Jó úton járunk, hogy elismerjük a cirkadián órának a meglehetősen erős hatását a humán élettanra - mondta Kozma-Bognár László, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos főmukatársa annak kapcsán, hogy a cirkadián ritmust, azaz a "napi biológiai órát" szabályozó molekuláris mechanizmus kutatásáért kapta három amerikai tudós az idei orvosi-élettani Nobel-díjat hétfőn.

"Jó úton járunk annak irányában, hogy elismerjük a cirkadián órának a meglehetősen erős hatását a humán élettanra, miután megismertük a cirkadián óra szerkezetét, vagyis, hogy milyen óragének és órafehérjék alkotják, illetve működtetik. A Nobel-díjasok azonosították az első óragént, a per gént, ecetmuslicában. A gén által kódolt PER fehérjének egy homológja, vagyis egy hozzá hasonló fehérje működik az emlős, a humán cirkadián órában is" - magyarázta MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.

Mint hozzátette, szintén nagy jelentőségű, hogy az egyik Nobel-díjas izolált egy olyan kiegészítő fehérjét, amely módosítja a PER fehérjét. Ez a módosítás destabilizálja a PER fehérjét, így az lassabban tud felhalmozódni a sejtekben, ami alapvető fontosságú az óra sebességének meghatározásában.

A belső óra mechanizmusának molekuláris összetevőit megismerve könnyebb magyarázatot találni olyan humán állapotokra, mint például az "örökletes korai alvási fázis szindróma". Azok az emberek, akik ezzel a szindrómával küzdenek, korábban élik az életüket: nagyon korán ébrednek fel, viszont már kora este elalszanak. "Mintha mindenre korábban kerülne sor, hajnali négy óra körül indul a napjuk, ébresztés nélkül" - mondta a kutató biológus.

Magyarázata szerint ezeknek az embereknek az esetében a PER fehérje egy bizonyos eltérést hordoz, amelynek következtében az a kiegészítő fehérje, amit az egyik Nobel-díjas megtalált, nem képes módosítani a humán mutáns PER fehérjét. Emiatt a fehérje gyorsabban felhalmozódik és ennek köszönhető, hogy az ő órájuk "gyorsabban ketyeg". Mint hozzátette, teljesen nem tudnak elcsúszni a valós élettől, hiszen minden egyes nap reggelén az órájuk "újraállítódik", de ezt követően minden gyorsabban történik, egészen a következő nap reggeléig.

A kutató hangsúlyozta, a humán élettani jelenségnek a molekuláris hátterét sikerült azáltal tisztázni, hogy megismertük az óra működését.

Arra a kérdésre, hogy orvosi szempontból miben segíthet egy ilyen felfedezés, példaként említette, hogy sok esetben cirkadián ritmust mutat a humán sejtek érzékenysége bizonyos vegyületekre, mérgező anyagokra.

"Bizonyos napszakokban érzékenyebbek a sejtek rá, bizonyos napszakokban kevésbé. A megfigyelések szerint az érzékenység ritmusa eltér az egészséges sejtekben és a rákos sejtekben" - mondta.

Ez azt jelenti, hogy elvileg lehetne olyan napszakokat találni, amikor a kemoterápiás kezelést alkalmazva maximalizálni lehet a rákos sejtekre gyakorolt gyilkos hatást, de minimalizálni az egészséges sejtekre gyakorolt káros mellékhatásokat - mutatott rá a kutató. (MTI)