Olvastam nemrég egy felmérést, amely szerint az emberek nagy része véli úgy, hogy az öregedés természetes velejárója, hogy egyes agyi funkciók úgymond tompulnak. Ha valaki idősebb, akkor már nem is furcsa, ha elfelejt dolgokat, ha lassúbb az észjárása? Normálisnak tituláljuk, ha szétszórt vagy gyorsan csökken a koncentrációja?

Sajnos a mai társadalomra igaz, hogy minél korosabb egy tagja, annál nagyobb az esély rá, hogy a fenn említett állapot az ő életét is megkeseríti. Ennek nem szabadna törvényszerűnek lennie! Sőt, megtanulható, hogy hogyan előzzük meg!

A folyamatot, amely a leírtakért felelős, agyi hipoperfúziónak nevezzük. Megmagyarázom. Az agy vérellátása csökkent, vagyis az oxigénnel és a tápanyagokkal való ellátottság akadályozott. Az agyi keringés kis erei szenvednek elváltozást, melynek hatására állandóan alacsony az agyi átáramlás. (Ne keverjük össze az alacsony vérnyomással!) A folyamat élettani, de normális esetben nagyon lassan halad előre, és nem ad tüneteket; főleg nem az ötvenes-hatvanas évek küszöbén! Korunkban, több tényező kölcsönhatásaként az öregedésnek ez a természetes része felgyorsult, és sokkal előbb jelentkezik.

A rizikófaktorokat két csoportba oszthatjuk. Azok, amelyekre nem lehet hatni: a kor, a nem (a férfiak hajlamosabbak!), örökölt genetikai hajlam, illetve, már átélt agyi infarktus. A másik csoport egészségvédelem szempontjából sokkal jelentősebb, mert ide a szokások és a kezelhető betegségek tartoznak. Ezek a dohányzás, a mozgásszegény életmód, a helytelen, zsírban gazdag, de rost-, és vitaminszegény táplálkozás, a nem regulált cukor-, és szívbetegség, valamint a kezeletlen (vagy nem megfelelő terápia alatt lévő) magas vérnyomás. Ez utóbbi játszik legjelentősebb szerepet az ateroszklerózissal (érelmeszesedéssel) együtt a vérerek károsodásában, és a csökkenő agyi átáramlásban.

Leggyakoribb és leghamarabb jelentkező tünet az egyes intellektuális képességek csökkenése. Sokszor a páciens környezete veszi először észre, hogy az illető figyelmetlenebbé válik, nehezen összpontosít beszélgetéskor, tervezési nehézségekbe ütközik. Később az önkifejezés, a beszéd is nehézkes lesz. Ezzel egyidőben pszichés tünetek is társulhatnak: depresszív hangulat, vagy épp ingerlékenység.

Az elégtelen keringés miatt a hallás, és egyensúlyérző központ is sérülhet, így bizonytalanná válik a járás; szédülés és fülzúgás is megjelenik.

A folyamat ellen lehet tenni, és minél előbb fogunk hozzá, annál nagyobb siker érhető el. Fontos odafigyelni az életmódra, ügyelni a megfelelő táplálkozásra, és arra, hogy a fizikai aktivitás (korunkhoz és egészségügyi állapotunkhoz igazítva) része legyen a mindennapjainknak. A krónikus betegségek megfelelő kezelése is, mint láthattuk, sokat segít.

Emellett, ugyanúgy, mint az izmainkat, az agyunkat is tornáztatni kell, hogy fiatal maradjon. Olvassunk, fejtsünk rejtvényeket, és játszunk stratégiai társasjátékokat! Tanuljunk új dolgokat, elég mindennap egy keveset; bármit, ami érdekel bennünket: új recepteket, barkácsolást, idegen nyelvet vagy a tudományok világából valamit. Vég nélkül sorolhatnám. Ne hagyjuk berozsdásodni a fogaskerekeket!

Dr. Farkas Beáta