A FŐSZAKÁCS AJÁNLATA
ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Helységnévtár
Választások minden szinten?!
Betűméret:
A Dnevniknek adott nyilatkozatában Elezović úgy fogalmazott, hogy erről az elkövetkező néhány napban döntenek majd. Mint mondta, ez esetben nem beszélhetnénk rendkívüli államfőválasztásról, mert azt amúgy is az idén meg kellene tartani.
Lehet, hogy Elezović a rúd elé szaladt, de mégsem valószínű, hogy a hasára csapva mondott „valami nagyot”. E bejelentésnek ugyanis súlya van.
Az első gondolat az, hogy a Demokrata Párt abban bízik, hogy az EU-s tagjelöltség elnyerése javítani fog a népszerűségi mutatóin (az eddigi közvélemény-kutatások szerint 4-7 %-kal maradt le az SNS mögött). A második viszont az, hogy a demokratáknak – a tagjelöltségtől függetlenül is – megfelelne a parlamenti választások és a köztársaságielnök-választás egyidejű megtartása.
Tadić ugyanis – közvélemény-kutatások szerint - valószínűleg ismét győzne Nikolićtyal szemben a második fordulóban. Ez derül ki például a demokratákhoz közelinek egyáltalán nem mondható Nova srpska politička misao (NSPM) folyóirat (és szerb nacionalista „agytröszt”) decemberi-januári kutatásából. Nem mellékesen, annak értelmében a Demokrata Pártnak és a szerbiai parlamenti választásokon vele közös listán induló Vajdasági Szociáldemokrata Ligának, valamint a Szociáldemokrata Pártnak (Ljajić) együttesen éppen akkora a támogatottsága a biztos szavazók körében, mint a Nikolić-Vučić kettős vezette SNS-nek.
Kérdés azonban, hogy az SNS jelöltje Nikolić lesz-e, lenne-e?
Tadić személyének a középpontba helyezése minden bizonnyal segítene a Demokrata Párton is. Magyarán, az állam és a DS elnöke nemcsak listavezetőként, hanem az elnökválasztások közvetlen résztvevőjeként is szerepelne – ezzel adván löketet pártjának, amelynek görcsösen kell küzdenie a tömeges csalódottság, a kilátástalanság és a kiábrándultság ellen (amelyek nem kizárólag a gazdasági válság következményei).
Tény, hogy a Demokrata Pártban sokan csalódtak, de most már tényként kezelhető az is, hogy a Demoktrata Párt vezette kormány teljesítette egyik legfontosabb ígéretét – az EU-hoz való közeledést: stabilizációs és társulási megállapodás (a minap ratifikálta Hollandia is), „Fehér Schengen”, Karadžić, Mladić és Hadžić kiadatása, tagjelöltség – nagyjából ezek voltak a hosszú és göröngyös út állomásai. Mindez elképzelhetetlen volt a Koštunica-kormányok idejében. Mindezt egy olyan kormány valósította meg, amelyet a DS vezetett ugyan, de egy igen ingatag és sokszínű koalíció támogatott (nem is mindig maradéktalanul) a parlamentben. A 126-os minimumot alig meghaladó képviselői létszám összeeszkábálása azt jelentette, hogy ugyanazt a kormányt támogatta az SPO és az SPS, Ljajić és Ugljanin, a Liga és a VMSZ... Meg azt is, hogy a demokratáknak néhány parlamenti szavazat miatt jó nagy kellemetlen gombócokat is le kellett nyelniük.
Tadićot az idei választásokon – egyes korábbi bejelentések ellenére is – mintha ismét támogatná a Nyugat is. Az orosz álláspontról talán még korai beszélni, hacsak nem tekintjük Konyuzin nagykövetet Putyin szócsövének. Az orosz nagykövet ugyanis már több ízben tanúbizonyságát tette annak, hogy a szerb nacionalista jobboldal föltétlen híve (és annak sajátos kabalafigurája is) – szívesen mutatkozott például Nikolić, a Šešelj-hívek, sőt az obrazosok társaságában.
Az EU legmagasabb rangú tisztségviselői a sikeresnek nyilvánított brüsszeli tárgyalásokat követően igencsak kiemelték Tadić jelentőségét és szerepét Szerbia EU-s közeledésében. Ez valószínűleg nem véletlen. Mint ahogyan az sem, hogy az USA odaszólt Thacinak a tárgyalások sikere érdekében - az amerikai kormányzat beavatkozásáig Thaci igencsak kötötte az ebet a karóhoz.
Nikolić igyekszik eurokonform lenni, megtanult kitérő válaszokat adni a színvallásra késztető újságírói kérdésekre. Programja nemigen van, azon kívül, amit mintha átírt volna a DS-től és azon kívül, hogy 100 milliárd eurós befektetésekről regél. Talán éppen az a semmitmondó fellépése, a túl nagy óvatosság, az inkább elhallgatom, minthogy állást foglaljak (hiszen a szavazótáborom egyet szeretne hallani, az EU meg annak ellenkezőjét) ébreszt gyanút egyes európai politikai vezetőkben. Meg persze Nikolić múltja is.
Így mintha azoknak lenne igazuk, akik még decemberben megjósolták, hogy márciusban lesz meg a tagjelöltség – amennyiben az EU döntéshozói Tadićot akarják támogatni. A március ugyanis sokkal közelebb van a választások napjához, mint a december lett volna. A tagjelöltség megadása így akár úgy is értelmezhető, hogy az EU döntéshozói választások előtti ajándékot adtak át Boris Tadićnak...
Mindez nem azt jelenti, hogy a választások előre lefutottnak mondhatóak. Elezović felvetése is arról tanúskodik, hogy a két legerősebb párt ádáz küzdelemre számít és a legnagyobb adukat is igyekszik majd bevetni.
Márton Attila
Agyfájdító az októberek első hétvégéje előtti rituális játék. Évről-évre ugyanaz. Főszerepben Ivica Dačić, mellékszereplők: Dveri, Naši, a szerb pravoszláv egyház, a főszereplő éppen időszerű koalíciós partnerei, politikai hátterű erőszakszervezetek („szurkolók”), egy-két merész deklarált...
2012. OKTÓBER 2.
[ 9:31 ]
„Vajdaságban ismét népszerű lett a magyar nyelv tanulása”. „Hivatalos adatok nincsenek, de az elmúlt másfél évben több vajdasági magyar távozott Nyugat-Európába, mint a kilencvenes években”.
Két állítás. Az egyik cím formájában jelent meg a Vajdaság Mán, a másik elhangzott az Újvidéki/Vajdasági...
2012. SZEPTEMBER 27.
[ 8:51 ]
Bedobták a csontot, van mit rágni és min rágódni. Mintha Koštunica kérdezték volna – a jelenlegi hatalom népszavazásra bocsátja a Koszovó vagy az EU kérdést. Persze, amennyiben az EU Koszovó elismerését szabja a csatlakozás feltételéül.
Komoly szándék bejelentése, vagy üzenet az EU-nak: ha tovább feszítitek a...
2012. SZEPTEMBER 18.
[ 10:47 ]
