A NIS Jugopetrol vállalat, amelyet a kilencvenes évek végén Petronije, az „oktánvadász” kutya reklámozott, azóta nevet és tulajdonost is váltott, és épp ezekben a napokban keres új tulajdonost. Olyasvalakit, akinek – mondhatni – megvannak azok a tulajdonságai, amelyekkel a régi tévéreklám kabalája, Petronije is rendelkezett: hűséges, és „jó házból való”. Ebben a regionális energetikai vadászatban, amelyben Szerbia, Oroszország, Amerika, Magyarország, de Horvátország és az Egyesült Arab Emírségek is részt vesznek, ki a zsákmány, ki a hajtó, és ki a vadász? Ki kinek a hűséges társa, és ki kit tart rövid pórázon? Hogyan ér véget ez a vadászat: ki lesz a NIS vevője, és milyen áron?

A NIS Jugopetrol vállalat – amely időközben nevet, tulajdonost és szerkezeti felépítést is változtatott – jelenleg amerikai szankciók alatt áll. És épp ezekben a januári napokban indul el a végső visszaszámlálás a NIS számára – vagy ahogy az amerikaiak mondanák: final countdown.

A regionális energetikai vadászat kibontakozása akár a hét végére már eljuthat a megoldásig. A NIS olyan vevőt keres, akinek rendelkeznie kellene a régen elfelejtett reklám kabalájának tulajdonságaival: legyen hűséges, és jó házból való.

A végkifejlet átrajzolhatja a regionális energetikai térképet, és a történetben globális szereplők is részt vesznek. Ki ebben a vadászatban a zsákmány, ki a hajtó, és ki a vadász? Ki kinek a hűséges társa, és ki kit tart rövid pórázon?

Arról, hogyan érhet véget mindez, az Oko magazinnak három, a térségből származó megszólaló, regionális energetikai „nagyvad” nyilatkozott. Szerbiából Dušan Bajatović, aki közel két évtizede a Srbijagas vezérigazgatója, Horvátországból Davor Štern, a horvát energiaügyi miniszter egykori, hosszú ideig az INA és a hajdani Jugoszláv Olajvezeték – a mai JANAF – vezetésében dolgozó szakember; Magyarországról pedig Holoda Attila volt államtitkár a magyar energiaügyi minisztériumban, aki 25 évet dolgozott a Molnál, Közép-Európa kutatás-fejlesztési igazgatója volt, és a horvát INA igazgatóságában is helyet kapott, miután a Mol 2003-ban belépett a vállalat tulajdonosi szerkezetébe.

Hány vevője van a NIS-nek?

A NIS január 23-áig rendelkezik operatív engedéllyel, ami gyakorlatilag egyfajta működési engedély, és azt ugyanaz adja ki, aki a szankciókat is bevezette: az OFAC, vagyis az amerikai Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatal. Tavaly, nagyjából épp ilyenkor, az OFAC a többségi orosz tulajdon miatt szankciókat vezetett be a NIS ellen. Több halasztás után a szankciók tavaly október 9-én léptek életbe.

Az orosz tulajdonos, a Gazpromnyefty egy kapcsolt vállalaton, az Intelligence-en keresztül jelenleg a NIS részvényeinek 56,15 százalékát birtokolja, és a cég bármilyen eladását az OFAC-nak jóvá kell hagynia. A tranzakció részletei eljutnak az OFAC-hoz – mondta Aleksandar Vučić elnök –, aki január 14-én Abu-Dzabiból azt üzente: tudja, ki a vevő, de ezt nem mondhatja nyilvánosságra addig, amíg a tranzakció részletei meg nem érkeznek az OFAC-hoz.

Mol és ADNOC

Felvetődik a kérdés: mindez azt jelenti-e, hogy új partnerség körvonalazódik egy európai és egy közel-keleti olajcég között? Vajon a magyar Mol és az ADNOC, az Emirátusok állami olajvállalata, partnerek lesznek a NIS-ben, és közösen veszik át az orosz részesedést?

