A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Számháborúk
Betűméret:
A népszámlálási biztosoknak szánt hivatalos utasítás értelmében azokat kellett összeírni, akik szerbiai lakhellyel rendelkeznek, attól függetlenül, hogy szeptember 30-án, éjfélkor az ország területén tartózkodtak-e, továbbá a külföldi lakhelyűeket, akik legalább egy éve Szerbiában tartózkodnak.
Persze, létezik, olyan is, hogy fiktív lakhely, vannak olyanok, akiket több államban is nyilvántartanak stb. Tehát, a kérdés valójában az, hogy mennyire akarja az állami adminisztráció kiszűrni az ilyen eseteket, a jó ideje külföldön élőket, akiket a rokonság mégis bejelentett az összeíróknak – ez jelentősen kihathat a népszámlálási eredményekre – nemcsak a magyarok létszámát illetően.
Becslések szerint 300.000-rel kevesebb lakosa van Szerbiának (Koszovó nélkül, ha ezt egyáltalán hozzá kell tenni), mint 9 éve. Annyi biztos, hogy a magyarság is jelentős mértékben fogyott a 2002-es évi majd 300.000-hez viszonyítva is.
Egy éve még arról győzögetett a „politikum”, hogy csak az a magyar, csak az „vállalja a magyarságát”, aki feliratkozott az MNT-választási névjegyzékre. Akkor 140.000-en voltunk ilyenek (a fele ment el végül MNT-t választani), a népszámláláson azonban valószínűleg kiderül, hogy a magukat magyarnak vallók mégis sokkal többen vannak. Sőt, ha mégis beleszámolják a külföldre költözötteket (a magyarok kiköltözése is folytatódott az utóbbi 11 év fene nagy demokráciája, szabadsága meg jóléte alatt is), akkor ez a szám – értelemszerűen – még nagyobb lesz.
Az idei szerbiai népszámlálás számomra „legpikánsabb” vetülete a Horvát Nemzeti Tanáccsal (HNV) kapcsolatos. Az ő plakátjaikon szerepelt az egyértelmű utasítás - nemzetiség: horvát, anyanyelv horvát, vallás: katolikus! Vagyis, buddhista, adventista, neadjisten ateista vagy agnosztikus horvát nem létezik. Ha meg létezik, akkor az nem a HNV-nek tetsző horvát. A nemzetiség és az egyházi (sőt, akár politikai!) hovatartozás egybemosása régi manipulációs hagyomány a térségben.
Érdekes adat lesz az is, hogy hányan vallották magukat, vagy inkább, hánynak sikerült beíratnia magát vajdaságinak, jugoszlávnak, vagy akár Jedi-vitéznek – hiszen alapjában mindenkinek szíve joga, hogy minek vallja magát és nem az összeírónak kellene erről döntenie – mert ilyen panaszok is voltak.
Furcsa az is, hogy a szerbiai népszámláláson eleve „vallási hovatartozásról” kérdezték a polgárt – csupán a „nem nyilatkozott” alternatív választ téve lehetővé -, mintha nem is lennének olyanok, akiknek NINCS vallási meggyőződésük, mert NEM vallásosak. Ezért érdeklődéssel várom az arra vonatkozó adatokat, hogy végül hány polgárnak sikerült beíratnia, hogy ateista vagy agnosztikus, sőt, inkább azt, hogy az állami statisztikai hivatal végül elismer-e ilyen kategóriát. Kilenc éve csupán 0,5% ateistát írtak össze, és az derült ki, hogy a lakosság 95%-a hívőnek vallja magát…
Szerbiában egyébként nagyjából rendben zajlott le a népszámlálás, kivéve a Koszovó szomszédságában levő községeket, ahol az albánok eleget tettek a nemzeti pártok felszólításának és bojkottáltak. Egyes szakértők szerint elsősorban amiatt volt bojkott, hogy ne derüljön ki, pontosan hányan is élnek albánok Preševo, Bujanovac és Medveđa községekben – vagyis hányan jelentkeztek be ott, miközben valójában Koszovóban, netán nyugat-Európában vagy Macedóniában élnek.
A „fiktív lakosság” téma volt Macedóniában is, ahol az „albán kérdés” miatt be sem fejezték a népszámlálást. Október 11-én – négy nappal a népszámlálás befejezése előtt - lemondott az állami népszámlálási bizottság, majd október 15-én a parlament érvénytelenített mindent. A kisebb baj a 14 millió euró, amit az adófizetők pénzéből ráköltöttek, a nagyobb az, hogy ismételten bebizonyosodott, hogy Macedóniában komoly problémák vannak.
A gondok – itt is – az albán többségű területeken merültek fel. Az albán összeírók elfogadták a személyi okmányok fénymásolatait (!) is, de azokat is összeírták, akik több mint egy éve külföldön vannak. A macedónok közölték, hogy ez ellentétben áll az EUROSTAT-szabályokkal. Az albán „politikum” továbbá azt állította, hogy kevés a két hét – egy hónap kell a népszámláláshoz (Szerbiában, amelynek azért még mindig több lakosa van, mint Macedóniának, a két hét is elegendőnek bizonyult). Persze, arról van szó, hogy az albán pártok azt szeretnék, ha minél több albánt tartanának nyilván Macedóniában – attól függetlenül, hogy azok tényleg ott élnek-e. A kisebb háborút követő béketárgyalások után 2001-ben elfogadott macedón alkotmány 20%-os küszöböt határoz meg a hivatalos nyelv- és zászlóhasználat vonatkozásában. 2002-ben a népszámláláson 2 millió polgárt írtak össze és 25% volt az albánok aránya. Az akkor ellenzékben levő macedón nemzeti/nacionalista VMRO-DPMNE azzal vádolta az akkor hatalmon levő szociáldemokratákat, hogy megengedték, hogy az albánok számát mesterségesen megnöveljék (szerintük 120.000-rel, akik nélkül az albánok aránya 18% alatt lett volna), meg hogy a ’90-es években 100.000 koszovói albánnak adtak macedón útlevelet.
A VMRO-DPMNE most hatalom van és koalícióban az egyik albán nemzeti/nacionalista párttal (DUI). Elemzők szerint a DUI megijedt attól, hogy – a szabályok betartása esetén – 20% alá csökkenne az albánok aránya, de a 25% alatti arányt sem tudták volna kimagyarázni szavazóbázisuknak. A VMRO-DPMNE viszont hasonló, de ellenkező előjelű megfontolásból nem engedhette meg, hogy mesterségesen felnyomják az albánok arányát. Vagyis, ezúttal nem egyeztek ki – előre – a hatalmon levő pártok a népszámlálás eredményeiről – ezért nem sikerül(hetet)t!
Ide tartozik az is, hogy a külföldön élők beszámolása nemcsak „albán ügy”, hiszen 2002-ben az emigrált macedónokat is beszámolták (akkor a lakosság 64%-a vallotta magát macedónnak) – az elv tehát ugyanaz volt. Igaz, nem mindegy, hogy melyik etnikum esetében nagyobb az ily módon elért „többlet”.
A macedóniai eset az újabb bizonyítéka annak, hogy régen rossz, ha a választások egyben népszámlálás, és fordítva.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
