2012. május 17., csütörtök
Paszkál, Rezeda, Szalók napja
Paszkál, Rezeda, Szalók napja
A szerbiai hatalom esetleg megteheti, hogy kivárja, hogy február 28-án mit döntenek az EU külügyminiszterei, hogy javasolják-e a tagjelöltség megadását – és esetleg milyen feltételekkel, még mielőtt március 11-én kiírná a helyhatósági választásokat (is). Február 28-ig azonban megtartják a koszovói szerbek népszavazását is. Igaz, ezt – a jelek szerint – nem nagyon veszik majd figyelembe az EU-döntés meghozatalakor.
Szerbia számára azonban sokkal nagyobb kérdés az önkormányzati választások ügye.
Megtartani vagy nem a helyhatósági választásokat Koszovó északi csücskében? Ez a kérdés nyomasztja a szerbiai kormányt.
A német kormány követeli a „párhuzamos intézmények” feloszlatását. Az 1244-es számú ENSZ-határozat értelmében kizárólag a nemzetközi közösséggel egyetértésben írhatja ki Szerbia helyhatósági választásait Koszovóban. A választások kiírása azt jelentené vagy jelenthetné, hogy Szerbia március 2-án sem kapja meg az EU-tagjelölti státust. Tadić négypontos tervét (Észak-Koszovó különleges státusa, védelmi garanciák a Koszovó más részeiben élő szerbek számára, a szerb műemlékek védelme, a koszovói szerbek vagyoni biztonsága) is lesöpörné a Nyugat az asztalról, ha Észak-Koszovóban megrendezik a helyhatósági választásokat.
A fentiekből az következne, hogy nem írják ki a szerbiai önkormányzati választásokat Koszovó területén.
Ám lemondhat-e a szerbiai hatalom az észak-koszovói szerbekről úgy, hogy cserébe nem kap semmit – a tagjelöltségen kívül? A tagjelöltség ugyanis nemigen izgatja a koszovói szerbeket. Az ő számukra az EU és általában a Nyugat-ellenség. Oroszország a kívánatos, nem az Európai Unió. Még inkább leegyszerűsítve a kérdést: lemondhat-e a szerbiai hatalom Koszovóról két hónappal a választások előtt úgy, hogy cserébe nem kap semmiféle garanciákat a koszovói szerb tömb részére?
Nem hiszem.
Miért használtam két ízben is a „lemondás” szót? Azért, mert az önkormányzati választások meg nem tartása Koszovóban nemcsak, hogy alkotmánysértést jelentene, hanem egész konkrétan azt is, hogy Szerbia nem ismeri el a koszovói szerb helyi önkormányzatok legitimitását, tehát nem is pénzeli azokat. Ez azonban súlyos politikai következményekkel jár(hat)na Szerbiában, erőteljesen destabilizálhatná a régiót és a koszovói szerbek újabb tömeges menekülésbe kezdhetnének. Nem mellékesen, joguk van-e Leposavić, Észak-Mitrovica stb. polgárainak arra, hogy demokratikusan megválasszák saját vezetőiket? Erre az lehetne a válasz, hogy igen, de nem Szerbia törvényei, hanem Koszovó törvényei szerint. Rendben, de vajon elmenne-e bárki az észak-koszovói szerbek közül ezekre a választásokra? Legitim testületek lennének-e ezek?: Vagy csupán a forma a fontos, hogy Berlinben vagy Washingtonban valaki azt mondhatná a külügyminisztériumi sajtóértekezleten, hogy „sikeresen megtartották a választásokat Koszovó egész területén”?! Még egyszerűbb a kérdés: ha az albánoknak joguk van a Szerbiától való elszakadásra, akkor a szerbeknek joguk van-e önállósítani önmagukat az általuk el nem ismert Koszovó Köztársaságtól?!
Egyébként érdekes az a megfogalmazás is, hogy „párhuzamos intézmények”... Mivel és kivel párhuzamosak? Észak-Koszovóban ugyanis egyféle legitim intézmények vannak. Lehet, hogy azokat Merkel asszony illegálisnak tartja, de azokon kívül más helyhatósági intézmény nincs. Így tehát nincs „párhuzamosság” sem.