„Nem vagyok biztos benne, hogy a Mol lesz az egyetlen vevő” – mondta az Oko magazinnak Dušan Bajatović, a Srbijagas vezérigazgatója. „Miért ne tudnánk elképzelni, hogy ez a Mol és az arabok, és hogy marad valamennyi orosz tőke is. Feltéve, hogy ezt az OFAC elfogadja. Nem játszanék csak arra, hogy Szerbia megvesz 5 százalékot a kisebbségi részvényesektől, mert senki sem akarja elengedni a többségi csomagot. Lehet, hogy az oroszok az OFAC előtt a menedzsment- és tulajdonosi szerkezet módosításával próbálkoznak, vagyis az orosz tőke valamiféle minimális szintre csökkentésével. A modell talán lehetne 30:30:30. A szerb állam pedig vehetne valamit a kisrészvényesektől. Nem vagyok biztos benne, hogy ezt olyan könnyen meg tudja tenni”, magyarázta Bajatović.

Ha az OFAC nem hagyja jóvá a tranzakciót, Bajatović szerint lehet egy másik opció is: „Hogy a szerb állam valamilyen konzorcium keretében jelenjen meg. Nekünk már most 29 százalékunk van, az ötlet az, hogy 34 százalék fölé menjünk, és egyes tőkekérdésekben blokkoló csomagunk legyen. Ebben az esetben nincs irányítási jogunk”.

A Mol részvényei az év eleje óta 10 százalékkal emelkedtek, és 2019 óta a legmagasabb szinten vannak.

Szijjártó Péter magyar külügyminiszter január 15-én Szerbiában járt, és az aktuális tárgyalásokkal összefüggésben egy fontos hírt közölt, amely alapján világos, ki lehet egy esetleges konzorcium potenciális főszereplője: „A Mol többségi részesedést akar” – mondta Szijjártó az energiaügyi miniszterrel, Dubravka Đedović Handanovićtyal folytatott megbeszélés után.

„A következő napokban várható az első jelentős lépés a jelenlegi többségi tulajdonos, a Gazpromnyefty és a Mol közötti tárgyalásokban” – mondta Szijjártó. „Magyarország kormánya támogatja a Mol szándékát, hogy megvásárolja a NIS részvényeit, mert ez óriási előrelépést jelentene Közép-Európa ellátásbiztonsága szempontjából.” A magyar miniszter hozzátette: pozitív választ vár az OFAC-tól.

Ezt követően egy másik fontos állítás is elhangzott: a Mol nem fogja bezárni a pancsovai finomítót. Szijjártó ezt álhírnek nevezte, és hozzátette: a szerződés tartalmazná az olajipari együttműködés minden stratégiai elemét.

Dubravka Đedović Handanović energiaügyi miniszter elmondta, hogy magyar kollégájával tárgyalt az orosz tulajdonosok és a Mol között zajló egyeztetésekről, és a cél az, hogy ezek a beszélgetések a hét végéig lezáruljanak. Hozzátette: más lehetséges partnerekkel is folynak tárgyalások, és aláírnak egy kötelező erejű megállapodást a tulajdonátruházásról, az orosz részvényesek kivonulásáról és a részvények új tulajdonosok általi megvásárlásáról. Ezt követően kérelmet küldenek az amerikai adminisztrációnak az engedély meghosszabbítására.

A fentiek alapján világos, hogy a NIS lehetséges új tulajdonosai között még nincs végleges megállapodás arról, kinek mekkora lesz a részesedése, és az is, hogy a tranzakció részletei még nem érkeztek meg az OFAC-hoz. A jelenlegi helyzet szerint mindennek március 24-éig kell lezárulnia, eddig érvényes ugyanis a tranzakció befejezésére vonatkozó engedély.

Pénz, érdek, befolyás és piac

Davor Štern, Horvátország egykori energiaügyi minisztere arra a kérdésre, hogy Aleksandar Vučić véletlenül tartózkodott-e Abu-Dzabiban, illetve van-e véletlen ebben az üzletben, az Oko magazinnak így felelt: „Nem kommentálom az utazásait. Amíg nincs kész, nincs kész”.

