Nem volt túl jó idő szombaton a másodízben megrendezett versenyen, de annyira csak kegyes volt az időjárás a szervezőkhöz és résztvevőkhöz, hogy legalább az eső nem esett. A felsőhegyi Ősz Szabó Imre mesterszakács és Bús István magyarkanizsai vendéglátóipari vállalkozó közös szervezésében a Potisje cserépgyár korábbi Tisza-parti nyaralótelepén megrendezett kulináris versenyen, amely Szecsei Szilveszter helyi vállalkozó és mások hathatós támogatását is élvezte, mintegy negyvenen próbálták bemutatni, hogyan is készítik ők a nyúlételeket.

A résztvevők a benevezési díj fejében két-két tenyésznyulat kaptak, amiből főttet és sültet készítettek, de olyanok is akadtak, akik maguk is hoztak sütni vagy főzni való nyuszit, sőt mást is, hogy biztosan elég legyen a meghívott társaságnak. Magyarországról ezúttal nem jöttek résztvevők, az anyaországot két ismert szaktekintély, Csányi Sándor, a magyar Gulyáskirály és Vitéz Komlósi Mihály, a bográcsos ételek mestere képviselte a zsűriben.

A nyúlételek versenyének ötlete Ősz Szabó Imrétől származik, aki úgy ítélte meg, hogy tekintettel a községben eléggé elterjedt nyúltenyésztésre valamint arra, hogy a kanizsaiak előszeretettel fogyasztják a nyúlhúst, ezen felül szeretnek részt venni a főzőversenyeken is, talán lenne esélye és sikere egy ilyen rendezvénynek. Nem tévedett, mert azonnal akadtak, akik mellé álltak és az idén már a tavalyinál is tömegesebb, látványosabb és szórakoztatóbb rendezvényt sikerült nyélbe ütnie a szervezőgárdának.

“A zsűri ezúttal negyvenvalahány ételt fog minősíteni paprikás, pörkölt illetve sült kategóriában. Az előjelentkezéskor valamivel többen voltak, mint ahányan vannak, de aki eljött, biztosan nem bánta meg. Reményeim szerint a jövő évi harmadik versenyt már a rendezvényhelyszínné előléptetett és felújított magyarkanizsai vásártéren fogjuk megtartani, méghozzá a vásár keretein belül, amivel azt is látványosabbá és tömegesebbé tudjuk varázsolni, meg nagyobb hely is áll majd a rendelkezésünkre a mostaninál. Idei rendezvényünket már egy nagyon szép kisállat-kiállítás is színesíti, ahonnan természetesen nem hiányoznak a nyuszik, sőt a nyúltápok sem. Az sem mellékes továbbá, hogy tapasztalataink szerint ott, ahol korábban például birkafőző versenyt szerveztünk, fellendült a juhtenyésztés. Reméljük hasonló eredményeket hoz majd ez a nyúlfőző verseny is. Mert ugye tudni kell, hogy ha itt 46 nyúlételt készítenek, az fejenként két nyúllal beszorozva 92, tehát ennyi nyulat eleve biztosítani kellett csak erre az egy versenyre, és az bizony nem kevés. A nyúlhús egyébként is nagyon egészséges, a hal után talán a legajánlottabb a fogyasztása. Ez a rendezvény egyben kedvcsináló is a nyúlhús gyakoribb fogyasztásához” - nyilatkozta Ősz Szabó Imre.

A szervező elmondta, hogy a versenyre Vajdaság minden szegletéből érkeztek résztvevők. Jöttek Temerinből, Újvidékről, Óbecséről, Hódegyházáról, Zentáról, Felsőhegyről, Topolyáról, Kishegyesről, Martonosról, persze Magyarkanizsáról és sok más településről, akik közül a többség itt főzött vagy sütött nyulat először versenyszerűen.

A martonosi Kenyeres Dénes feleségével Szilviával és kis kukta kislányával szorgoskodott a főzőplacc közepe táján felállított sátorlap alatt, amelyet a feleség gyönyörű hímzett kézimunkái díszítettek. Beszélgetésünk idején már több mindennel elkészült, így meg is kóstoltatott velünk ezt-azt. Csak akkor tudtuk meg, hogy tulajdonképpen nála szinte mindennek köze van a nyúlhoz. Nyúlhúsból készítette a csevapot, nyúlhússal töltötte meg a szép nagy pljeskavicákat és nyúlhússal töltött libanyakat és egész nyuszit is sütött, hogy a bográcsban éppen készülő nyúlpaprikásról ne is beszéljünk. Tavaly nyerni tudott itt a sültek kategóriájában és a mostani kínálattal is hasonló sikerben bízott. Dénes maga is tart nyulakat, így havonta néhányszor nyúl is kerül a család asztalára, bár ő maga a marhagulyás elkötelezett híve, főzésben is, evésben is. Gyakran jár főzőversenyekre, és a sikerek sem maradnak el. A tavalyi nyúlfőző versenyen a már említett első hely mellett egy második és két harmadik díjat is bezsebelt. Többet nem bírt, mert éppen négy kategóriában indult.

“A nyúlpaprikás minden olyasmit megkíván, amit a nyúl is eszik, a répától kezdve mindent, meg ugye a kiváló martonosi őrölt piros paprikát sem lehet nélkülözni. Nyilván örülnék a díjnak, de ha nem lesz, az sem gond, a legfontosabb, hogy a kollégák, akik 14 óráig még dolgoznak, jóízűen elfogyasszák, amit készítettem” - mondta szerényen Kenyeres Dénes.

Beszélgetőpartnerem akkor még nem tudta, ami néhány órával később kiderült: össz teljesítményével övé lett a verseny mintegy 14-15 ezer dinár értékű fődíja. A paprikást főzők mezőnyében első díjat kapott a hódegyházi Lila Akác Művelődési Egyesület, amely – mint a legtöbb versenyen mindig – a legszebb standért járó elismerést is kiérdemelte, míg a sültek közül a zsűri a magyarkanizsai Gordos József és csapata ételét jutalmazta első hellyel.

A rendezvényen a nyúlfőzés és sütés mellett meghirdették a pálinkák és a házias kalácsok versenyét is. Utóbbiak versenyében a legjobbnak járó elismerést a zentai Sárvári Margit vehette át. A pálinkaversenyre átadott 46 mintát a Horgosi Termelők Klubja pálinka-szakosztálya értékelte. Dukai Verona elnök szerint nagy harc volt a legjobb helyezésekért, sokszor vitába keveredett a zsűri is egy-egy pálinka megítélését illetően. A legjobb pálinkákat Đuro Popović (meggy), Vukelić Csaba (szilva) és Góbor Mihály (körte) főzték, de például Kenyeres Dénes, Árok József, Ősz Szabó Ferenc és Kelemen Gábor különféle pálinkái is díjazottak lettek.

A megjelenteket élő és elektronikus zene szórakoztatta egymást váltogatva, a hangulat a kissé hűvös idő ellenére is igazán nagyszerű volt. A főzőverseny látogatói sem maradtak éhen, hiszen a szervezők frissen sült lángossal, bográcsos birka- és nyúlpörkölttel várták őket.

Bödő Sándor