Pénteken Berlinben 103 évesen elhunyt Margot Friedländer, a náci haláltáborok egyik utolsó és legismertebb túlélője – jelentette be a nevét viselő alapítvány.

Friedländer halálával Németország a kortárs történelem egyik legjelentősebb hangját veszítette el – közölte az alapítvány.

Margot Friedländer 1921 novemberében született Berlinben, a második világháború során a nácik a theresienstadti koncentrációs táborba hurcolták; családjából egyedül ő élte túl a holokausztot. A háború után több mint 60 éven át élt New Yorkban, majd 88 évesen tért vissza Berlinbe és ismét felvette a német állampolgárságot – írja az MTI.

Németországba visszatérve előadásokat tartott a holokausztról, például iskolákban is.

Mint mondta, küldetésének érzi, hogy elsősorban a fiataloknak beszéljen a náci Németországban átéltekről. A berlini székhelyű Schwarzkopf Alapítvány egy róla elnevezett díjat is alapított, amelyet 2014-től 2023-ig évente adtak oda olyan fiataloknak, akik sokat tettek a zsidógyűlölet és a rasszizmus elleni harcért.

Számos más elismerés mellett idén április 5-én kitüntették a Vesztfáliai Békedíjjal, amelyet Frank-Walter Steinmeier német államfő adott át Münsterben a díjazottnak, méltatva az emberiségért, a demokráciáért és a toleranciáért végzett munkáját.

A díjátadón Friedländer hangsúlyozta: minden ember nevében szólal meg, azok nevében, akiket azért öltek meg, mert nem tekintették őket embernek.

„A békére leselkedő fenyegetések közepette mindenkinek kötelessége fellépni az együttélés, a tisztelet és demokrácia érdekében” – jelentette ki, hozzátéve: „ami akkor megtörtént, soha többet nem történhet meg”.

„Megbékélést ajándékozott országunknak – mindannak ellenére, amit a németek fiatalon műveltek vele. Ezért az ajándékért nem lehetünk eléggé hálásak” – reagált Margot Friedländer halálhírére pénteken az államfő, akit személyes kapcsolat is fűzött a holokauszttúlélőhöz.

Friedrich Merz kancellár „korunk egyik legerőteljesebb hangjaként” méltatta az elhunytat, hozzátéve, hogy történetét, amelyet megosztott a németekkel, „feladatunk és kötelességünk tovább vinni”.