Az elmúlt hónapban komoly visszhangot váltott ki a ćuprijai közkórház híre, miszerint az intézmény megbízott igazgatója bejelentette, szakemberhiány miatt ideiglenesen bezárják a szülészetet. A döntés ugyanakkor korántsem tekinthető meglepőnek, hiszen Szerbia-szerte évek óta küzdenek az egészségügyi intézmények a megfelelő számú és képzettségű munkaerő hiányával.

Mindez éles ellentétben áll Zlatibor Lončar egészségügyi miniszter kijelentéseivel, aki szerint 2025-ben több mint 200 egészségügyi dolgozó tért vissza külföldről Szerbiába. Az ország kórházaiban azonban egyre hangosabban teszik fel a kérdést: hol vannak ezek az orvosok és ápolók? Különben is, a szakemberhiány olyan méreteket öltött, hogy 200 ember itt nem oldja meg a problémát.,ó

A miniszter legutóbb január 24-én adott át ünnepélyes keretek között munkaszerződéseket 14 egészségügyi dolgozónak, akik akkor érkeztek haza külföldről. A terepen dolgozók tapasztalatai szerint azonban ez a szám messze nem elegendő ahhoz, hogy enyhítse a mindennapos működési gondokat, írja a Nova portál.

Az orvoshiány mellett – és sok helyen annál még súlyosabban – a nővérek és egészségügyi technikusok hiánya vált kritikussá. Emiatt még olyan klinikákon is, ahol a legsúlyosabb állapotú betegeket kezelik, átképzésen részt vett munkavállalókat alkalmaznak.

A portálnak nyilatkozó szakemberek szerint a tendencia egyértelmű: többen hagyják el az országot, mint ahányan visszatérnek. A középfokú egészségügyi szakdolgozók tömegesen hagyják el a pályát az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt. Hivatalos adatok szerint Szerbiában több mint 4000 nővér hiányzik, ám nem hivatalos becslések ennél jóval nagyobb hiányról beszélnek. Egyes klinikai álláspályázatokon 30 meghirdetett helyre mindössze 10 jelentkező akad, akik közül legalább öten átképzettek.

„Három ember munkáját végzem. Orvosból még csak-csak van elég, de a nővérek és technikusok terén óriási a gond. Nem merek betegszabadságra menni, mert nincs, aki helyettesítsen. Az orvosok naponta panaszkodnak, hogy nincs elég nővér a műtőkben és a rendelőkben. Toldozzuk-foldozzuk a rendszert, de szó szerint összeesünk a munkától” – mondta a Nova.rs-nek egy belgrádi klinikai központban dolgozó egészségügyi technikus.

Az európai normatíva szerint 100.000 lakosra 750 ápolónak kellene jutnia.
„Krónikus nővérhiány van, és egyre kevesebben vagyunk. Messze az európai átlag alatt teljesítünk, különösen az intenzív osztályokon, a félintenzív részlegeken és a műtőkben” – hangsúlyozta nemrég Radica Ilić, a nővéreket és egészségügyi technikusokat tömörítő szakszervezet elnöke. Mint mondta, a szakszervezet támogatná az átcsoportosítást ott, ahol elvileg többlet van, ám ennek megvalósítása komoly ellenállásba ütközik.

Mindeközben több iskolában gyorsított átképzéseket szerveznek, amelyek után a résztvevők már néhány hónap elteltével betegekkel dolgoznak. Egy pancsovai kórházi nővér szerint

egy helyi magániskola félévente mintegy harminc átképzett ápolót „bocsát ki”, akik korábban fodrászként, kozmetikusként vagy más szakmában dolgoztak.

„Ugyanazt a fizetést kapják, mint mi, akik egészségügyi iskolát végeztünk, miközben alig ismerik a munkát” – mondta.

A rendszerből a szakképzett munkaerő folyamatosan Belgrádba vándorol, ahol szintén súlyos a hiány, a kisebb városokban pedig szinte kizárólag átképzett dolgozók maradnak. „Az egészségügy haldoklik, minden omlik össze, a miniszter visszatérő szakemberekről szóló történetei pedig mesék” – fogalmazott a nővér.

A 2024 végéről származó hivatalos adatok szerint az állami egészségügyi rendszerben 21.248 orvos és 45.672 nővér dolgozik, ami 100.000 lakosra vetítve 323 orvost és 693 ápolót jelent. Az európai elvárásokhoz mérten így továbbra is jelentős az elmaradás. Bár Szerbiában a legutóbbi népszámlálás szerint 6,6 millió ember él, ami elméletben több tízezer fős ápolói hiányt vetne fel, a Dr. Milan Jovanović Batut közegészségügyi intézet adatai szerint több mint 4000 nővérre és közel 1000 szakorvosra lenne sürgősen szükség – különösen aneszteziológusokra, radiológusokra és sürgősségi belgyógyászokra.

Európai mércék szerint száz­ezer lakosra átlagosan 350–400 orvos jut, miközben az egészségügyi szakdolgozók – elsősorban ápolók és technikusok – esetében ez a szám legalább 750 fő, az uniós átlagban pedig inkább 850–900 körül alakul. A jól működő egészségügyi rendszerekben általában két-három ápoló jut egy orvosra, ami biztosítja az ellátás folyamatosságát és tehermentesíti az orvosokat. A szakértők hangsúlyozzák: az egészségügy hatékonysága nem pusztán az orvosok számán múlik, hanem azon is, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő létszámú és képzettségű szakdolgozói háttér, különösen a nagy terhelésű területeken, mint az intenzív osztályok, a műtők és a sürgősségi ellátás.