Boldog V. Orbán pápa hatszázötven éve, 1367. szeptember 1-jén hagyta jóvá Nagy Lajos királynak a pécsi egyetem alapításáról szóló oklevelét. A rövid ideig fennálló első magyar egyetem létrejötte jelzi, hogy az akkori Magyar Királyságban éppúgy fel akarták karolni a művelt emberfők képzésének ügyét, mint bárhol másutt Európában. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának anyaga:

Az első mai értelemben vett egyetemek a középkori Európában jöttek létre, a keresztény világban először Bologna, Párizs és Oxford városában alapítottak universitast. Az akkori jogrendben különleges státust kivívó intézmények számos privilégiummal és belső önkormányzattal is rendelkeztek. Az alsó szintű képzést az úgynevezett "szabad művészetek" jelentették, ezután következhetett a teológiai, a jogi vagy az orvostudományi kar valamelyikének látogatása.

A 14. századtól kezdve Magyarországon is megfigyelhető volt az a királyi törekvés, hogy az állami és egyházi élet szervezéséhez, működtetéséhez magas szinten képezzenek szakembereket. Ezt egyrészt úgy próbálták elérni, hogy a tehetséges ifjakat külföldi egyetemekre küldték tanulni, másrészt az uralkodók - Nagy Lajos, Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi Mátyás - egyetemalapítással is próbálkoztak.

A pécsi egyetem (studium generale) 1367-es megnyitása a térségben tapasztalható egyetemalapítási hullámba illeszkedett: az intézmény felállítása a prágai (1348), a krakkói (1364) és a bécsi (1365) egyetem alapítását követte. Ezek az universitasok pápai és királyi alapító- és adománylevelekkel megtámogatott oktatási intézmények voltak, ahol latin nyelven ismerkedhettek meg a tudományok "egyetemességével" a diákok.

Mindegyik egyetem létrejöttét hosszas levélváltások és követjárások előzték meg, az akkoriban franciaországi, avignoni fogságban székelő pápa ugyanis körültekintően meg akart győződni arról, hogy a helyszínül választott városok valóban megfelelnek-e a kívánt feltételeknek. Ehhez figyelembe vették az egyházi méltóságok állásfoglalását éppúgy, mint a király és a város által a tanárok és diákok számára felajánlott privilégiumok körét.

Egy ilyen eljárás eredményeként adta ki V. Orbán pápa 1367. szeptember 1-jén Viterbóban a pécsi egyetem alapító oklevelét. A csak másolatban ránk maradt dokumentumban kifejezte abbéli óhaját, hogy Magyarországon az egyetem felállításával "a hit maga is terjedjen, a tanulatlanok okuljanak, szolgálják az egyenlőséget, a törvénykezés rendje erősödjön, és ily módon az értelem is növekedjen". Az egyetemen az alapozó fakultás mellett jogi és orvosi kar kezdhette meg működését, a teológiai fakultás beindítását ugyanis - Krakkóhoz és Bécshez hasonlóan - a Szentszék nem engedélyezte.

Az intézmény létrejöttében kulcsszerepet játszott Koppenbachi Vilmos pécsi püspök, ami az intézmény székhelyének kiválasztásában is egyértelműen megmutatkozott. Vilmos titkos kancellárként és kápolnaispánként nemcsak az oklevelek kiadását, hanem a diplomáciát is irányította, következésképpen pontosan a tudatában volt a hazai egyetemalapítással járó előnyöknek.

A pécsi studium generale a padovai egyetem felépítését vette át. Élén a mindenkori püspök állt kancellárként. Az ő kezében összpontosult a hatalom, ő gyakorolt joghatóságot a diákok és a professzorok felett, s ugyancsak ő kormányozta az intézményt. A Pécsett tanuló diákokról csupán töredékes értesülések állnak rendelkezésünkre, mert az egyetem anyakönyve nem maradt ránk. A régészeti leletek valószínűsítik, hogy az egyetem épülete a pécsi püspökvárhoz kapcsolódott, és ott volt a diákok szállása is, mintegy 70 kisebb helyiség.

Vilmos püspök 1374-ben, illetve Nagy Lajos király 1382-ben bekövetkezett halálát követően a pécsi egyetem hanyatlásnak indult, főként miután legtekintélyesebb, kimagaslóan honorált professzora, a bolognai Galvano Bettini visszament Itáliába. Vélhetőleg az 1390-es években szűnt meg az intézmény, amely az óbudai egyetem alapításának idején (1395) már valószínűleg nem működött.

Pécs városának később, a 18. század közepétől hosszabb-rövidebb megszakítással volt felsőoktatási intézménye. A trianoni döntés után, 1921-ben ide települt a pozsonyi Erzsébet Tudományegyetem, amely 1923-ban nyílt meg, majd 1948-ban tanárképző karral egészült ki, és 1982-től a Janus Pannonius Tudományegyetem nevet viselte. 2000. január 1-jén a Janus Pannonius Tudományegyetem, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola egyesülésével megalakult a Pécsi Tudományegyetem, amely jelenleg már tíz karral működik.

A huszadik század második felének széttagolt pécsi felsőoktatási intézményrendszeréből kialakult egyetem idén emléküléssel, kiállítással, konferenciákkal ünnepli jogelődjének évfordulóját. 2017-től szeptember első napja a magyar felsőoktatás napja, a pécsi egyetemalapítás emléknapja, így a magyar tudomány eredményei és a magyar felsőoktatás nemzeti örökséggé válnak.