Újabb névvel bővül a magyar szentek mennyei panteonja, Orosz Péter Pál görögkatolikus papot, a hit mártírsorsú vértanúját ugyanis szombaton oltárra emelik és boldoggá avatják a kárpátaljai Bilkén.

„A legjobbat add a világnak, amid csak van, s ha verést kapsz cserébe, akkor is a legjobbat add a világnak, amid csak van!” – tanította Kalkuttai Szent Teréz. Pontosan ezt tette a ma boldoggá avatandó Orosz Péter Pál atya is, aki a legjavát áldozta fel mindannak, amit csak adhatott: a saját életét, írja a hirado.hu.

A Vatican News hírportál 2022 augusztusában hozta nyilvánosságra, hogy Ferenc pápa fogadta Marcello Semeraro bíborost, a Szentek Ügyei Dikasztérium prefektusát és engedélyezte a vértanúhalált halt Orosz Péter Pál kárpátaljai görögkatolikus pap boldoggá avatását, akit a „hit elleni gyűlöletből” öltek meg. Magyarázatképpen a Vatikán még azt is megemlítette, hogy az „elkövetők a pap meggyilkolásával a helyi egyházat akarták felszámolni”.

Boldoggá avatását Rómában eredetileg 2025. május 3-ára tűzték ki, de Ferenc pápa április 21-én bekövetkezett halála miatt ez elmaradt és mára halasztották. A kanonizálást XIV. Leó pápa is jóváhagyta, s megerősítette elődje kérését, hogy a szertartást Grzegorz Rys bíboros, łódźi érsek végezze.

A lengyel főpásztor e hét közepén érkezett Pannonhalmára, ahol Hortobágyi T. Cirill főapát meghívására részt vett a bencések ökumenikus konferenciáján. Az „Olyanná teszi pusztaságát, mint az Úr kertje” című szimpózium tegnapi napján – mint az egyik főelőadó – az irgalom témakörében fejtette ki gondolatait.

A lengyel bíboros ezt követően Pannonhalmáról a kárpátaljai huszti járásban található Bilkére utazott, hogy XIV. Leó pápa felkérésére boldoggá avassa Orosz Péter Pált, a vértanúhalált szenvedett görögkatolikus papot.

A pápai felkérés jelképes vonalat is magába foglal, hiszen a lengyel főpásztor római katolikusként vezeti le egy magyar nemzetiségű görögkatolikus vértanú kárpátaljai kanonizációját, ez pedig a nyugati és a keleti egyház lelki értelemben vett egységét és az ökumenizmus gondolatát is kifejezi.

Orosz Péter Pál még Trianon előtt, magyar állampolgárnak született a Kárpát medence azon szegletében, amely a vértanú lelkipásztor rövid élte során nem kevesebb, mint öt országhoz tartozott. Biri nevezetű szülőfaluja akkor még, midőn 1917-ben meglátta a napvilágot, Bereg vármegye szerves részét képezte. Aztán nagyot fordult a világ és idegenbe szakadt, s Csehszlovákia része lett.

A görögkatolikus papi családból származó Orosz Péter Pálnak meglehetősen viharos volt a fiatalkora.

Szüleit fiatalon veszítette el. Ettől kezdve testvérével, a később ugyancsak a papi hivatást választó Jánossal együtt a rokonai nevelték, hol egyiküknél, hol másikuknál élt, végül aztán a Munkácson ugyancsak papként szolgáló apai nagybátyja vette magához.

A huszti gimnáziumban érettségizett, 1937-ben pedig felvételt nyert az ungvári szemináriumba. Nőtlenséget fogadott és 1942. július 28-án a munkácsi görögkatolikus eparchiában pappá szentelték.

Lelkipásztori szolgálatát káplánként Magyarkomját községben kezdte, ahol azonnal megbecsülést váltott ki a szegények iránti buzgalmáért és szeretetéért. 1943-ban már újbóli magyar állampolgárként vett részt a Kassa melletti Barcán megtartott táborilelkészi képzésen. Ezután visszatért plébániájára, amely 1944-ben Kárpátalja egész területével együtt a Vörös Hadsereg megszállása alá került és a Szovjetunió, azon belül is az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság része lett.

Kárpátalja másodszori elcsatolásával megkezdődött a görögkatolikus egyház üldözése. Az Új Ember katolikus hetilapban olvasható: Romzsa Tódor püspök „előre látva az egyházak ellen irányuló megtorló intézkedéseket, megelőző lépéseket tett a görögkatolikus egyház megmentésére. Bendász István kanonok atya adatai szerint titokban püspökké szentelt két lelkipásztort: Chira Sándort és Orosz Pétert. Ez 1944. december 19-én történt”.

Hivatalosan a püspökké szentelést nem jegyezték be.

Az azóta már boldoggá avatott Romzsa Tódor mártír püspök nevezte ki 1946-ban az ilosvai járásban található Bilke parókiájára.

Az imádság, a béke embere volt. Jellemző rá, hogy az ajándékba kapott csizmáját azonnal odaadta az első rászorulónak, akivel találkozott. Nem gondolt magára, csak másokra. Ha valakinek szüksége volt a segítségére, nem volt se éjjele, se nappala, segített. Erőt pedig mindehhez a Szent Eucharisztiából, valamint a Szűzanya iránt érzett szeretetből merített.

Szolgáló szeretete azt követően sem lankadt, hogy a Szovjetunióban betiltották a görögkatolikus egyházat. Papi szolgálatát éjszakánként végezte. Faluról falura járt és keresztelt, gyóntatott, esketett.

Ez vezetett a vértanúhalálához.

Egy haldoklóhoz hívták 1953. augusztus 28-án, éjszaka. Alsókaraszlóban egy rendőrtiszt felismerte. Annak ellenére, hogy rendben voltak a papírjai, nem engedték felszállni a vonatra. A rendőrök kituszkolták az állomásról, és az út menti keresztnél fejbe lőtték. Azonnal meghalt.

Holttestét az ilosvai kórház halottas kamrájába vitték, majd néhány nappal később titokban hantolták el egy bozótosban Beregkövesd közelében. Földi maradványait később a KGB munkatársai kiásták és Ilosvára vitték, az ottani rendőrkapitány garázsában betonba ágyazták. A Szovjetunió bukása után, 1992. július 28-án az ilosvai rendőrség fogdájának korábbi vezetője vallomást tett, és megmutatta azt a garázst, ahol a holttestet elhantolták. Az exhumálást és a vizsgálatokat követően 1992. augusztus 23-án Orosz Péter Pál földi maradványait Bilkére vitték, és augusztus 28-án, neki kijáró és kiérdemelt tisztelet mellett, görögkatolikus szertartás szerint újratemették.

Orosz Péter Pál életére is utalt a Zsoltárok könyve, amikor a Biblia tanúsága szerint ezt, a mindannyiunkra érvényes parancsot adta: „Hagyd el a rosszat és tedd a jót, akkor megmaradsz mindörökre. Mert az Úr az igazságosságot szereti és nem hagyja el soha szentjeit” (Zsolt 37,27-28).