Ki gondolta volna, hogy 2025 karácsonyára készülve az európai közéletben a legtöbbet elhangzó mondatok a háború és béke kérdéséről, a fegyverkezésről, európai hadviselésről, Ukrajna segítéséről, Magyarország jogállamiságáról és Szerbia dorgálásáról szólnak?! Pedig annyi szép van szerte Európában, és itt nálunk is, amivel a karácsonyi készülődésben tematizálni lehetne a közéletet, vagy legalább az embert erősítő üzenetekkel viszonylagossá lehetne tenni a gondokat - hiszen azok olykor „maguktól”, olykor pedig a magunk erejéből úgyis megoldódnak!

Aki megtanul hinni a saját probléma-megoldó képességében (amire életünk során százával találhatunk példákat a legkisebb akadályok leküzdésétől kezdve az egész életet átalakító helyzetek elfogadásáig) arra kevésbé hatnak a fejünk fölött naponta elhangzó vészjósló megállapítások európai hadseregről, nagyapáink, dédapáink háborús áldozatainak az új nemzedékek életében történő ismétlődéséről, és e fenyegetések hatására nem veszíti el az életkedvét. Az ilyen tulajdonságokkal felvértezett emberek inkább arra fókuszálnak, amit a saját jobb életük érdekében maguk megtehetnek.

A jelek szerint sok ilyen hasznos képességekkel rendelkező fiatal él környezetünkben is, s ezt a minap a szerb sajtó is alátámasztotta a világraszóló hírrel, hogy boldogság tekintetében a szerb fiatalok a harmadik helyen állnak a világban. December 18-án tették közzé a Gallup World Poll kutatásaira alapuló hírt, hogy a világ legboldogabb fiataljainak listáján Szerbia a harmadik helyet foglalja el, előtte csak a litvániai és az izraeli fiatalok állnak a boldogság-életérzést tükröző mutatókkal, amelyek mögött olyasmi áll, mint a naponta ismétlődő örömteli tevékenység, a személyes megelégedettség, társas kapcsolatok ápolása, lazítás, az események pozitív értékelése, az életkörülmények elfogadása, biztonságérzet.... Ha figyelembe vesszük az utóbbi évben Szerbiában kiéleződött társadalmi feszültséget, akár meglepő is lehet az eredmény, de igaz lehet ennek ellenkezője is, azaz, hogy az eredmények nem meglepőek: a politikai feszültségek nyomán szervezett megmozdulásokban való részvétellel erősödött az életérzés, hogy a fiatalok nem kívülállói, hanem részesei az életük alakításának, ami eleve önbecsülést és elégedettséget eredményez a hétköznapokban is.

A fejünk fölött zajló politikai adom-veszem lecsapódik a mindennapi életünkre, de már megtanultunk túlélni a nehéz körülményeket, beleértve a folytonos politikai bizonytalanságot is, főként pedig azt, hogy ne a távlati jövőre halasztgatjuk azon dolgainkat, amelyekről úgy véljük, majd boldoggá lesznek bennünket. Ez nemcsak az „itt és most” öröméről szóló pszichológiai tanácsok általános terjedésével magyarázható, hanem az ember tanulási képességével is: amire túl sokat kell várni, azzal nem is érdemes túl sokat foglalkozni. Így történhetett meg a héten az is, hogy amikor az EU december 16-án megtagadta a Szerbia uniós csatlakozásában előrelépést jelentő hármas tárgyalási fejezet megnyitását, és amikor reakcióként erre Szerbia nem vett részt az EU-Nyugat Balkán csúcstalálkozón, csak politikai körökben hallottunk heves kijelentéseket, mégpedig két felvetéssel: az egyik szerint szégyen, amit az EU csinál Szerbiával, a másik szerint Szerbia hibázott, mert illik tiszteletben tartani az EU-integrációt szolgáló rituálékat. Amúgy nem rengett meg a föld senki alatt sem, hiszen számos alkalommal szemmel látható volt az EU Szerbia szembeni képmutatása szinte a csatlakozási tárgyalások kezdetétől, és már nem látni, hogy egy esetleges uniós tagság miben tenné jobbá az életünket. Ami segítene, az schengeni könnyített határátlépés lenne, de ez csak nevetséges álom, és a szerb-magyar határon az idén karácsonykor is a hosszas várakozások veszélye a realitás, hiába az illetékes szolgálatok dolgozóinak igyekezete és túlórázása. Ez már az a kategória, amikor mindenki, aki határátlépésre kényszerül, belenyugszik az elkerülhetetlenbe.

Egyébként is, mint fentebb is láttuk, a megelégedettség és boldogságérzet mindenek előtt a saját képességeinktől függ, hogy örülni tudjunk a pillanatnak.