Kire számít és miben reménykedik a Magyar Fordulat?

Az itteni magyar „átlagember”, aki az ünnepi terülj asztalkámnál beszélgetve a politika sikamlós terepére lépve általában megelégszik azzal a megállapítással, hogy „minek ennyi magyar párt”, általában nem is tudja, hogy „mennyi az annyi”. Ágostonról hallott még annak idején, talán azt i s hallotta, hogy Páll elhunyt, de a többit – persze a VMSZ kivételével – nem biztos, hogy sikerül beazonosítania.
A „négy kicsi” fogott össze karácsony előtt. Szinte magától adódik a mondat folytatása: „az egy nagy ellen”. Habár Csonka Áron, a VMDK elnöke így fogalmazott: „...a fordulat, amire mindenkinek szüksége van, nem valaki ellen, hanem valakiért szól... Fordulatra van szükség, arra, hogy egy célt szem előtt tartva meginduljunk közösségünk talpra állítása felé”.
Ha jól emlékszem, a '90-es évi választásokon az akkori egyetlen magyar nemzeti párt jelszava volt a Talpra álltunk, megmaradunk! Ma már senki sem áll elő ezzel a jelszóval, hiszen 20-21 éve nálunk nagyon fogy a magyar, akik itt maradtak vagy panaszkodnak, vagy panaszkodnak és külföldre mennének – kivéve, persze, a „tűzhöz közel állókat”.
Lehet, hogy Csonka nem véletlenül használta a „talpra állítás” kifejezést, hiszen egyrészt ő a VMDK mai elnöke, másrészt a VM-pártok (de az e két betűt rövidítésében nem tartalmazó MPSZ és az MRM is) valójában mind egy tőről fakadtak, arról a VMDK-ról, amelyet manapság, 21 évvel később „történelminek” is szoktak nevezni. A szerb nacionalizmus tetőpontját élte, érződött az öldöklés előszele – és az első többpárti választásokon a magyar szavazók zöme a nemzeti homogenizációt választotta. A VMDK akkor 120.000-130.000 szavazatot kapott. Azóta az „örökösei” együttesen nem kaptak ennyit, egyetlen választáson sem.
Az utóbbi tíz évben a leadott vajdasági magyar szavazatoknak kb. a fele (egyesek szerint annál is kevesebb, mások szerint kicsit több) jutott a magukat magyar nemzeti pártoknak nevező szervezetekre. A leadott szavazatok másik felét (kb.) a polgári pártok kapják, amelyeket a magyar nemzeti pártok általában egyszerűen „leszerbeznek”, a VMSZ elnöke pedig a „szerb pártokban” levő magyarokat „lejanicsározta”. Ami akár a politikai marketing egyik formájának is tekinthető.
Négy-öt éve volt egy választás, amelyen külön-külön szerepelt a VMSZ és a VMDK-VMDP koalíció. Akkor a VMSZ kb. 53.000:12.000 arányban teljesített jobban.
Amúgy a VMSZ-nek összehasonlíthatatlanul erősebb a pozíciója, mint a többieké. Az elmúlt 4 év során politikailag rengeteget profitált a szerbiai parlamentben és a vajdasági hatalom részeként annak köszönhetően, hogy a hajszálnyi többséggel rendelkező jelenlegi kormánykoalíció része (4 képviselője van a szerbiai parlamentben – az első Koštunica-kormány által bevezetett természetes küszöb eredményeként), másrészt pedig annak, hogy Szerbia ez alatt az idő alatt tényleg nagyon sokat megtett az EU-s integráció céljából. Így gyakorlatilag a VMSZ szakértői írhatták meg a nemzeti tanácsokról szóló törvényt, amellyel teljes mértékben él a VMSZ által irányított Magyar Nemzeti Tanács.
A VMSZ továbbá megalakulása óta hatalmon van bizonyos szinteken (előbb csak községi szinteken, majd 2000 után a tartományin és államin is). Jó viszonyt ápolt a mindenkori magyarországi kormánnyal (Gyurcsány pl. nem sokkal az emlékezetes december 5-ei népszavazás után nyitotta meg a szabadkai Magyar Házat) is.
Talán nem túlzás az a megállapítás, mely szerint a VMSZ és káderei ellenőrzik a Belgrádból „magyar célokra” és Pestről ide folyó pénzeket, általában az MNT révén. Meg persze, a tartományi kormány által kiosztható pénzek jelentős részét is.
