A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Vizsgázik az állam
Betűméret:
A laktanya már egy ideje nem laktanya, mármint olyan értelemben, hogy nincsenek ott tisztek, katonák, fegyverek és katonai fölszerelés. Vagyis, üresen áll. További sorsa egyelőre ismeretlen. A Társadalmi Központ (drustvenicentar.org) elnevezésű civil ernyőszervezet előbb a védelmi minisztériumhoz, majd a vezérkari főnökhöz fordult azzal a kéréssel, hogy engedjék be őket oda – az ingatlan sorsának eldöntéséig. A minisztérium közölte, hogy pénz nélkül ez nem fog menni, meg hogy a „kaszárnyakomplexumot” előbb a városnak kínálják fel, majd nyilvános árverésre kerül. A városi hatalom közölte, hogy nekik erre pénzük nincs. A városi és a tartományi hatalom egyes képviselői a sorok között támogatták a Társadalmi Központ akcióját, habár – természetesen – elhatárolódtak a módszertől, mármint az ingatlanfoglalástól.
Az óév utolsó napjaiban jelentkezett két szerb szélsőjobboldali szervezet is: a Srbska akcija (érdekes rövidítés: SA!) azzal fenyegetőzött, hogy megtisztítja kaszárnyát a „perverzektől”. Majd a Naši is megszólalt – ha lehet ezeknek, akkor nekik is szabad – mondták és azzal fenyegették meg a hadsereget, hogy elfoglalják az összes üres laktanyáját. Egyelőre a bejelentés szintjén maradtak. Feltételezem, hogy a „našik" úgy gondolják, hogy igazából nekik ott a helyük, mármint a dicső hadsereg dicső laktanyáiban, hisz ők éppen annak a hadseregnek kívánnak a szellemi örökösei lenni, amely '91 és '99 között oly serényen dolgozott a nemzet érdekében. Amúgy meg érdekes, hogy a rohamosztagosoknak ez most jut eszébe, pedig a laktanya/laktanyák már évek óta üresen állnak.
A hadsereg reagálása igen mérsékelt volt: megjelentek a helyszínen katonai rendőrök, figyelmeztettek, belekukkantottak a személyikbe, majd elmentek.
Rojc, Metelkova...
Az újvidéki „civil lázadók” nem találtak ki semmi újat: Pulában (Isztria-Horvátország) 1991 óta (a JNH elvonulása óta) létezik squat (Wikipedia: A squat /magyarul foglalt ház/ olyan elhagyott vagy használaton kívüli ingatlan, amit a tulajdonos tudta nélkül erőszakmentesen birtokba és használatba vettek többnyire alternatív csoportok.) a Karlo Rojc laktanyában. A város központjában 20.000 négyzetméteren elterülő squat művészek, sportolók, táncosok, érdekvédő szervezetek, horvát háborús veterán-egyesület (!), küzdősportot művelők és mások székhelye. A Rojc Kiáltványában megfogalmazták, hogy az ott levők elleneznek mindenféle nacionalizmust, szexizmust, homofóbiát és erőszakot, és olyan társadalmat szeretnének, ahol nincsenek privilegizáltak és nincs hátrányos megkülönböztetés. Ljubljanában a Metelkova társadalmi központ '93-ban jött létre, szintén elhagyott JNH-laktanyában. Sőt, 2000 után Belgrádban három helyen is léteztek rövidebb ideig „társadalmi központok” - igaz, nem kaszárnyákban, hanem bontásra váró épületekben.
Az újvidéki Rádió 021 honlapján eddig több mint 2700-an válaszoltak arra a kérdésre, hogy a hadsereg elhagyott létesítményeit társadalmi központokká kell-e alakítani. 57:36 arányban vezetnek az „igenek” a nemleges válaszokkal szemben.
Természetes, hogy a hadsereg, pontosabban a minisztérium pénzt akar kovácsolni az általa fölöslegesnek nyilvánított ingatlanokból. Más kérdés, hogy ez mennyire erkölcsös, hiszen a hadsereg évtizedeken át az adófizetők pénzéből élt (és él ma is), sőt ez esetben (az újvidékiben) nem is nagyon költött építkezésre, hiszen az épület – azonos rendeltetéssel – adott volt. De kár erkölcsről beszélgetni a Vadkeleten (vadkapitalizmus + minden, ami Bécstől keletre esik). Vagy mégsem?
Naplopók vs. Ellentmondásos Üzletember
Persze, lehet, hogy jobb lenne a kaszárnya helyén óvodát vagy iskolát létesíteni, de ahhoz pénz kell , márpedig Állam bácsi nem nagyon ugrál friss bankókat lobogtatva iskola- vagy kórházépítési szándékait bizonygatva. Akkor meg mi a jobb? Kivárni, hogy álltában még inkább tönkremenjenek az épületek, majd megvásárolja potom pénzért valamelyik újgazdag (avagy Ellentmondásos Üzletember)? És akkor lesz egy újabb szép nagy áruház vagy irodaépület a helyén, mindenki nagy örömére.
Vagy átengedni a „teret” – és ennek érdekében megfelelő törvényes keretet biztosítani – olyan fiataloknak (és nemcsak fiataloknak), akik humanitárius akciókat, koncerteket, kiállításokat szerveznek, vagy éppen sporteseményeket, oktatást... Máshol bevált, nálunk miért ne válna be?
Persze, vannak ellenvélemények, miszerint ezek lusta, munkakerülő emberek (mint a művészek általában, ugyebár...), valakinek a szolgálatában állnak, tehát bérencek stb.
Pedig egy majd 400.000 lakosú városban elfér egy (legalább egy) független társadalmi központ. Nem utolsósorban azért, hogy tevékenységével hirdesse, hogy a kultúra nem költségvetési kényszerkiadás, hanem a társadalom egészségének sine qua non-ja. Nem véletlenül reagáltak hevesen (egyelőre csak szavakban) a „pravoszláv tálibok” – tudják, hogy az ilyen központok az ő társadalmi befolyásukat igyekeznek csökkenteni. Nem véletlen, hogy tavaly több ízben is komoly támadások (Molotov-koktél stb.) érték az újvidéki CK13 (alternatív/anarchista/baloldali – ki hogy nevezi) központot.
Márpedig Szerbiában/Vajdaságban (is!) szükség van ilyen „helyekre”, mert az állam szinte semmit sem tesz az ordas eszmék hirdetői ellen.
A Reiss-ügy, vagy Maršalka-ügy is éppen erről szól. Vizsgázik az állam: hogyan viszonyul az igazi, hatalomtól-pártoktól független civil társadalomhoz; hogyan viszonyul a nem ellenőrzött kultúrához?
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
