Élni és élni hagyni!

Még a bemutató előtt „provokatívnak” titulálták, gondolom, a témája miatt. Maga Srđan Dragojević a legjobb filmjének tartja. Nem egysíkú, propagandisztikus filmről van szó, az egyértelmű üzenet ellenére sem. Egyetlen szereplő sem csak fehér vagy csak fekete, de a Parada sztereotípiák ellen sztereotípiák felelevenítésével is küzdő film.
Készítői nem titkolják, hogy változtatni akarnak vele egy társadalmon, legfőképpen pedig hatni a fiatalabb korosztályokra, amelyek az intolerancia, a gyűlölet és a tudatlanság állapotában leledzenek.
Srđan Dragojević két korábbi filmje, a Rane és a Lepa sela lepo gore sem érthető meg teljesen anélkül, hogy a néző valahol errefelé, az újabban „jugoszférának” nevezett térségben élte volna meg, élte volna túl az elmúlt három évtizedet. A Paradában minden kiejtett szónak, elhangzó zeneszámnak, sőt, káromkodásnak és természetesen nagyon sok filmkockának “kétfedeles” jelentése van. A plakátról nem is beszélve...
Szimbólumok, utalások : lásd pl. a Rane egyik jelenetét, amikor az akkori (miloševići) rezsim klientúrájához tartozó újgazdag a széfjét a hirhedt Nyolcadik Ülés dátumával nyitja ki. A Parada is tele van ilyen szimbólumokkal: lásd pl. a dalmát „tovar”-t, a szamarat, amely Zágrábban gúnynévnek számít, a filmben viszont torcidás tetoválásként is megjelenik, de az éppencsak világrajött szamarat is feldíszítik a Hajduk zászlajával. Dragojević is tudja, hogy a mai tizenéveseknek, sőt húszéveseknek sem jelentenek semmit ezek a jelképek, a régebbiekről már nem is beszélve. Így is értelmezhető az a jelenet (is), amikor a fiatal belgrádi leszbikus a fejére rakja a házigazda hadizsákmányát képező usztasa sapkát, ártatlanul megkérdezve, hogy az az U betű tényleg usztasát jelent...
A film üzenete azonban e részletek észrevétele és dekódolása nélkül is egyértelmű, érthető. Sőt, sokan már tudni vélik, hogy miről szól a film, anélkül, hogy látták volna. Hallottam fiataloktól (magyaroktól is), hogy „nem nézem meg, mert buzikról szól“. Vannak olyanok is, akik „nem nézik meg, mert szerb film“, ami már más téma – vagy mégsem?!
Tényleg, miről is szól a Parada? Rólunk, a jelenünkről, a mindennapi fasizmusról, az állami gépezet és az újnácik közötti viszonyról, nem utolsósorban a kis emberről, ahogyan azt a fogalmat Wilhelm Reich értelmezte (Rede an den kleinen Mann). Jut eszembe, ez a kis könyv miért nem kötelező vagy legalább ajálott házi olvasmány?!
A Parada kiröhögi a „patriótákat“, határon innen és túl, kiröhögi a Szerbiában szentnek és sérthetetlennek kikiáltott Egyházat is. Emlékszem rá, Dragojević a Mi nismo anđeli első részében is egy csak úgy, mellékesen elhangzó mondattal kifejezte a háború abszurd voltát...
Különbözni legitim dolog, nem szabad a különbözőséget eltörölni, megsemmisíteni bármiféle “erkölcs” vagy “egység” nevében – üzeni a Parada, amely azzal az emlékeztetővel zárul, hogy az utcákon ma is vernek meg embereket másságuk miatt. Élni és élni hagyni. Ilyen egyszerű.
Miért van ennek a néha weimari-állagú országnak szüksége ilyen filmekre (lásd még: Šišanje)? Azért, mert életeink urai, a “politikusok”, a “politikum”, ahogyan újabban nevezik a hatalmat gyakorlókat, nem tettek semmit, vagy ha igen, akkor semmilyen eredménnyel, 2000 októbere óta annak érdekében, hogy valami változzon a “közfelfogás” terén. Közvéleménykutatások, pártpreferenciákról szóló kimutatások tanúsítják, hogy az országban 11 év múltán is többségben vannak a tekintélyuralmi szellemiségűek, többségben az egyöntetűség hívei. Könnyebb és a hatalom megtartása vagy megszerzése szempontjából hasznosabb meghajolni a begyöpesedettség, a primitivizmus, a bárminemű “egység”, az erőszak-kultusz hívei előtt. Sőt, a provincializmus (amely nem földrajzi, hanem világnézeti kategória), a bezártság, a másságtól való félelem, annak gyűlölete kívánatos a “politikum” számára, mert szabad egyénekkel nehezebb manipulálni.
Márton Attila

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban