Német László, SVD, bíboros, belgrádi érsek és metropolita 2025. december 19-én, pénteken sajtótájékoztatót tartott, amelyen bemutatta karácsonyi üzenetét. Az üzenetet az alábbiakban ismertetjük.

Isten úgy szerette ezt a világot, hogy elküldte egyszülött Fiát, aki emberi testet öltött, és közöttünk élt, hogy nekünk életünk legyen, mégpedig teljességében.

Ez a karácsonyi ünnep központi igazsága. A karácsonyi események első lépését maga Isten tette meg: elküldte Fiát ebbe a teremtett világba. Az anyagi, látható világba. Ezzel a cselekedetével Isten mindannyiunk számára világossá tette, hogy szereti e föld minden teremtményét.

De Isten különösen szereti az embert — minden egyes embert.

A teremtmények közül egyedül az embernek adta meg azt a képességet, hogy értelmes kapcsolatot alakítson ki Vele, másokkal, és felelősséget viseljen a teremtett világért. És tudjuk, miért: Jézus, Isten Fia, akkor lett emberré, amikor látható módon eljött közénk. Azáltal, hogy emberi, látható testben jelent meg, isteni életébe emelte a teremtett világot, és mindannyiunkat részesévé tett az isteni valóságnak.

Idén ünnepeljük a niceai első egyetemes zsinat 1700. évfordulóját, ahol az akkori egyházatyák — Nagy Konstantin császár vezetésével — megalkották és elfogadták az alapvető igazságokat az Atya Istenről, Jézus Krisztusról, Isten Fiáról, és a Szentlélekről.

Ez a zsinat megerősítette a kereszténység központi igazságát: hogy Jézus valóságos Isten és valóságos ember.

De a niceai zsinat nemcsak teológiai igazságokat fogalmazott meg; azt is megmutatta, hogy a hit központi igazságaira épülő közös alap lehetővé teszi az egységet, még akkor is, ha kultúrában és szokásokban különbözünk. A niceai hitvallás ma is közös, értékes kincse minden keresztény egyháznak, és kifejezi mély meggyőződésünket: a különbségek ellenére is létezik közösség az igazság keresésében. Szerbiában a katolikusok kisebbségben élnek az ortodox többség mellett, de mindkét közösség ugyanazt a niceai hitvallást vallja. Ez az igazi testvériség alapja — amely nem egyformaságra épül, hanem a közös hit dimenziójára.

Az első niceai zsinat (325-ben, Nikaiában) volt az első egyetemes tanácskozás a keresztény egyház számára, amit I. Konstantin császár hívott össze, fő célja az arianizmus (az Atya és a Fiú viszonya) rendezése, amelynek eredményeképp létrejött a Nikaiai hitvallás (a Fiú isteni természetének megerősítése), 20 kánon, a húsvét időpontjának egységesítése, és az egyházjog alapjainak lerakása - a szerk.)

A saját kultúra, hagyomány és vallás szeretete nem kizár mást, hanem éppenséggel lehetővé teszi a különbségek hiteles megosztását. Csak az tudja megosztani másokkal azt, ami számára alapvető, aki hű marad saját identitásához és gazdagságához. A felszínes egyenlősítés nem teremt egységet — inkább elnyomja és kisajátítja. Az egység ott növekszik, ahol a különbségeket komolyan veszik, és ajándékként fogadják el. Az ortodox és a nyugati hagyomány különbözik liturgikus formáiban, lelki hangsúlyaiban, sőt bizonyos egyházi fegyelmi szabályaiban is — de éppen ebben rejlik a lehetőség a kölcsönös tanulásra!

Társadalmunk sokszínűsége nem vezethet gyűlölethez vagy mély megosztottsághoz — amit minden lépésnél látunk —, hanem éppen egy jobb társadalom létrehozásához kell hozzájárulnia, ahol minden érték és jó megtalálja a helyét a szerb állam egységében. Szerbia Európa egyik legkeresztényibb országa, ahol a lakosság több mint 85%-a nyilvánosan keresztényként határozza meg magát. Mekkora erőt jelentene ez, ha valóban Jézus Krisztus tanítása szerint élnénk, aki közénk jött, hogy az élet teljességét adja nekünk!

Jézus minden emberrel egyesült, és ezzel különleges képességgel ajándékozott meg bennünket: a szeretetre, a békés és szeretetben való együttélésre. De ez az igazság egy másik igazságot is hordoz: minden ember elleni igazságtalanság egyben igazságtalanság Jézussal, az Isten-Emberrel szemben is.

Ahogy már korábban is említettem, amikor Jézus a világba jött, magához ölelte minden teremtményét, az egész látható világot. Ennek része a földünk is — közös otthonunk, ahogy Ferenc pápa nevezte bolygónkat. Tíz évvel ezelőtt „Laudato si’” („Áldott légy”) című dokumentumában megosztotta gondolatait a teremtett világ iránti szeretetről, de azokról a feladatokról és kötelezettségekről is, amelyeket az embernek komolyan kell vennie, mint a teremtés felelős őrzőjének.

A teremtett világ iránti szeretetet biztosan meg tudjuk élni, ha mindent megteszünk annak érdekében, hogy Szerbiát tisztán és élhetően őrizzük meg a jövő nemzedékek számára. Mélyen megrázott a tény, hogy egy nemzetközi szervezet szerint, amely a világ szennyezettségi szintjét figyeli, Szerbia a tizedik legszennyezettebb ország a világon — és az egyetlen európai ország ebben az első tízes listában.

Többször is beszéltem már erről a problémáról, és beszélni is fogok, ameddig csak szükséges: nem igaz, hogy mi, kisemberek, semmit sem tehetünk a változásért. Igenis tehetünk — és még mennyit! A szennyezés minden felelőtlen szemétlerakással kezdődik, a vizek vegyszerekkel való mérgezésével, a felesleges luxussal, az ételpazarlással.

Minden karácsonykor meghalljuk az emberek kiáltását, a sebzett emberiség kiáltását — különösen a szegényekét, akik a leginkább szenvednek az éghajlatváltozás következményeitől, és akiktől elveszik a méltóságot és a normális élethez való jogot. Minden karácsony a sebzett föld kiáltása is, amely gondoskodó cselekvésünket várja a teremtés megmentéséért folytatott küzdelemben.

Idén lehetőségem volt ellátogatni Afrikába. Afrika a remény kontinense. A vallás Afrikában — szinte minden formájában — meghatározza a mindennapi életet. A keresztény hit, közösségi jellegével, társadalmi, humanitárius és oktatási kezdeményezéseivel, különösen termékeny talajra talál ezen a kontinensen. Az afrikai keresztények élete, vallásgyakorlata és dinamizmusa példa és kihívás kell, hogy legyen minden elcsüggedt, melankolikus és kiábrándult európai katolikus és keresztény számára (beleértve a mi közösségünket is Szerbiában): a keresztény hit lehet és kell is, hogy az öröm, az erő és a remény forrása legyen egy jobb élet felé.

A közelgő karácsonyi ünnepekre ezt kívánom mindnyájatoknak, kedves katolikusok, keresztények és minden jóakaratú ember: találjatok örömöt — valódi örömöt — és reményt az életben, létetek minden pillanatában. Szeressük és tiszteljük egymást, becsüljük meg és óvjuk közös otthonunkat — ezt a teremtett világot, amelyben élünk.

Áldott karácsonyt és boldog új évet kívánok mindannyiótoknak.