Hozzátette ugyanakkor, hogy ez talán a tárgyalások egyik módja: „A Mol komoly vállalat, amely tud tárgyalni, ezt az ADNOC-nál is tudják. Úgy tűnik, a szerb fél sem teljesen felkészületlen. Szerbiának nem mindegy, ki veszi meg a Gazpromnyefty részesedését, ők korrekt partnerek voltak, az együttműködés kölcsönös megelégedésre zajlott. A Molnak biztosan megvan a tudása és az érdeke, az ADNOC-nak pedig a pénze és az érdeke. Ezért nem zárnám ki, hogy létezik valamiféle kombináció, ahol az abu-dzabi pénzt és a Mol regionális piaci jelenlétét felhasználva olyan szövetség jön létre, amely a vevőnek is, az eladónak is elfogadható – az eladó pedig az orosz fél”.

ADNOC-létesítmények

Holoda Attila, aki hosszú ideig a Mol igazgatója volt, és kiválóan ismeri a vállalatot és a térség cégeit, azt mondja: az ADNOC növelni szeretné részvételét és jelenlétét az európai olajüzletben, és ehhez van elegendő pénze is.

„Természetesen azt is mondhatom, hogy a Molnak is van elég forrása, és bármilyen banki hitelt meg tud szerezni ehhez a beruházáshoz” – mondja Holoda.

„Az ADNOC ugyanakkor igen erős cég a Közel-Keleten. Ez jó lehetőség lenne a Mol számára, nemcsak tapasztalt partnerekkel, hanem olyan partnerekkel is együttműködni, akik különböző lehetőségeket kínálnak a Közel-Keleten. Ez azt jelenti, hogy itt nem pusztán vételről és eladásról van szó. Az olajiparban mindenki tudja, hogy ez nem egyszerű. Nem csak az, hogy ‘én eladok, te megveszed’, hanem felhívás arra, hogy részt vegyél az én üzletemben. És természetesen cserébe te is felajánlod a lehetőségeidet a közel-keleti üzletben való részvételre. Ez az olajcégek normális megközelítése ilyen esetekben. Az ADNOC erős és tapasztalt vállalat, megfelelő pénzügyi erőforrásokkal, profizmussal és szakértelemmel. A Molnak viszont lényegesen több tapasztalata van Közép-Európában, különösen a Pannon-medencében végzett kutatás és termelés terén. A Mol jelenleg vezető szerepet játszik a finomítói és kiskereskedelmi üzletágban Közép-Európában”.

Holoda szerint a Mol-csoport számára, mint a térség egyik nagy integrált olajvállalata számára ez nem csupán egy külföldi eszköz felvásárlása, hanem a tervezett regionális rendszer fontos része.

Hozzáteszi: „A Mol a stratégiáját már a kétezres évek elején megkezdte, amikor megvette első finomítóját Szlovákiában. Ez azt mutatja, hogy számukra ez a befektetés nem pusztán tőkekihelyezés, hanem az érdek a Mol ellátási láncának stabilizálásában van. Nem ez az első alkalom, hogy a Mol tulajdonrészt szeretne a NIS-ben. Emlékszem egy időszakra, amikor a Molnál dolgoztam – régen volt, több mint tíz éve –, többször jártunk a NIS-nél, és felmerült, hogy a vállalatot privatizálhatják és más cégeknek eladhatják. A Mol akkor a Gazpromnyefttyel versenyzett. Sajnos akkor a Gazpromnyefty nyert, de a Mol soha nem mondott le az érdeklődéséről és arról a szándékáról, hogy Közép-Európában bizonyos stratégiai erőforrásokat megszerezzen.”

A JANAF „lezárása”

A Mol 2003-ban belépett a horvát olajvállalat, az INA tulajdonosi szerkezetébe, öt évvel később többségi tulajdonossá vált. Többek között ezzel az eladással összefüggésben a volt horvát kormányfő, Ivo Sanader 2019-től börtönben: 18 év egységes büntetésre ítélték korrupció és a közvállalatok eladásához kapcsolódó vesztegetés miatt. A büntetés kétharmadának letöltése után tavaly feltételesen szabadlábra helyezték.

Arra a kérdésre, milyen tulajdonos volt a Mol Horvátországban, Davor Štern azt válaszolja: „viszonylag jó”, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a tulajdonrészhez korrupciós cselekmények révén jutott. Štern egy rövid ideig, 2011 és 2012 között az INA felügyelőbizottságának elnöke is volt, de „mindenféle jogosítvány nélkül”.

„Semmire sem tudtunk hatni” – mondja Štern. „A Mol jól szervezett, agresszív, minőségi olajvállalat, amelynek megvannak a maga posztulátumai, ahogy az üzleti világban is: aki erősebb, az elnyom”.

Horvátországban a vállalat tulajdonában van a működő rijekai finomító. Ez egyben az Adriai Olajvezeték, a JANAF első pontja is, amelyet a hetvenes években építettek Jugoszláviában.

A JANAF ezen ágának második pontja a sziszeki finomító, amely ma zárva van. A harmadik finomító Bosznia-Hercegovinában található: a brodi finomító, amely az orosz állami Zarubežnjeft tulajdonában van – ez a finomító sem dolgoz fel kőolajat.

A Mol finomítói

Ennek az ágnak az utolsó pontja a pancsovai finomító, amely jelenleg nem működik, de ezekben a napokban újraindíthatja a termelést. A JANAF másik ága Magyarország és Szlovákia felé vezet; ezen két Mol-finimító található: az egyik Százhalombattán Magyarországon, a másik Pozsonyban Szlovákiában – mindkettő aktív.

Vladislav Veselica, a JANAF igazgatósági tagja nemrég a zágrábi Poslovni dnevniknak ezt az akciót – amelynek végén a Mol átvehetné a NIS-t – a „JANAF útvonala lezárásának” nevezte.

Ha a Mol uralja a JANAF vonalán az összes aktív finomítót, akkor – még ha nem is uralja magát a JANAF-ot – diktálni tudja, honnan érkezzen a kőolaj – mondja Štern. „Horvátországnak fel kell készülnie egy ilyen jövőbeli helyzetre, és tárgyalási politikát kell folytatnia a Mollal és Magyarországgal, és ha van szándék erre, akkor ki kell vonni a rijekai finomítót” – véli Štern.

A pancsovai finomító

A szerb hatóságok képviselői szerint a tárgyalások során ragaszkodni fognak ahhoz, hogy a pancsovai finomítónak működnie kell.

Arra a kérdésre, bekerül-e a Mollal kötendő szerződésbe olyan záradék, hogy a pancsovai finomítót nem lehet bezárni – hiszen ha a Mol a Pancsova–Pozsony szakaszon három aktív finomítóval rendelkezne, vajon gazdaságos lenne-e mindhármat működtetni –, Dušan Bajatović azt mondja: Szerbia nem az, aki tárgyal, és nem biztos benne, hogy ez belekerülhet a szerződésbe. Ugyanakkor szerinte a Mol érdeke, hogy a pancsovai finomító működjön, mert modern és korszerű finomítóról van szó, és senkinek sem éri meg bezárni. Hozzáteszi: ha hibát kellene keresnie a Molban mint vevőben, akkor az az, hogy nincs saját kőolaja. „Aki megveszi a NIS-t, a legrosszabb esetben is a szerb piac 60 százalékát fogja birtokolni, és ez nem kevés” – mondja Bajatović.

Davor Štern emlékeztet: a Molnak Horvátországban is volt olyan kötelezettsége az eredeti szerződés szerint, hogy nem zárja be a sziszeki és a rijekai finomítót – mégis bezárta a sziszeki finomítót.

„Senki sem kényszerítette erre, de a horvát oldalon nem volt senki, aki emlékeztette volna őket a szerződés rendelkezéseire, így Sziszek csendben elbukott” – mondja Štern.

Másrészt Holoda Attila – aki 2009 és 2011 között a Mol egyik igazgatója volt, és épp e térségért felelt – azt mondja, emlékszik arra az időszakra, amikor a Mol delegációja meglátogatta a sziszeki finomítót.