Ami viszont az 1244-es ENSZ-határozatot illeti, abban egy mondatban van szó választásokról, miszerint a „nemzetközi civil jelenlét” egyik fő feladata a „ demokratikus és autonóm önkormányzat ideiglenes intézményeinek megszervezése és fejlődésének felülvizsgálása a politikai megoldásig, ideértve a választások megrendezését is”. Ha ez a szakasz a hivatkozási alap, akkor ez azt jelentené, hogy „politikai megoldás” még nincs. Akkor viszont hogyan történhetett meg Koszovó elismerése nyolcvanvalahány ország részéről? Az 1244-es határozat egyébként kimondja, hogy a politikai folyamat során tiszteletben kell tartani a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (amelynek Szerbia az egyik jogutódja) szuverenitását és területi épségét. Kimondja azt is, hogy a jugoszláv erők kivonulását követően Koszovóba visszatérhet „megbeszélt létszámú” szerb katona és rendőr – mégpedig többek között a legfontosabb határátkelőkre és a szerb történelmi helyszínekre is. Ez utóbbi számot soha nem „beszélték meg”.
Az 1244-es számú határozat kimondja azt is, hogy le kell fegyverezni az összes albán fegyveres alakulatot. Ma Koszovónak van saját hadserege, még ha nem is hívják – még így. Kié ez a hadsereg? A koszovói szerbeké?
Tehát akkor, hogyan is állunk az 1244-essel? Most - a helyhatósági választások ügyében - azok hivatkoznak rá, akik egyébként semmibe veszik?
Az 1244-es számú ENSZ-határozat egyébként megköveteli a rambouillet-i „megállapodás” betartását is. Abban ugyan szerepel az is, hogy a hároméves átmeneti időszak alatt (aközben Koszovó gyakorlatilag konföderatív egység státusában lett volna, de hivatalosan mégis Szerbia alkotmányos-jogi keretein belül) „nemzetközi összejövetelen” döntenének a továbbiakról, többek között a „nép akaratának” alapján. Ez alatt, persze, albán népszavazást értett mindenki, előre ismert kimenetellel, de ebbe belel lehetne például egy koszovói szerb referendumot is? Vagy nem? Nekik nem jár?
Egy csavarral akár „Rambouillet”-re is hivatkozhatnának az észak-koszovói szerb referendumot (február 14-15.) szervező Nikolić-, ©eąelj- és Koątunica-pártiak. Ismétlem, milyen jogon vonható meg az észak-koszovói szerbektől a népszavazásra való jog? Abszurdum, de igaz, egyedül a szerbiai alkotmány tiltja ezt meg nekik, mert meghatározza, hogy községi referendumot milyen ügyben lehet kiírni... Tehát akkor egyszer alkalmazzuk Szerbia alkotmányát Koszovóban, egyébként meg dehogy is?!
A megoldás, szerintem, csakis az lehet, hogy a koszovói szerb községek „különleges státust” kapjanak. Valami olyasmi, amit ama híres Rambouillet-ben – pontosan 13 éve - az amerikaiak az albán többségű Koszovónak szántak Szerbián/a JSZK-n belül. Ez esetben talán Szerbia is könnyebben lenyelhetné a békát, talán meg tudna szabadulni a koszovói mítosztól, amelynek szószólói évtizedek óta „a szent földet” emlegetve húzzák le a mélybe az országot. Szerbia nem indulhat el a modernizáció irányába, ameddig „a koszovói-ügy” béklyóban tartja.
Márton Attila
A szabályok egyértelműek, panaszt tenni 24 órán belül lehet, aki aláírta a jegyzőkönyvet, az utána hiába tiltakozik. Az a baj, hogy a választási eredmények hit kérdésévé... >>
Kitől kapja meg Dačić a kormányfői posztot – ez a fő kérdés május 6. óta. Az SPS elnöke ettől teszi függővé, hogy kit támogat a második elnökválasztási forduló... >>
Nem közölte a parlamenti választások előtt kormányfőjelöltjének nevét a Demokrata Párt. Az ellenfél viszont igen, a Szerb Haladó Párt Jorgovanka Tabakovićot nevezte meg.... >>
Magyar nemzetpolitika