Az idei események teljesen egyértelművé tették (ha egyáltalán kételkedett ebben bárki is), hogy a VMSZ ellenőrzi a vajdasági magyar média zömét, ahol pedig (még?!) nincs hivatalos beleszólása, ott is erős a befolyása. Az MNT az új törvény értelmében igen jelentős befolyásra tett szert káderezési kérdésekben nemcsak a médiában, hanem az iskolarendszerben és a kulturális intézményekben is.
A többiek nem nagyon rúghatnak labdába. Például a VMSZ már nincs hatalmon Zentán, de az MPSZ nem minden esetben tud élni azzal, hogy hatalomra került, hiszen az MNT-nek beleszólása van az iskolaszékek összetételébe is.
A VMDP és a VMDK – elvi okokból – nem vett részt az MNT-választásokon (2010). A bojkott viszont az esetleges erkölcsi fölényen kívül nem hozott nekik semmi jót. A névjegyzéken levő 138.660 személy kb. 55%-a vett részt. És ezeknek a 77%-a szavazott a VMSZ-re, pontosabban a VMSZ által összeállított Magyar Összefogás nevű listára – 58.900-an. A második helyre a Demokrata Párt által eléggé foghíjasan támogatott Vajdasági Magyarként Európába – dr. Csengeri Attila lista volt – csupán 10.176 szavazattal. A VMSZ által támogatott listának 28 képviselője lett a 35 tagú MNT-ben.
A 2008-as évi általános választások után elsősorban a VMDK vette csalódottan tudomásul, hogy a VMSZ-VMDP-VMDK Magyar Koalíciójából (kb. 75.000 szavazat) gyakorlatilag csak az első profitált. A VMSZ akkor még újnak számító elnöke együttműködést kínált fel, amit a másik két párt el is fogadott, de az azóta már rég nem létező Magyar Koalíció országos és vajdasági parlamenti képviselői (az egy VMDP-st, majd MRM-est kivéve) mind a VMSZ képviselői és úgy is tevékenykednek.
Egyeseket talán meglepett a tény, hogy Ágoston is csatlakozott az MPSZ-hez, a VMDK-hoz és az MRM-hez, hiszen a Fidesz apologétájaként így gyakorlatilag a Fidesz által támogatott VMSZ-szel szemben találta magát. A VMDP egyébként koalícióban van Temerinben a VMSZ-szel.
Tény viszont, hogy a négy gyengébb párt kénytelen volt összefogni, mert ellenkező esetben eltűnt volna. Az MNT-n belüli többség ugyanis hatalmat szavatol a VMSZ számára, még akkor is, ha Pásztor pártja esetleg nem szerepel jól az országos, tartományi vagy/és községi választásokon 2012-ben.
Persze, nagyon nehéz és mindenekelőtt alaptalan lenne jóslatokba bocsátkozni a Magyar Fordulat 2012-es évi választási esélyeit illetően.
Kire számít tehát a Magyar Fordulat? Csonka Áron ezt így fogalmazta meg: „A közösséget szolgálni, és nem uralni akarjuk”. Tehát, a célcsoport a négy párt meglevő szavazóin kívül azok is, akiknek nem tetszenek a VMSZ hatalomgyakorlási módszerei (amire a december 23-ai sajtóértekezleten Ágoston és Csonka is utalt), de egyébként nemzeti pártokra szavaznának. Ám, azokat is meg szeretnék nyerni, akik nem a „VM-pártokra” szavaztak eddig. Ágoston így fogalmazott: „Meg kell őszintén, nyíltan mondanunk, hogy a magyarság egy része nem bízik a magyar pártokban – vagy EGY magyar pártban. Okkal.”.
És miben reménykedik a Magyar Fordulat? Mivel indul a köztársasági választásokon, gondolom abban is, hogy átlépje a „természetes küszöböt”. 60%-os részvételi arány esetén ez kb. 16.000 szavazat, 55%-os részvételnél ez nem egészen 15.000 szavazat és így tovább... Akár egy köztársasági parlamenti képviselő bejuttatása is siker lehetne a számukra, de hadd mondják el ők, hogy számukra mi lesz siker. A VMSZ elnöke már közölte, hogy ők közel 100.000 szavazatot szeretnének begyűjteni. Ez majd 70%-kal több, mint amennyit kapott a Magyar Összefogás a 2010-es MNT-választásokon...
Márton Attila
(Fotó: MTI)

Tweet

Szóljon hozzá!

Hozzászólások (Beta*)

Neve

E-mail címe

Kommentje

1500 / 1500

Biztonsági kód:


* teszt / fejlesztési fázisban