Az a sárgás-barnás, ragadós dolog ott, a külső hallójáratunkban nem véletlenül képződik, és nem kell, nem szabad (!) mindenáron eltávolítani. Beszélni kell róla, s talán épp a nyári időszak legaktuálisabb erre, hisz ilyenkor járunk strandra, utazunk tengerre. De hát mi köze a medencézésnek a fülzsírhoz, kérdezhetik most sokan. A válasz pedig nagyon is logikus.

Cerumennek nevezi az orvosi szakterminológia azt a mirigyek által termelt anyagot, mely zsírszerű; elhalt és levált hámsejteket, apró szőrszálakat és fülbe jutott porszemeket, szennyeződést is tartalmaz. Fontos szerepet tölt be: mechanikai védelmet nyújt a külső hallójárat érzékeny bőre számára, a kiszáradástól és a bekerülő víz miatti felázástól is óv. Pontosan meghatározható pH-értékének köszönhetően véd a kórokozókkal szemben . Maga a termelődés egy öntisztító folyamat: a dobhártya irányából a termelődő fülzsírt a hallójárat sejtjei csillóikkal kifelé terelik: ezért jelenik meg ez a külső hallónyíláson.

És itt jövünk mi emberek: a fültisztító pálcikával olyan mélyre nyúlunk, amennyire csak ez lehetséges, megcsavargatjuk, majd jól végezve dolgunk konstatáljuk, hogy már megint mennyi fülzsír volt benne!

Ezzel a pár másodperces mozdulatsorozattal pedig mindent elrontunk. Egyrészt eltávolítjuk a védőréteget a csatorna belső felületének egy részéről, utat engedve a bejutó mikroorganizmusoknak: nincs védő, savas, csúszós közeg többé. (A fültisztító nem steril, vagyis mikrobákat juttatunk saját fülünkbe.) Másrészt, akármennyire is finoman piszkáljuk a fülünket fültisztítóval, az mégis durva mehanikai hatásként érinti a sejtek kis nyúlványait. Megsértjük, megnyomorítjuk őket. Ezzel ellehetetlenítjük áldásos hullámzásukat, amivel megakadályoznák, hogy a fülzsír felszaporodjon, besűrűsödjön. És ott van az a mennyiség, amit a fültisztítóval befelé túrtunk, s nem ragad meg a vattán. Az erős nyomás megérintheti a dobhártyát is, mely komoly következményekkel járhat. Az elhúzódó, krónikus fülgyulladások nagy hányada kapcsolatban áll a helytelen tisztítási eljárással.

Azt hiszem, így már érthető, hogy miért nem jó az a mód, ahogyan általában mindenki tisztítja a fülét. Bőven elég a mosakodás közben vízzel megmosni a fülkagylót és a hallójárat külső részét, amit az ujjunkkal elérünk, majd puhább törülközővel szárazra törölni az elérhető részeket. Fültisztító pálcikával esetleg csak letörölhetjük a kijutott, látható fülzsírt. Ennyi az egész.

És most akkor a medencés jelenség magyarázata: a helytelen tisztítási szokások miatt felszaporodott fülzsír tulajdonsága, hogy víz hatására megduzzad. Ezért érezhetjük úgy úszás, fürdés, hajmosás után, hogy a vizet, ami bement a fülünkbe, nem tudjuk kirázni.

A felszaporodott fülzsírt, mely hallásproblémákat is tud okozni, ki kell mosni. De semmiképp se próbálkozzunk vele otthon, ezt egészségügyi intézményben kell végezni, ahol az orvos megfelelő eszközzel le is tudja ellenőrizni, hogy kijutott-e az egész a hallójáratból. Egy ilyen fülmosás után kötelező házi feladat lenne receptre írni a páciens számára, hogy megtanulja helyesen tisztítani a hallójáratát.

Dr. Popov Farkas Beáta