Az elmúlt hónapokban több aggasztó eset is rámutatott arra, hogy Romániában továbbra is jelen vannak a magyarellenes megnyilvánulások, mind a közéletben, mind a hétköznapokban.

Egy Kolozs megyei boltban történt incidens során egy magyar férfit verbálisan és fizikailag is bántalmaztak, amiért anyanyelvén szólt feleségéhez. Az ilyen típusú támadások rávilágítanak arra, hogy a kisebbségi nyelvhasználat gyakorlása még mindig nem minden esetben biztonságos Romániában, ellenkezőleg, fizikai bántalmazást is eredményezhet.

Egy másik, Kolozsváron történt esetben egy járókelő arra szólított fel magyarul beszélő nőt, hogy „magyarul otthon beszéljen, ne az utcán”. Ez az ellenséges, soviniszta megnyilvánulás jól tükrözi azt a társadalmi közeget, amelyben a magyar nyelv nyilvános használata egyesek számára provokációnak minősül, nem pedig természetes, alkotmányos joggyakorlásnak.

Az etnikai feszültségek a politikai diskurzusban is megjelentek. A volt román energiaügyi miniszter, Andrei Gerea egy nyilatkozatában aggodalmát fejezte ki a Napolact tejfeldolgozó cég eladásával kapcsolatban, miután az anyavállalatának, a FrieslandCampina-nak egyik magyarországi érdekeltsége is szerepet kapott egy romániai fejlesztési folyamatban. Gerea szerint a magyar államhoz köthető gazdasági szereplők romániai jelenléte „stratégiai kockázatot” jelenthet. Ez a retorika nyilvánvalóan túllép a gazdasági realitásokon, és politikai alapon uszít a magyarok ellen, hozzájárulva a magyar közösség elleni hangulatkeltéshez, miközben az uniós jog alapelveivel is ellentétes.
Dan Tanasă, az AUR parlamenti képviselője a közelmúltban olyan kijelentést tett, amely tovább fokozhatja az etnikai feszültségeket. Egy nyilvános rendezvényen arról beszélt, hogy Románia „elveszítheti” Hargita, Kovászna és Maros megyéket, mivel szerinte ezekben a térségekben „már nem a román állam érdekei érvényesülnek”.
Tanasă szavai szerint a magyar közösség “túlzott jelenléte” és a „revizionista törekvések” veszélyt jelentenek az ország területi egységére. Az ilyen retorika, különösen egy parlamenti képviselő részéről, nemcsak felelőtlen, hanem romboló hatással van a román–magyar együttélésre, arról nem is szólva, hogy az általa említettek a fantazmagória kategóriájába tartoznak és csakis a gyűlöletkeltés célját szolgálják.

Továbbá egy nemrég közzétett videóban, egy Bogdan Lupea nevű YouTuber olyan szélsőséges kijelentéseket tett, amelyek a kisebbségi közösségek elleni nyílt gyűlöletkeltés kategóriájába esnek. A videóban elhangzik: ha egy politikus valóban a nemzeti érdekeket képviseli, akkor „az első dolga az kell legyen, hogy eltávolítson mindenféle kisebbségi képviselőt a román parlamentből”.

A megszólaló továbbá „nemzetellenesnek” nevezte a kisebbségi képviselőket, és azt is kijelentette, hogy „a kisebbségeknek nincs helyük a parlamentben”, illetve a románoknak „elsőbbséget kell élvezniük minden munkahelyen az idegenekkel szemben”. A videóban elhangzottak között szerepelt a „patriotizmus kultuszának” szükségessége, valamint a nacionalista múltra épülő emlékezetpolitika dicsőítése is.

Lupea szó szerint úgy fogalmazott: „Nem vezethetnek minket a parlamentből magyarok, zsidók, cigányok vagy romák, minket románok kell vezessenek.” Hozzátette azt is: „Én elsősorban azt a politikust támogatom, aki azt mondja: kifelé a kisebbségekkel a parlamentből.”

A fenti esetek jól mutatják, hogy az erdélyi magyar közösség tagjai a mai napig rendszeresen szembesülnek nyelvi és etnikai megkülönböztetéssel. Ezek a történetek nemcsak egyéni sérelmeket tükröznek, hanem egy mélyebb társadalmi problémára világítanak rá: arra, hogy a nyelvi sokszínűség elfogadása és a kisebbségi jogok tiszteletben tartása továbbra sem egyértelmű a romániai közéletben és a mindennapokban.

A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat minden egyes esetben megtette a szükséges lépéseket, valamint felhívta a figyelmet a romániai magyar közösséget érő nyelvi jogsértésekre és a közösségen belüli növekvő félelemérzetre.

Benkő Erika, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat igazgatója elmondta az esetek kapcsán: “Fontosnak tartottam, hogy egy részletes hírlevélben összegezzük és hívjuk fel a figyelmet azokra az erdélyi magyarok elleni támadásokra és túlkapásokra, melyek a nyár folyamán érték közösségünk tagjait. Láttuk, hogy a román civil társadalom példaértékűen reagált a Romániában dolgozó vendégmunkások zaklatása és bántalmazása esetén. Azt szeretnénk, ha a magyarság jogainak az áthágása esetén is ugyanilyen vehemenciával lépnének fel, hasonlóképpen ítélnének el minden xenofób megnyilvánulást, mert ez a normális magatartás. Szolgálatunk ezért folyamatosan elvégzi azt a tudatosító munkát, mely során emlékeztetjük mind a román, mind a nemzetközi közvéleményt arra, hogy az erdélyi magyarság tagjai sajnos továbbra is gyakorta támadások célpontjai a nyelvük és a hovatartozásuk miatt. Mivel azt gondoljuk, hogy a törvény általi szankció mellett a társadalmi szolidaritás a hosszú megoldás, fontosnak tartjuk ezen ügyek napirenden való tartását.”