„Az állapota nagyon rossz volt: alacsony berendezésminőség, rossz műszaki és üzemeltetési feltételek, valamint nagyon szerény infrastruktúra. Rendkívül nagy pénzügyi befektetés kellett volna ahhoz, hogy a finomítót elfogadható szintre hozzák, és be tudják illeszteni a rijekai finomító rendszerébe. A becslések szerint 300–500 millió dollárra lett volna szükség csak a fejlesztésre, ami gazdasági szempontból nem volt kifizetődő. Ezután döntöttek úgy, hogy nem fektetnek tovább a sziszeki finomítóba. Ehelyett megváltoztatták a funkcióját: bitument és hasonló termékeket kezdett gyártani, és raktározási, logisztikai központként is szolgál a rijekai finomító, illetve Horvátország üzemanyag-ellátása számára”, magyarázta Holoda, aki szerinte a sziszeki és a pancsovai finomító esetét nem lehet összehasonlítani.

Holoda hozzáteszi: a szerb állam, amely a NIS részvényeinek társtulajdonosa, erős pozícióval és nagy mozgástérrel rendelkezik ahhoz, hogy előre meghatározza az esetleges eladás előfeltételeit és feltételeit. A Mol szemszögéből pedig a NIS átvétele nagyon kedvező lenne az egész ellátási lánc irányítása szempontjából.

Mennyibe kerül a NIS?

A NIS eladásának részleteit a hét végéig megismerjük – ezt ígérte Aleksandar Vučić elnök. A jelenlegi helyzetben, az amerikai OFAC engedélye mellett, az üzletkötés akadálya lehet az ár is. A Financial Times azt írta, hogy a teljes NIS értéke 4,7 milliárd euró.

Nem ismert, mennyit kérnek az oroszok a feléért. Holoda Attila azonban az Oko magazinnak először közöl becslést arról, mennyit hajlandók a magyarok fizetni az orosz részesedésért.

„Mindenki azzal számol, hogy a Gazprom tulajdonában lévő NIS-csomag ára körülbelül 1,5 milliárd euró lenne” – mondja Holoda. „Természetesen minden attól függ, hogy az orosz tulajdonosok, illetve a Gazprom valóban el akarják-e adni a részvényeiket vagy sem. Ahogy én látom, ebben nem igazán elszántak, nem elégedettek az ötlettel, és nem akarják elveszíteni a részesedésüket, ami tovább bonyolítja a helyzetet”, tette hozzá.

„Ha már kényszerítenek, azt mondanám, hogy szerintem az ajánlat 1,7 milliárd” – mondja Dušan Bajatović –, „de ha az oroszok négy milliárdot fektettek be, logikus, hogy a NIS 50 százalékáért legalább kettőt fognak kérni.”

Holoda ugyanakkor arra emlékeztet: az alkupozíció mindig az aktuális helyzettől függ, az oroszok pedig most kényszerből adnak el eszközöket.

Horvát–magyar tárgyalások

A pancsovai finomítóba minden import nyersolaj a JANAF-on keresztül érkezik. Mit jelentene ez az üzlet a JANAF és Horvátország számára? Ha a NIS a JANAF első számú üzleti partnere, akkor a JANAF-nak érdeke, hogy a pancsovai finomító működjön. A horvát vállalat ugyanakkor jelenleg évente 2 millió tonna olajat szállít két Mol-finomítóba, Magyarországra és Szlovákiába, és van B terve.

A Mol és a JANAF régóta tárgyal egy új, hosszú távú szerződésről, amely hatszor nagyobb mennyiségű olaj szállításáról szólna a Mol finomítói számára. Szerbiába a jelenlegi szerződés szerint a JANAF évente öt millió tonna olajat szállít. Ha azonban új szerződést írna alá a Mollal, akkor a JANAF számára a magyar vállalat, és nem a NIS lenne az első számú üzleti partner.

A JANAF körülményei azonban megváltoztak, köszönhetően annak a kivételnek, amelyet a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor járt ki Donald Trump amerikai elnöknél: Magyarország tovább importálhat orosz olajat a Barátság vezetéken keresztül. Ezzel a JANAF-fal kötendő szerződés gyakorlatilag másodlagossá vált.

