Mivel az emberek többsége ma már a telefonjára vagy az órájára néz, hogy megtudja, mennyi az idő, az óraátállítás szinte észrevétlenül múlhat el mellettünk. Az európai nyári időszámítás minden évben március utolsó vasárnapján, közép-európai idő szerint hajnali 2 órakor kezdődik, amikor az órákat egy órával előreállítjuk, hogy jobban kihasználjuk a hosszabb nappalokat. Idén ez március 29-re, vagyis mára esik.

Ez tehát tökéletes alkalom arra, hogy áttekintsük az időzónák történetét, és néhány furcsaságot, amelyet a rendszer a világ különböző pontjain eredményezett, írja az Euronews.

Az időzónákat a koordinált világidőhöz (UTC) viszonyítva határozzák meg; ez a nullapont a greenwichi kezdő délkör mentén. Mivel a Föld gömb alakú, 360 fokra osztható, a nap pedig 24 órából áll, az elv az, hogy a kezdő délkörtől keletre minden 15 fokért egy órát veszítünk, nyugatra pedig minden 15 fokért egy órát nyerünk.

Csakhogy mivel az országok maguk dönthetik el, milyen időzónát használnak, mindez a valóságban korántsem mindig így néz ki.

Spanyolország „rossz” időzónája

Földrajzilag Spanyolország nagy része a UTC+00:00, vagyis a nyugat-európai időzóna határain belül fekszik, amelyet például az Egyesült Királyság, Írország és Portugália is használ.

Spanyolország azonban a második világháború óta a közép-európai időt, azaz a UTC+01:00-át követi. Ennek az az oka, hogy Francisco Franco 1942-ben a náci Németországhoz igazította az ország időzónáját, és azóta sem állították vissza.

2013-ban egy parlamenti bizottság azt javasolta, hogy fordítsák vissza ezt a lépést, ám azóta sem sok minden történt az ügyben.

A Maldív-szigetek a saját szabályait követi

Hivatalosan a maldív idő UTC+05:00, miközben legközelebbi szomszédai, India és Srí Lanka a UTC+05:30-at használják.

Ennek ellenére sok maldív üdülőhely a maga szabályait követi, és arra kéri a vendégeket, hogy állítsák előre órájukat egy órával, UTC+06:00-ra.

Kína egységes időzónája

A világ harmadik legnagyobb országa, Kína földrajzilag öt időzónát fog át a UTC+05:00-tól a UTC+09:00-ig. Hivatalosan azonban csak egyet használ: a UTC+08:00-t. Ezt nevezik pekingi időnek; az egységes időzónát 1949-ben, a Kínai Népköztársaság megalakulása után vezették be.

Mivel Kína lakosságának mintegy 94 százaléka az ország keleti részén él, a „helyes” helyi idő és a pekingi idő közötti különbség a többség számára alig érzékelhető. A nyugaton élők számára viszont látványos az eltérés: ha Hszincsiangból átlépünk Afganisztánba, három és fél órát nyerünk.

Ennek ellensúlyozására Hszincsiangban sokan egyszerre tartják magukat az ürümcsi időhöz (UTC+06:00) és a pekingi időhöz. Ha tehát megkérdez valakit az utcán, mennyi az idő, ne lepődjön meg, ha két választ kap.

Nepál 45 perces időeltolása

A világ országainak többsége egész órás eltéréssel igazodik a UTC-hez, néhány helyen félórás az eltolás. Nepál azon mindössze három terület egyike, ahol 45 perces eltérés van, UTC+05:45-tel.

Történelmileg az ország a főváros, Katmandu alapján számított helyi középidőt használta. Ez UTC+05:41:16-nak felelt meg, vagyis a 45 perces eltérés nem teljesen önkényes. Helyi középidőt korábban más országok is használtak, például Írország, amely 1916-ig a UTC−00:25:21-et vette alapul.

És még egy érdekesség: Nepálnak saját naptára is van, a Vikram Szamvat, amely az évszaktól függően 56-57 évvel jár a Gergely-naptár előtt.

Ausztrália: a nyári időszámítás végső főellensége

Ausztráliában az egyes tagállamok kormányai döntik el, melyik időzónát követik, és alkalmazzák-e a nyári időszámítást. Hat állammal, valamint több belső és külső területtel a helyzet finoman szólva is bonyolulttá válhat.

Nyugat-Ausztrália egész évben a UTC+08:00-át követi. Az Északi Terület és Dél-Ausztrália UTC+09:30-on van, utóbbi azonban a nyári időszámítás idején UTC+10:30-ra vált. Queensland, Új-Dél-Wales, a Jervis-öböl területe, az Ausztrál Fővárosi Terület, Victoria és Tasmania UTC+10:00-át használnak, de nyári időszámításkor Queensland kivételével mind UTC+11:00-ra állnak át.

A Kókusz- (Keeling-) szigetek UTC+06:30-on, a Karácsony-sziget pedig UTC+07:00-on van, és egyikük sem alkalmaz nyári időszámítást. Norfolk-sziget UTC+11:00-át használ, amely a nyári időszámítás idején UTC+12:00-ra vált.

Akadnak további anomáliák is, például az Új-Dél-Walesben, Dél-Ausztrália határához közel fekvő Broken Hill, ahol eltérő időzóna van érvényben.

Arizona és Hawaii elutasítja a nyári időszámítást

Az Egyesült Államokban 48 tagállam alkalmazza a nyári időszámítást: március második vasárnapján egy órával előre, november első vasárnapján pedig visszaállítják az órákat.

A két kivétel: Arizona és Hawaii.

Míg Arizona korábban alkalmazta a nyári időszámítást, a forró sivatagi éghajlat miatt észszerűbbnek tűnik, ha az emberek inkább korábban kelnek, amikor még hűvösebb van. Kivételt képez a navajó nemzet, mivel területe több olyan államon is átnyúlik, ahol használják a nyári időszámítást.

Hawaii esetében pedig az szól az óraátállítás ellen, hogy a szigetek az egyenlítőhöz közel fekszenek, ezért az év folyamán alig változik a napkelte és a napnyugta időpontja.

A nyári időszámítást az amerikai külbirtokok – többek között Puerto Rico, az Amerikai Virgin-szigetek, Guam, Amerikai Szamoa és az Északi-Mariana-szigetek – sem alkalmazzák.

24 órányi időugrás 200 kilométeren: Amerikai Szamoától Szamoáig

A nemzetközi dátumválasztó vonal a Földön éppen a kezdő délkörrel szemben húzódik, és azt a pontot jelöli, ahol az egyik naptári nap véget ér, a másik pedig elkezdődik, vagyis ahol a UTC−12:00 és a UTC+12:00 találkozik.

A Csendes-óceánon húzódó vonal nem egyenes, mivel egyes országok és területek maguk dönthetik el, a dátumválasztó melyik oldalán akarnak lenni.

Szamoa például 2011 végén úgy döntött, hogy a vonal másik oldalára kerül, így ma egy nappal megelőzi Amerikai Szamoát, noha mindössze 200 kilométer választja el tőle. A váltás oka az volt, hogy az országnak Ausztráliához és Új-Zélandhoz fűződnek szorosabb gazdasági kapcsolatai, nem pedig az Egyesült Államokhoz.