Quod licet Nazi...
Betűméret:
Egyetemisták kisebb csoportjai zűrt okoznak két belgrádi és (rövid ideig) egy újvidéki karon. Követelik, hogy ne legyen tandíj a 48 pont fölött teljesítők számára és hogy a tandíj ne legyen több, mint három átlagfizetés. Hogy ezek olyan szörnyű és súlyos követelések lennének? Nem hiszem. Sokan vannak? Nincsenek. A „gondot” alapjában véve egy jelszó okozza: „A tudás nem áru”. Értsd: nem lehet csak a gazdagok kiváltsága.
A simulékonyaké a világ...
A Belgrádi Egyetem rektora sietett leszögezni, hogy anarcho-szindikalistákról és marxistákról van szó. Újvidéken is hasonló volt a reakció: Goran Radić, az Újvidéki Egyetem egyetemista prorektora szerint a bölcsészkar egyetemistái bedőltek az ingyenes oktatásról szóló meséknek, amelyet egyes marxista beállítottságú politikai szervezetek terjesztenek. Nafene, kommunista kísértet járja be az egyetemeket?!
1997: állunk a Rektorátus előtti téren, várjuk, hogy több mint három hónap tüntetés után mellénk állnak-e a Professzorok, Dékánok, egyebek. Természetesen, nem. Nem akartak vagy nem mertek. Mi pedig megtanultuk, hogy mégis a simulékonyaké a világ...
2009, a Műszaki Karon: hirtelen nagy sürgés-forgás, megjelenik egy SPS-es miniszter. Alázatosan köszöntik, körbefogják a Kar vezetői, az egyik közülük lelkendezve odaszól a véletlenül ott levő 35-40 éves férfinek, beinvitálja a „Miniszter úr” előadására. „Eszem ágában sincs, ezek ellen tüntettem a '90-es években!”, És a távozó Professzor úr cinikus válasza: „Ja, maga tüntetett...”. Ja, tüntetett... azért, hogy a Professzor úr ma büszkén feszíthessen amikor uniós pénzeket kap...
Mikori a diplomád?
Megjelentek tehát az egyetemeken a gaz baloldaliak, sőt, szélsőbaloldaliak. Érdekes, hogy az itteni „szélsőbaloldaliak” nem vernek meg senkit, nem fenyegetőznek a Másság irányában, mégis ők is „szélsőségesek”, éppúgy, mint a „szélsőjobboldaliak”, akiket divatosan „huligánoknak” kell nevezni.
Van tehát szélsőbal meg szélsőjobb, közöttük a szegény rektor meg a dékánjai, meg a tudáséhes becsületes diákok, akiknek nincs más vágyuk csak fizetni és diplomázni. Utána vár a kapcsolaton keresztül elintézett munkahely, de legtöbb esetben mégis a munkanélküliség, esetleg a jobb-ez-is-mint-a-semmi fizetés, vagy az emigránsélet valahol Kanadában.
Nincs ingyenes oktatás, dörögnek a nyilatkozók mindenfelől, mindenért fizetni kell, mert ez kapitalizmus. Arról nem beszélnek, hogy elég csúnya kapitalizmus ez. A magáncégekben a munkavállalóknak (még véletlenül se mondjunk munkást vagy dolgozót, azok „balos”, „komcsi” szavak) jogaik nincsenek, az államiakban viszont teljhatalmú pártkatonák kényének-kedvének vannak kiszolgáltatva.
Nem beszélnek arról sem, hogy milyen itt a kapitalizmus: monopóliumok, kartellek uralma, politikai támogatással.
Arról sem beszélnek, hogy ők mikor szerezték ilyen-olyan diplomáikat, társadalmi státusukat, vagyonukat és örökös munkahelyüket is. Vajon lenne-e ma diplomájuk, doktori és egyéb címük, státusuk, ha nem lett volna ingyenes az oktatás?
Évtizedek után megjelentek tehát az egyetemeken a „balosok”: igazságosabb társadalmat követelnek, ami, természetesen, rossz utópia, lásd: gulág, Goli otok, Kambodzsa, Észak-Korea stb. (Sztálin és a többiek, mint anarcho-szindikalisták, ugyebár...). Lassan odajutunk, mint az amerikai konzervatívok: Obama is kommunista, mert egészségbiztosítást akar mindenkinek...
Irreális követelések, lázadás – mikor, ha nem fiatalként?!
Bojkottálnak, zárlatoznak, megakadályozzák a többséget a tanulásban? Na, ugye. Tudnivaló, hogy kik, milyen beütésűek „zárlatozhatnak” és „akadályozhatnak” ebben az országban! Brnjak és Jarinje, elég ennyit mondanom?
Aki más, ellenség
Ám számomra nem erről szól a történet: nem „anarchistákról, marxistákról” és az általuk „megtévesztett” (emlékeztet a szóhasználat a '90-es évek rezsimpropagandájára?) kisszámú egyetemistáról, még csak nem is a politika és a pénz hálójában vergődő pragmatikus (ugye, milyen szépen mondtam?!) egyetemi funkcikról, akik tárgyalni sem akarnak a zavarkeltőkkel.
A történet arról az éjszakáról szól, amikor szélsőjobboldaliak (újabb eufemizmus) rátámadhattak a tiltakozók kis csoportjára a Belgrádi Egyetem határain belül. „Halál a komcsikra!” volt a jelszó (egy fiatal hőstől ne várjuk el, hogy különbséget tegyen kommunisták és pl. anarchisták között). „Mindannyitokat megölünk” - ordították. Két hete „Szerbia, Szerbia” skandálással és fáklyadobálással ijesztgettek hasonszőrűek, vagy épp ugyanazok, ugyanott. Hiszen, Szerbia egyenlő velük, nincs Szerbia rajtuk kívül. Aki más, ellenség.
Ma láttam: kb. húszéves, hátizsákján az Obraz logója és „Szerbia a szerbeké” felirat. Ő bezzeg végigmehet így az utcán, ki mer neki odaszólni?! Egy LGBT-s pólós lányt majd megölték Belgrádban, egy homoszexuális férfit majd agyonverték Újvidéken, a tiltakozó diákokat megtámadták Belgrádban. Mindez néhány nap alatt.
Kik állnak mögöttük? Kik irányítják, pénzelik őket? Az Állam(biztonság) nem tudja? Nagy baj és nagy veszély. Vagy tudja, de nem tesz semmit? Még nagyobb baj és veszély.
Közvélemény-kutatások szerint a középiskolások 60-70%-a soviniszta és/vagy másság-ellenes. Ki a hibás? A szülők, a tanáraik, a média, a politikusok és pártjaik. Mindennapos a homogenizálás, a sztereotípiák életben tartása, „amazoktól” félni kell, minden birka a saját karámjába. Veszélyes manipulációk.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]



A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár




