Többmillió eurós támogatásban részesül az Európai Unió (EU) szolidaritási alapjából a bányakatasztrófa sújtotta székelyföldi Parajd község, miután az Európai Parlament költségvetési szakbizottsága kedden 14,3 millió eurót szavazott meg Románia számára a tavalyi árvízkárok enyhítésére - tájékoztatta az MTI-t Vincze Loránt EP-képviselő.

A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusa közleményében rámutatott, hogy kedden jóváhagyott határozatban kiemelten szerepel a parajdi sóbányát és a Korond-patak által megrongált vízügyi infrastruktúrát ért kár.

Hozzátette: az EP plénumában várhatóan júliusban döntenek a bizottsági előterjesztés támogatásáról, a kifizetés ezután indulhat el.

Vincze Loránt hangsúlyozta, hogy a Hargita megyei község lakói már egy éve várnak a hírre. Mint közölte, RMDSZ-es kollégái segítségével már egy éve javasolta a bukaresti kormánynak, hogy minél hamarabb nyújtsa be az EU-s támogatási kérelmet.

"Parajdnak konkrét segítségre van szüksége — nem politikusok katasztrófaturizmusára" - húzta alá. Közölte: arra is figyelmeztette a romániai döntéshozókat, hogy egy ilyen határozat legalább egy évig "érlelődik", és a kifizetés is időbe telik.

"Ez nem ígéretpolitika — ez valódi, komoly, európai forrás, amely közvetlenül a parajdiakat segíti. Most a bukaresti kormányon a sor. Rajtuk múlik, hogy ebből a pénzből konkrétan mennyi jut el Parajdra, a bányához, az infrastruktúrához, az érintett családokhoz" - idézte a közlemény az RMDSZ-es EP-képviselőt.

A parajdi sóbányát 2025. május 6-án zárták be vízszivárgás miatt, melyet az előző napok heves esőzései okoztak. A helyi vészhelyzeti bizottság május 8-án veszélyhelyzetet hirdetett.

Pár hétre rá, május 27-én már ömlött a víz a sóbányába, miután az esőzések nyomán megduzzadt a Korond-patak, és megsérült a medrét védő geofólia.

Két nap után fel kellett adni a föld alatti védekezést, a betörő víz teljesen elöntötte a regionális turizmus motorjának számító létesítményt.

A sóbánya Székelyföld egyik leglátogatottabb turisztikai látványossága volt, amelyet évente százezrek kerestek fel, és amelytől nemcsak az ott dolgozó bányászok, hanem a településen és a környékén létrejött több száz vendéglátóhely üzemeltetőinek és alkalmazottainak a megélhetése is függött.