Beolvasás

A televíziónak a nemzeti érdekeket kell szolgálnia, a szerkesztő és a szerkesztőség a programbizottság alárendeltje. A vitatott műsorrész kapcsán nyilatkozzon az újságíró és a szerkesztő. Így a programtanács. Mire a szerkesztő, élőben, a híradóban “beszólt” a programtanácsban levő „szakembereknek és neves újságíróknak”. Mint mondta, nyilvánosan felszólították őt és kollégáit, hogy nyilatkozzanak és ő ezt nyilvánosan meg is tette.
Közölte, hogy a dokumentumjellegű bejátszást nem „külföldön” készítették, ahogyan azt (feltehetően titkosszolgálatokra gyanakodva) feltételezte a programtanács egyik-másik tagja, hanem a szerkesztőség tagjai. Oda is szúrt a szerkesztő, utalva arra, hogy a tanácstagok esetleg megszokhatták, hogy ők mondják meg az újságíróknak, hogy mi mehet és mi nem...
A vitatott eredetű hangfölvétellel kapcsolatban pedig elmondta, hogy az a saját archívumból származik és hogy hat éve már leközölték – igaz, az akkori programtanácstagok nem kifogásolták, majd ismét a szarkazmus: azok alighanem amatőrök lehettek.
És végezetül utalt a szerkesztő arra is, hogy a programtanács egyik szóban forgó tagja, aki szerint a híradó propagandát közölt, nem tényeket, szóval, hogy ez a „neves újságíró” többek között arról „híres”, hogy ál-interjút „készített” egy háborús bűnössel, „ami, talán, a nemzeti érdekek szolgálatában áll”.
A történetnek, természetesen, semmi köze hozzánk...

Šprajc kolléga esete a programtanáccsal

E konkrét esetben a horvát közszolgálati tévéről (HRT) van szó és annak híradószerkesztőjéről Zoran Šprajcról (a képen). A riport pedig Vukovar elestének 20. évfordulójára készült, a programtanács, mármint a HRT programtanácsa, konkrétabban annak közismerten „patrióta” tagjai, ezt is gyanúsnak tartották. Tudjuk, „az a gyanús, ami nem gyanús”..
Šprajc „megmagyarázta”, hogy az anyagot sugározhatták volna akár a Nők Nemzetközi Napján, vagy Május 1-jén is, de az újságírói logika megkövetelte, hogy Vukovár elestéről Vukovár elestének évfordulóján legyen szó. Furcsa logika, ugye? Vagy mégsem?
A téma egyik vetülete valójában több, egymáshoz kötődő kérdés feltevése: Mi a „nemzeti érdek”? Ki határozza meg ezt? „Nemzeti érdek”-e az igazság kutatása? Vagy inkább az igazság elhallgatása? Nem utolsósorban, mi a média, mi a közszolgálati média és mi az újságíró feladata: a programtanács és vagy a mögötte álló politika/párt(ok) kiszolgálása vagy a rejtett tények, igazságok felkutatása?
Šprajcot „viszontválaszában” már megvádolta a programtanács egyik tagja (éppen az, aki „készítette” a nem létező interjút Mirko Noraccal), mégpedig azzal vádolta meg, hogy az új hatalomnak akar megfelelni azzal, hogy a HDZ-s politikai nyomásra panaszkodik, meg hogy ez a bosszúja, mert nem ő lett a főszerkesztő.
A HDZ politikai befolyása egyébként igencsak érzékelhető volt az elmúlt években a HRT-n, a '90-es évekről nem is beszélve. Lásd pl. a Latinica műsor kálváriáját, vagy azt, hogy kik voltak és vannak jelenleg is vezető posztokon.
A szóban forgó híradó kb. két héttel a parlamenti választások előtt „történt”. Hogy ebben szándékosság lett volna, mármint a HDZ ellen való kampányolás? Šprajc azt mondta el a tegnapi (vasárnapi) híradóban, hogy a kérdéses anyagban nem voltak semmiféle nagy következtetések. Mint mondta, a téma érzékeny, de érdekes, sokan reagáltak és a sztorit csupán profi módon követni kellett volna, majd lezárni.

Vukovári és egyéb tabuk

De mi volt ama műsoranyag konkrét témája?l Vagyis mi a téma másik vetülete?
Már régóta szó van a horvát közvéleményben – az a fránya média, ugye? – arról, hogy Vukovárt vajon föláldozta-e az akkori horvát vezetőség. Vukovár védőit Horvátországban mindenki nemzeti hősnek tartja – megoszlanak azonban a vélemények arról, hogy a Nemzet Atyja, Franjo Tuđman, vajon megtett-e mindent annak érdekében, hogy a város védői (másfél ezren a sokszoros túlerővel szemben) sikerrel járjanak, vagy legalább annak érdekében, hogy a veszteségek kisebbek legyenek? Vannak, nem is kevesen, horvát háborús veteránok, akik nemmel válaszolnak e kérdésekre. Volt-e lehetőség utánpótlásra, evakuálhatták-e időben a civileket, gyerekeket ... Vajon felkészült-e időben Tuđman a háborúra? Imra Agotić tábornok például utólag elmondta, hogy a Vrhovnik még augusztusban is vacillált – nem volt elegendő fegyver és lőszer, pedig már egyértelmű volt, hogy a háború elkerülhetetlen.
Nem Hrvoje Zovko, a szóban forgó dokumentumfilm szerzője volt az, aki elsőként feltette ezeket a kérdéseket Horvátországban, az ottani médiában. Ám ő volt az, kit ez az összetételű programbizottság felelősségre tudott vonni.
Persze, a kérdések további kérdéseket nyitnak meg: Nem utolsósorban, miről szóltak a '91 márciusában, Karađorđevóban megtartott Milošević-Tuđman tárgyalások? E kérdésre általában az a válasz, hogy Bosznia-Hercegovina felosztásáról és Ante Marković megbuktatásáról, vagy az, hogy igazából semmiről. Volt-e más téma is? Vajon miért nem reagáltak sem a boszniai szerbek, sem Milošević '95 nyarán, az ún. Szerb Krajina elestekor? Vajon megbeszélt háború volt-e az öldöklés, amely '91 és '95 között zajlott a Drinától és Dunától majd Zágrábig?
Márton Attila

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban