A jogilag Ukrajnához tartozó Krím félsziget Moszkva általi annektálása növelte a már korábban is meglévő aggodalmat Svédországban és Finnországban, amelyekben azt fontolgatják, hogy semlegességüket feladva az Egyesült Államok vezette NATO-hoz forduljanak-e területük védelmének biztosítására és az orosz szomszédság jelentette fenyegetés ellensúlyozására - olvasható a Reuters brit hírügynökség szerdán közzétett elemzésében.

A két szomszédos európai uniós országban hasonló vita bontakozott ki az utóbbi időben. A mintegy kétszáz éve független Svédországban arról folyik a polémia, hogy szükséges-e doktrínaváltás a védelempolitikában, a helsinki kormány pedig, amely a hidegháború idején önként vállalt semlegességet, nemrégiben nyílt vitát hirdetett a NATO-hoz való csatlakozásról.

A katonai szövetségről folytatott diskurzus rávilágít a térségben uralkodó nyugtalanságra, amelynek következtében többen a katonai kiadások növelését szeretnék elérni, valamint azt, hogy szorosabb legyen a védelmi együttműködés a két ország között. A NATO-tagság mindazonáltal továbbra is távolinak tűnik, a lakosság ugyanis mindkét államban meglehetősen szkeptikus a szövetség nyújtotta előnyöket illetően és tart a nemzetközi elköteleződés költségeitől.

A csatlakozás költségeit valóban nehéz lenne előre felmérni, például nem tudni pontosan, hogy mit jelentettek Dmitrij Medvegyev orosz kormányfő szavai, amelyek szerint Finnország vagy Svédország NATO-tagsága "válaszra" kényszerítené Moszkvát.

Bár az utóbbi évtizedek során mindkét állam kerülte a konfliktust Oroszországgal, a krími események óta jelentősen felerősödtek az aggódó hangok Skandináviában. Az orosz hadsereg a napokban a finn határ közelében gyakorlatozott, Vlagyimir Putyin orosz elnök egyik volt tanácsadója pedig nemrégiben úgy vélekedett, hogy az államfő Ukrajna után legközelebb talán Finnországra vet szemet - írta a Reuters.

Tavaly néhány orosz repülőgép célzottan Stockholm és kelet-svédországi célok ellen hajtott végre gyakorló repülést, a svéd légierő későn reagált a közeledő gépekre és ezért Litvániából indultak a körzetbe dán NATO-gépek. Ahogy ez a példa is mutatja, a két északi állam még így, a szövetséghez való csatlakozás nélkül is számíthat némi védelemre az Európai Unió tagállamaitól és az Egyesült Államoktól.

A finn és a svéd fegyveres erők együttműködtek a katonai szövetséggel Afganisztánban és együttműködnek a másik három észak-európai állammal is (Dániával, Norvégiával és Izlanddal), amelyek mind a NATO tagjai. Más közös műveleteket is végrehajtottak: egyebek mellett svéd vadászrepülőgépek is segítették a felkelőket három évvel ezelőtt Líbiában, márciusban pedig részt vettek egy közös NATO-hadgyakorlaton Norvégiában, az orosz határ közelében. Néhány politikus ugyanakkor amellett érvel, hogy ennél is tovább kellene menniük.

Anders Borg svéd pénzügyminiszter például a védelmi költségvetés növelésére szólított fel, mondván, hogy Moszkva viselkedése az utóbbi időben még kiszámíthatatlanabbá vált. Svédország a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) adatai szerint jelenleg a hazai össztermék (GDP) 1,2 százalékát költi védelmi kiadásokra az ezredfordulón regisztrált 2 százalékkal szemben.

A NATO-hoz való csatlakozásnál valószínűbb, hogy Helsinki és Stockholm az ukrajnai válság következtében aktívabb szerepet fog vállalni az öt észak-európai országot tömörítő Északi Védelmi Együttműködés (NORDEFCO) szervezetében. A svéd kormány nemrégiben két vadászrepülőt vezényelt a Balti-tengeren található, kiemelt fontosságú Gotland szigetre.

Bár Finnországban sokan gyanakvással tekintenek Oroszországra, a Vörös Hadsereg elleni harcok emléke pedig máig az ország nemzeti identitásának kulcsfontosságú részét képezi, a választók többsége mégis attól tart, hogy ha háborúra kerülne sor, akkor is egyedül maradnának, ha tagjai lennének a NATO-nak.

Svédország is meglehetősen tartózkodónak mutatkozik a nemzetközi politikában, Fredrik Reinfeldt kormányfő még annak a jelentőséget is elbagatellizálta, hogy Oroszország katonai gyakorlatokat hajtott végre országa ellen, mondván, "Moszkvának nem áll szándékában és nem is képes svéd területeket megtámadni".

A felmérések azt mutatják, hogy a svéd és a finn társadalom túlnyomó többsége ellenzi a NATO-tagságot, mindössze a svédek harmada és a finnek ötöde csatlakozna a szövetséghez. "A csatlakozásnak nincs társadalmi támogatottsága, Svédország szabadabban mozoghat, ha nem tagja a NATO-nak" - mondta Peter Hultqvist, a stockholmi parlament védelmi bizottságának elnöke, majd hozzátette, továbbra is él az a beidegződés, hogy a béke megőrzésének az a legjobb módja, ha távol maradnak a katonai szövetségektől.

Biztonságpolitikai szakértők szerint a NATO-hoz való csatlakozás nemcsak a katonai agresszió, hanem például a kibertámadások és a gázellátás megszakítása ellen is védené a két északi államot. Ennek ellenére kevesen gondolják komolyan, hogy Helsinki és Stockholm a közeljövőben csatlakozhat a védelmi szövetséghez. "A krími események legalább azt az álláspontot megerősítették, amely szerint nem szabad tovább mérsékelni a katonai kiadásokat" - mondta Ian Anthony, a SIPRI elemzője.

Még a NATO-tagság egyik legfőbb támogatója, Alexander Stubb finn Európa-ügyi miniszter is azon véleményének adott hangot, hogy ez most nem a megfelelő idő a csatlakozásra, mivel jelenleg különösen feszült a Finnország és Oroszország közötti kapcsolat. "Nem akkor kellene belépni, amikor zord az idő, hanem akkor, amikor süt a nap, és most nem ez a helyzet" - tette hozzá. (MTI/Reuters)