Megkockáztatom a mondatot: mindannak a hatása, ami szűkebb és tágabb környezetünkben napjainkban a politikai életben történik, felér a természeti katasztrófák által okozott érzelmekkel. Ha a történelmi és kulturális értékeinket és identitásunkat erősítő megmozdulásokat nem számolom, minden más, a fejünk fölött történő politikai húzás elemeiben rengeti meg az életünket és a negatív érzelmek sokaságát váltja ki, megingatva a lelki-testi egészség alapját képező biztonságérzetet.

Itt, ahol háború ugyan nincsen, de bizonytalanság van bőven, érzelemvilágunkban benne él a kilencvenes években átéltek összes traumatikus hatása. A tehetetlenség érzése - hogy a háborút ránkzúdítják a fejünk feletti döntésekkel - eszünkbe juttatja, hogy végső esetben nem marad más, mint űzött vadként menekülni a bajok elől, ha van hova. Ha pedig menekülni sem lehet, szembe kell nézni mindazzal, amit a bizonytalan helyzet hoz: életveszély, anyagi gondok, mozgásszabadság hiánya, gyógyszerhiánnyal egybekötött egészségi leépülés, korlátozottság, a jövőt illető elbizonytalanodás. Mint most, „boldog” békeidőkben is. Sorra jönnek a másfajta, de intenzitásában erős fenyegetettségek. Szerbiában például: aszály és árvíz, iskolai lövöldözés, újvidéki tragédia, útlezárások, közúti szerencsétlenségek, aggódás a rendőrség és a tüntetők közötti tragikus lefolyású esetleges összecsapásoktól – és most legújabban beértek az amerikai szankciók is, amelyekkel az USA Oroszországot szándékozik megzabolázni az által is, hogy a szerbiai kőolajtársaságban, a NIS-ben levő orosz tulajdon miatt blokkolja a társaság működését és azzal együtt akadályokat gördít az ellátás és a pénzügyi rendszer elé is.

Az jelentéktelen emlék már, hogy 2008-ban az akkori szerb vezetésnek a vállalatot minden természeti kincsével együtt el sem kellett volna adnia az oroszoknak, mint ahogy az esetleges benzinhiány emlegetése is csak szomorú kirándulás azokba az időkbe, amikor a délszláv háború idején a Szerbiát-sújtotta szankciók miatt kannákban hordtuk a benzint Magyarországról. Viszont előfordulhat, hogy ez a múltbéli kép metaforája lesz az esetleges megoldásnak, és az amerikai szankciók feloldása érdekében a magyar MOL benzinestől és kannástól tényleg megveszi a NIS szerb olajvállalat orosz tulajdonrészét, vagyis az 56,15% százalékot, amit az oroszok most már hajlandók eladni.

A találgatásokon túl marad azonban a tény, hogy a nagy Amerika az oroszok elleni hibrid harcaiban a fejünk felett dönthet szankciókról politikai okokból és egyéni pénzügyi érdekeitől vezérelve, s mindezek után a globális erőviszonyok nyomán a szerb fél számára már csak az erősebb előtti meghajlás és a megfelelés kényszere marad. Nekünk, a bajban érintett egyszerű állampolgároknak pedig a remény, hogy valahogy túléljük ezt a nem várt helyzetet is, nem fagyoskodunk és benzin is lesz az autónkban, vagy ha ez mégsem sikerülne, nem inog meg a biztonságérzetünk, és segítségünkre lesz az aranyat érő emberi alkalmazkodási képességünk, mint annak idején a kannákkal.

Nemsokkal azután, hogy Oroszország megtámadta Ukrajnát, és az EU bevezette az első szankciókat az oroszok ellen, a bankrendszerben alkalmazott szankciókkal megakadályozták az orosz vállalatok számára történő kifizetéseket is. 2022. februárjában megtiltottak például minden pénzügyi tranzakciót az Orosz Központi Bankkal és hét orosz bankot is kitiltottak a SWIFT bankközi kommunikációs rendszerből (utána időről-időre még többet). Ezután pedig jöttek a politikusok, és megtalálták a pénzügyi szankciók kikerülésének a módját, hogy kifizethessék a kerülő úton érkező orosz árut. Legfeljebb valamelyik bank – állami háttérrel – bevállalta a komoly, több száz millió eurós/dolláros büntetés veszélyét.

És most kiderült, hogy az ilyen ügyektől eddig távol álló Szerb Nemzeti Bank is büntetendő lehet. Jorgovanka Tabaković, a Szerb Nemzeti Bank kormányzó asszonyának november 19-e kijelentése, hogy azt is szankció fenyegeti, aki üzleti viszonyban van a NIS-el, egyben azt is jelentheti, hogy az amerikaiak az akaratuk kikényszerítése érdekében készek még a bankrendszer blokkolására is. (Pedig milyen fontos, hogy a központi bank naprakész legyen – és idejében érkezzenek a nyugdíjak, például.) Ezek a fenyegetések a hétköznapjainkat még nem érték el, és inkább maradjon is csak puszta emlék, hogy több mint harminc évvel ezelőtt a kannás magyar benzint is kifizettük valahogy.