Ugye sokunknak a fülében ott cseng most ez a kedves ének? (Sőt, talán magunkban még tovább is dúdoljuk...) A magyar nép több mindent dalba foglalt, örömét, bánatát, a szerelmet és a nehéz munkát. De ahogy a fenti példa is mutatja, az ennivaló is gyakorta volt téma (és még folytathatnám a sort a szőlővel, kukoricával, meg a pogácsával). Vagyis énekeltek mindenről, ami az életük szerves részét képezte.

Nem volt ez olyan rég, mégis, kötve hiszem, hogy a mai gyerekek tudják, hogy mi a csicseriborsó, vagy felújjongnának, ha ebédre egy tál lencse kerülne az asztalra.

Leguminózának nevezzük azokat a növényeket (közéjük tartozik a már említettek mellett a zöldbab és a zöldborsó is), melyek kiváló fehérjeforrások. A szójabab is nagyszerű húspótló, ugyanúgy, mint a magvak (tökmag, napraforgómag, kikiriki, lenmag, szezámmag, ...).

„De hát, a hús ma már megfizethető árú, miden család asztalán megtalálható, és olyan finom, miért kellene pótolni?” – kérdezhetné valaki?

Sajnos az állattenyésztés nem olyan már, mint régen, amikor még az állatok nap mint nap legelésztek, szép lassan növekedtek, ahogyan azt a szervezetük megkívánta. A nagyüzemi (szószerinti) termelés a minőség rovására ment. Nyilt titok, hogy a jószágokat milyen körülmények közt tartják (karánokban, közvetlenül egymás mellett, napot szinte nem is látva); antibiotikumokkal és hormonokkal ízesítik számukra a takarmányt a nagyobb hozam érdekében. Így még a színhús sem mondható egészségesnek, mert felszaporodnak benne ezek az anyagok – amit aztán mi megeszünk. (Tisztelet a kivételnek, ahol még a napon legel a jószág, rendes takarmányt kap, nem pedig granulátumokat rágcsál a nap 24 órájában egyhelyben ácsorogva.)

A feldolgozott húsipari termék csomagolásán feltüntetett összetevők magukért beszélnek. Azt, hogy mi mindent fogyasztunk szalámi, felvágott, pástétom és virsli gyanánt, elég lenne csak elolvasni. Az összetevők közt bizony igen kevés a hús... De mi megelégszünk azzal, hogy finom.

Másrészt itt a koleszterinkérdés. Csak állati eredetű élelemben találtató (a növények nem tudják előállítani). A magas koleszterin pedig már népbetegség. (Pontosabban a szív-, és érrendszeri elváltozások, amelyek kialakulásáért nagymértékben felelős. Manapság ez a harmadik leggyakoribb elhalálozási ok.) A koleszterint nem lehet eltávolítani azzal, hogy levágjuk a husiról a zsírosabb részeket, mert a hús rostjai között is bőven van belőle. A bőr alatti kötőszövet is nagy mennyiségben tartalmazza (és ez a feldolgozott húsipari termélek összetevőinek nagy része!); illetve megtalálható a tejben és a sajtokban is. Ezt tudván továbbra is kitartóan fogyasztjuk (minden nap!), és azt tanítjuk gyermekeinknek, hogy fehérjeforrás a: „hús, hal, tojás, tej, tejtermék.” A növényeket senki sem említi.

A húsmentes fogások, esetleg napok, egyáltalán nem kell, hogy fehérjében szűkölködjönek! Sőt, a cikk elején említett alapanyagok majdnem annyi, vagy még nagyobb arányban tartalmaznak fehérjét, mint a húsok. Összehasonlításként íme néhány példa: a hús átlagosan 20% fehérjét tartalmaz. Vannak növények, melyek ettől többet, úgy, mint a szójabab (39%), tökmag (29%), mogyoró (29%), búzacsíra (27%), szezámmag (26%), kikiriki (24%), lencse (23%), fehérbab (22%). Sőt, magas víztartalmuk mellett, fehérjében is igen gazdag a gomba, a főzni való kukorica, zöldborsó, kel, brokkoli, és a zöldségzöldje. És csak néhány növényt említettem, a sor igen hosszú.

Hadd oszlassak el még egy tévhitet: nem (csak) húst kell enni ahhoz, hogy szép izmaink legyenek (amelyek nagyobbrészt szintén fehérjéből állnak). Az emésztőrendszerünk az elfogyasztott fehérjéket (legyen az állati vagy növényi eredetű) összetevőire (aminosavakra) bontja, majd ezekből építi fel saját fehérjéit, melyekre a testünknek szüksége van. Ezek szállítófehérjék, egyes hormonok alapjai, szerkezeti fehérjék, enzimek, nem csak az izmok. Igaz, hogy az állati eredetű élelemben mind a 20 fajta aminosav megtalálható, amire szükségünk van, néhány növény pedig egyik másik aminosavat nem tartalmazza; mégis, ésszerűen kombinálva a nyersanyagokat, változatosan étkezve, semmilyen hiány nem fog kialakulni (a vegetariánusok, és mindazon népek, törzsek, melyek nem, vagy csak alig fogyasztanak húst példaként szolgálnak erre).

A piacokon többnyire minden növény beszerezhető. Számos recept található az interneten, és egyre nagyobb a kínálat az olyan szakácskönyvekből is, melyek a növényi alapú táplálékokat részesítik előnyben.

Merjünk receptet, elkészítési tanácsot kérni az idősebbektől, akik nem hamburgert vagy burekot ettek ebédre, hanem egészséges, ízletes étkeket főztek nagyszerű alapanyagokból!

Farkas Beáta