Emellett Szerbiában konkurens olajvezeték is épül: már kiírták a közbeszerzést a Szerbia és Magyarország közötti olajvezeték megépítésére. Ha megvalósulnak azok a tervek, amelyekről beszélnek – vagyis Magyarország vezetékkel összekötné Pancsovát –, és ha egy napon feloldják az orosz olajra vonatkozó szankciókat, akkor Szerbia számára logikusabb lenne, hogy Pancsova Oroszországból kapja az olajat a Barátság vezetéken át, Magyarországon keresztül, nem pedig a JANAF-on.

A NIS sorsa az ukrajnai háború kimenetelétől is függ. És Donald Trump amerikai elnöktől is, aki szankciókkal nyomást gyakorol Vlagyimir Putyinra, hogy beleegyezzen a békébe. És Orbán Viktortól, az EU-tag Magyarország miniszterelnökétől, aki kivételt harcolt ki az orosz olaj importjára. És Mohammed bin Zájed sejktől, akinek van pénze. És Horvátországtól, amelynek van olajvezetéke.

Ha mindezektől függ egy olajvállalat – nem hangzik-e ma naivnak már az a gondolat is, hogy valaha egy kutya reklámozta? Még ha Petronije igazat is mondott a reklámban: „a kutya, amikor választ, tévedhetetlenül választ, az ember pedig, amikor választ, gyakran hibázik” – véget érhet-e a NIS körüli történet számunkra hiba nélkül? Ha az amerikai OFAC nem hagyja jóvá a tranzakciót, mit választ Szerbia?

Dušan Bajatović azt mondja, az államosítás nem lesz opció, ezt már többször is kijelentették. Abban az esetben, ha az OFAC azt kéri, hogy az eladásból származó pénz befagyasztott számlára kerüljön – ahogy a Lukoil esetében is –, Bajatović szerint az alternatíva az lenne, hogy a pancsovai finomító „vaskupaccá” váljon, de szerinte az is lehetséges, hogy a pénzt fizetési ügynökön keresztül utalják, mert erre is van megoldás.

„Szerintem ez nem fog megtörténni” – mondja Bajatović. „Megfelelő kommunikáció van az oroszok és az amerikaiak között, ez több példán is bebizonyosodott. Nem vagyok biztos benne, hogy a NIS-ről Trump és Putyin fog tárgyalni, mert ez a Gazpromnyefty forgalmának 0,6 százaléka, de biztos vagyok benne, hogy itt Szerbia járulékos veszteség a két nagyhatalom összecsapásában, ahol mindkét fél meg akarja mutatni, hogy van ereje.”

Holoda Attila szerint az amerikai kormány és az amerikai elnök nagyon elszánt, és ellenzi, hogy az orosz cégek megtarthassák európai vagyonukat. „Biztos vagyok benne, hogy a problémát meg kell oldani. Ha az oroszok lehetőséget kapnak arra, hogy pénzt kapjanak a vagyonukért, mindent normális módon kell rendezni. Mert senki sem várhatja el, hogy bármely tulajdonos kártérítés nélkül elveszítse a tulajdonát” – zárja Holoda.

„A rossz eladás rosszabb a kiárusításnál” – így írt a szerb sajtó 2008-ban a NIS eladásáról. „Rossz, drágán megfizetett szerződés” – így írt a jugoszláv sajtó a nyolcvanas évek végén a Jugoszláv Olajvezetékről. Az igazság az, hogy az oroszok jobb tulajdonosai voltak a NIS-nek, mint a szerbek, és az is igaz, hogy ha a hetvenes években nem építették volna meg a jugoszláv olajvezetéket, ma nekünk kellene megépítenünk. Ha a jelenlegi bonyolult energetikai egyenletben minden más homályos is, ez a két dolog ma már világos.

Történelmi távlatból az is világos, hogy a jó üzletet az olajiparban nem csupán pénzben mérik. Akkor világos-e az is, hogy a NIS tulajdonosváltásával nem csak néhány fontos gazdasági mutató változik az országban? Minden változik.