Szerbiáért/PDS pártot, amely a DOS része volt. Az egykori vezérkari főnöknek – korabeli politikusi vallomások szerint - jelentős szerepe volt Milošević megbuktatásában.
Tevékeny szereplő
A vádiratot Hága 2005. március 7 -én hirdette ki ellene, és aznap feladta magát. Ártatlannak vallotta magát minden vádpontban. Perišić ügyvédei azzal érvelnek, hogy a „háború vezetése” önmagában még nem gaztett. Jogilag lehet, hogy tényleg nem, de népirtók, etnikai tisztogatók háborújának lehetővé tétele, támogatása bizony igen. Nem én mondtam, hanem az ENSZ bírósága, nem is először. A védelem most fellebbezni fog, vagyis a 27 év még nem tekinthető véglegesnek.
Ennek ellenére, nagyon jelentős ítélet a mai, hiszen Perišić elítélése is arról szól, hogy volt egy háború, amelyet gonosztevők Belgrádból irányítottak, amelynek egyik fő eszköze az etnikai tisztogatás volt és a Nagy Szerbia létrehozására irányult – tartott '91-től '99-ig. Ez kiderül egyébként az e-novine által közölt jegyzőkönyvekből is - Perišić tevékeny szereplő volt a VSO ülésein, nem csupán egy kelletlen parancsvégrehajtó. Emiatt (szinte) a teljes szerbiai („jugoszláv”), „srpskai” és „krajinai” vezetőséget, a politikait és a katonait is elítélte már az ENSZ törvényszéke (Milošević meghalt az ítélethirdetés előtt). Az élő és viruló Republika Srpska ezen gaztettek „eredménye”. A kiötlőket és végrehajtókat elítélte a „világ”, ám a gaztetteik „gyümölcsét” szentesítette Daytonban és azóta is elismeri (entitásként ugyan, nem államként).
És ne feledjük, a Milošević által fémjelzett civilizáció-ellenes mozgalom első áldozata Vajdaság volt – civilizációs, demográfiai, politikai, kulturális és minden egyéb értelemben. Sajnos, szlóbóéknak ez a sikere – Vajdaság be- és ledarálása - is tartósnak bizonyult, a Srpska létrehozásával egyetemben.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
