Tánczos Vilmos író, néprajzkutató, antropológus kapta idén az Év Erdélyi Magyar Szerzője-díjat a 32. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásáron - közölték az erdélyi rendezvény szervezői a Facebookon.

Tánczos Vilmos az Utolsó szavak című kötetéért részesült a díjban. A kitüntetést Szepessy Előd, a díj ötletgazdája és Káli Király István főszervező, marosvásárhelyi író adta át szombaton este a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház nagytermében. A laudációt a zsűri elnöke, Zsidó Ferenc író, irodalomkritikus mondta - közölték.

Az Utolsó szavak 2026-ban jelent meg a csíkszeredai Bookart Kiadónál Egy csíki székely ember halálképe alcímmel. A leírás szerint a könyv egy őszinte és megható aparegény, a 2008-ban megjelent nagysikerű Elejtett szavak - Egy csíki székely ember világképe című kötet naplószerű folytatása. Tényszerű leírás a gyógyíthatatlan beteg apa és fia kapcsolatáról egy székely falu valóságában. Benne a szerző tudatosan használja az ízes, lassan feledésbe merülő székely nyelvet. A fiú végig apja mellett van, a betegség kezdetétől a halálig. Kettejük párbeszéde sajátos világot tár az olvasó elé, egy olyan világot, melynek Tánczos Simon az utolsó szereplői közé tartozik - áll az ismertetőben.

Tánczos Vilmos új könyvéről azt nyilatkozta, hogy az élet és a halál erőinek egymásnak feszüléséről próbált írni benne. "Megtettem, noha a keresztény vallás és a paraszti kultúra arra tanít, hogy az életet meg kell élni, nem pedig beszélni róla. És kiváltképpen nem írni róla. A leghelyesebb az, ha az ember szótlanul teszi azt, amit tennie kell. Ha él, cselekszik, hallgat és végül, amikor véget érnek a napjai, meghal. Lesznek tehát, akik megkérdezik majd, hogy miért írtam meg ezt a könyvet" - vallotta a szerző.

Az Év Erdélyi Magyar Szerzője díjat 2022-ben alapították a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár szervezői. Az alapítás évében Molnár Vilmos, 2023-ban Vida Gábor, 2024-ben Borsodi L. László, 2025-ben Szőcs Margit vehette át, írja az MTI.

Tánczos Vilmos néprajzkutató, egyetemi oktató 1959. október 21-én született a székelyföldi Csíkszentimrén, gyermekkorát a közeli Csíkszentkirályon töltötte. Doktori disszertációját 1999-ben védte meg a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) Bölcsészettudományi Karán, 2014-ben ugyanott habilitált. A BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének egyetemi tanára és az egyetem Hungarológiai Doktori Iskolájának doktorátusvezető oktatója.

Fő kutatási területe a népi vallásosság, a moldvai csángó folklór vallásos műfajai, az archaikus népi imádságok gyűjtése és értelmezése.

Vallásetnológiai tárgyú munkái mellett több könyvet jelentetett meg a moldvai csángók kultúrájával és nyelvcseréjével kapcsolatosan. Több könyvet írt a csíksomlyói kegytemplomról és a kegyhely búcsújáró hagyományairól, az egyházi liturgia népi vallásosságra gyakorolt hatásáról is.

A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Kriza János Néprajzi Társaság, az Erdélyi Múzeum Egyesület és a Magyar Néprajzi Társaság tagja, számos díj birtokosa.