Az új esztendők első napjaiban általában arra ébredünk, hogy a régi örömeink-bánataink velünk vannak. A naptári év változik, a nap ugyanúgy felkel és lenyugszik, mint eddigi életünk során a téli hónapokban (igaz, az idő újabban nagyon felgyorsul), és megy minden a régiben, csupán az apró fogadalmaink következetes betartása hoz új reményt és erőt, hogy jobban folytatunk mindent, ami fontos a számunkra.

A régi nép jóslásokat felváltották a modernkori elemzések, amelyek ugyanúgy felérnek egy ólomöntésből kiolvasott jövendőmondással, mint a régi időkben a hideg vízben megdermedő ólomcseppek figurái. Az elméletekre és tapasztalatokra, az emberek nyilatkozatai alapján csoportosított vélemények statisztikai elrendezésére és százalékszámításre épített elemzésekben a közérzet fontos mozgási irányairól kapunk képet, de biztosat nem mondhatunk. Ami most mégis biztosnak látszik, az csupán annyi, hogy az előttünk álló hónapokban a politikára mind Szerbiában, mind Magyarországon a választási előkészületek nyomják rá bélyegüket. Magyarországon rendes parlamenti választások lesznek áprilisban, Szerbiában pedig valószínűleg annak utána, valamikor. A vajdasági magyarok előtt három választás áll: az anyaországi és a szerbiai parlamenti választások, és a Magyar Nemzeti Tanács új/régi tagjaira való szavazás.

Azok után, hogy Aleksandar Vučić, Szerbia elnöke bejelentette az új előrehozott parlamenti választások megtartását, az ellenzéki sajtó a hírt a 14 hónapos szerbiai blokádokat szervező egyetemisták nagy győzelmének könyvelte el. Úgy vélik, hogy a kormányzat és Vučić államfő folyamatos kritizálásával, az országot átfogó tüntetésekkel és blokádokkal az egyetemisták elérték a céljukat, hogy választásokkal esély legyen egy új hatalmi struktúra kialakításához. Igaz, jól emlékszünk, hogy az elmúlt 14 hónap első hónapjaiban egyáltalán nem volt szó választásokról, sokkal inkább a korrupció elleni harcról és a törvényes előírások betartásáról, de az egyetemistáknál és a mögöttük álló politikai erőknél beállt a fordulat, miszerint új választásokat akarnak, és ez egyáltalán nem volt meglepő: a politikai válságok megoldásának gyakori eszköze az előrehozott voksolás. Szerbiában különösen. Azok után, hogy 1990-ben a volt Jugoszláviában bevezették a többpártrendszert, Szerbiában 14 parlamenti választást tartottak, abból a megválasztott testületek csak 4 alkalommal töltötték ki teljes megbizatási idejüket, 10 alkalommal rendkívüli vagy előrehozott választások voltak. Ez a demokrácia, amiről újabban egyre több elemzés is megjelenik, hogy nem is olyan jó, mint eredetileg gondolták. De a társadalmi szervezkedés és stabil életkörülmények megteremtésének szempontjából jobbat még nem találtak ki.

Tehát nyugodtan előre vetíthetjük, ha úgy tetszik, meg is jósolhatjuk, hogy mi lesz az előttünk álló hónapok fő jellemzője. Elég csak megnézni, mi történik Magyarországon a választási kampányban, és máris megjelenik a kép, minek a részesei leszünk Vajdaságban/Szerbiában. A digitális világban folyó propagandával párhuzamosan ellenzéki erők országjárása nemzeti zászlókkal, a kormányzati erők mozgósító tömeggyűlései, utcai megmozdulások, továbbá sportcsarnokokban, nagy művelődési házakban szervezett kultúrműsorok, amelyek keretében a jelöltekkel, a politikai csoportosulások és pártok vezetőivel beszélgetéseket folytatnak - hogy tudjuk, ki mit ígér nekünk, hogy majd jól szavazzunk… Ez lesz majd a választók előtt folyó politikai dialógus.

És mindez jól is van így. Különösen, hogy háborúk árnyékában élünk, és a fegyverek hangja egyre erősebb, aminél a dialógusnak, konszenzusnak, szolidaritásnak, kiegyezésnek és a politikai megosztottságban élő emberek közeledésének erősebbnek kell lennie. Ezért igazán aktuális a mi vidékünkön magyar őseink újévi köszöntője: bort, búzát, békességet!