Két évtizedes mélyrepüléséből szabadul fel Bolívia november 8-án: Rodrigo Paz centrisa szenátor átveszi a hatalmat a bukott Luis Arce elnöktől. A szocialista rezsimmé züllött állam teljes gazdasági és morális csődbe került. Evo Morales volt elnök, a szélsőbaloldali „kísérlet” vezéralakja pedig elmenekült fegyveres drogbandái közé, az őserdőbe. De mi lesz a lítiummal?

„Kapitalizmus mindenkinek!” – ezt a két szót kellett kampányában kimondania az egyébként halk szavú, az elnökválasztás első televíziós vitáiba be sem jutó Rodrigo Paznak, hogy „kiüsse” mind szélsőbaloldali, mind jobboldali ellenfelét az augusztusi elnökválasztáson.

A posztját a kommunista diktatúrák idején rajongva ünnepelt november 7-i évforduló (a polgári, orosz kormányt megdöntő, törvénytelen, fegyveres lenini puccs napja 1917-ben – a szerk.) után egy nappal, november 8-án egy centrista, kereszténydemokrata politikus veszi át a kormányzás felelősségét Latin-Amerika legmagasabban fekvő, legelszigeteltebb államában. Rodrigo Paz egy háborús pusztításhoz hasonló állapotokkal küzdő állam rendbetételét vállat el, húsz esztendei szocialista diktatúra után, írja a hirado.hu portál.

Szocialista evolúció

Az úgynevezett „evolúciós szocializmus” rendszere oda vezetett, hogy Bolíviának ma nincs elég valutája az üzemanyag, a gyógyszerek és az alapvető élelmiszerek importjához – ugyanis már e cikkek területén is behozatalra szorul. Az éves államháztartási hiány a GDP körülbelül 10 százalékát teszi ki, az infláció pedig kétszámjegyű. Senki sem kölcsönöz Bolíviának, és senki sem fektet be az országba – számolt be a Die Weltwoche.

Pedig a kezdetek – még 2006-ban – nem erről szóltak: ahogy Hugo Chávez Venezuelában, úgy eleinte Bolíviába Evo Morales is elsöprő népszerűségnek örvendett. Egy jó évtizeden át az úgynevezett 21. századi szocializmus modellje működőnek látszott. Az elődei által feltárt hatalmas földgázkészleteknek köszönhetően Morales bőséges pénzt tudott szétosztogatni. Bár a szélsőbaloldali szellemű államosítások és rezsimjének antikapitalista retorikája elriasztotta a nemzetközi befektetőket, Morales sokáig elkerülte az adósságot.

Ez körülbelül tíz évvel ezelőtt változott meg, amikor csökkenni kezdett Bolívia földgázkibocsátása. Nem arról volt szó, hogy a tartalékok kimerültek volna: Morales bürokratái egyszerűen nem korszerűsítették a létesítményeket, és nem fejlesztettek ki új forrásokat.

Miután az egykor bőséges gázexport zuhanásszerűen csökkent, az infláció pedig 40 éves csúcsra emelkedett, a szocialista kormányzat – hasonlóan más szocialista kormányokhoz – „kifosztotta polgárai magánmegtakarításait és nyugdíjalap-vagyonát. A körülbelül 27 milliárd dolláros nyugdíj-megtakarítás nagyjából fele mára eltűnt” – ismerteti a kialakult helyzetet a svájci lap, a világ harmadik legnagyobb kokatermelő államának számító Bolívia kapcsán felidézve: az ország már „egy venezuelai stílusú narkodiktatúra felé tartott”.

A bukás

Ráadásul, bár a 2019-es elnökválasztást – a negyedik mandátumáért versenybe szálló, az országot 13 éven át vezető – Morales nyerte, az ellenzék csalással vádolta meg, tüntetések kezdődtek, melyek zavargásokba csaptak át, végül a hadsereg is kihátrált a szocializmust építő elnök mögül, aki az események hatására kénytelen volt lemondani, és előbb Mexikóba, majd Argentínába távozni.

2020. október 18-án elnök- és parlamenti választásokat tartottak, melyen a Mozgalom a Szocializmusért (MAS) színeiben induló Luis Arce nyert meg, így a szocialisták visszakerültek a hatalomba. A szökevényként bujkáló Evo Morales pedig elbarikádozta magát az amazonasi „narkós bandák” területén – írja a Die Weltwoche.

A The Guardian hozzáfűzi: Moralesnek a kokatermesztőkhöz fűződő kapcsolatai jóval a politikai karrierje előtti korszakra nyúlnak vissza. A közép-bolíviai Chapare kokatermesztőinek úgynevezett „szakszervezeti vezetőjeként” vált ismertté. Chapare a lap információi szerint „gyakorlatilag egy kis köztársaság, egy fekete lyuk, ahová az állam nem ér el, és pontosan itt uralkodik Evo Morales monarchaként”. Tavaly menekült ide a bukott szocialista politikus, aki itt több száz kokatermesztő és kereskedő védelmét élvezi.

Így próbálja elkerülni Morales, akit egy 15 éves lány megerőszakolásával vádolnak, a kiadott elfogatóparancs végrehajtását.

Morales számára sokáig védettséget biztosított „a bennszülött” arculata: bár a meszticek (az egyik legnagyobb bolíviai etnikai csoport, akik európai, főleg spanyol és az őslakos indián szülők leszármazottai – a szerk.) közé tartozik, és nem beszél egyetlen bennszülött nyelvet sem, az őt támadókat könnyű volt a „rasszista” jelzővel ellátni – jegyzi meg a svájci lap.

Rejtett kincs: A lítium

Mindeközben a Guardian amiatt ijedezik, hogy „Bolívia jobbra tolódása drasztikus változást jelenthet abban, ahogyan az ország kezeli a koka termesztését, ez pedig visszatérést jelenthet a korábbi évtizedekben dúló, drog elleni háborúhoz”.

Mindeközben a gazdasági lapok inkább ünnepelnek, mintsem ijedeznének, hiszen megnyílt az út Bolívia lítium-kincsének kiaknázása előtt. Az egyelőre feltáratlan alkáliföldfém vagyon, ha a megfelelő nemzetközi befektetések rendelkezésre állnak, olyan ritka ásványkincset biztosítanának, amely a távközlésben (mobiltelefonok akkumulátorai), a kohászatban, de a gyógyszeriparban is felhasználhatók. Húsz év szocializmus után, ha a fegyveres drogbárók ezt meg nem akadályozzák, Bolívia néhány év kapitalizmusba is belekóstolhat.