A Közel-Keleten újabb konfliktus lett úrrá, Irán romokban hever, azonban akad egy nagyhatalom, amely számára kapóra jött a konfliktus. Az Egyesült Államok egy újabb költséges és politikailag kockázatos háborúval néz szembe, ezzel szemben a már régóta hadat viselő Oroszország az új helyzet egyértelmű nyertese.

Első pillantásra meglepőnek tűnhet a felvetés, ugyanis Irán Moszkva fontos stratégiai partnere volt, az iráni rezsim megingása pedig papíron veszteség a Kremlnek, írja a hirado.hu.

Csakhogy egy szövetséges megingásánál sokkal fontosabb, hogy a kialakult válság hatalmas hasznot hajt Oroszország számára.

Az Irán elleni háború több szempontból is nagy lélegzetvételhez juttatta az orosz rendszert – értékelte cikkében a nemzetközi helyzetet az amerikai Vox lap.

A legfontosabb tényező az energia. Az orosz állam bevételeinek gerincét továbbra is az olaj- és gázexport adja, így minden olyan válság, amely felhajtja az árakat, közvetlenül erősíti Moszkvát. A cikk szerint a megugró olajárak miatt Oroszország napi szinten mintegy 150 millió dollárral többet kereshet, ami akár néhány hét alatt is milliárdos extra bevételt jelenthet. Ez különösen jókor jön Vlagyimir Putyin orosz elnöknek, hiszen az orosz gazdaság az utóbbi időszakban látványosan lassult, az energiaszektor bevételei pedig visszaestek.

A helyzetet az is javította Moszkva számára, hogy az amerikai adminisztráció a háborús energiapiaci nyomás miatt átmenetileg lazított bizonyos orosz olajszankciókon. Vagyis miközben Amerika elvileg tartósan próbálja elszigetelni Oroszországot az energiapiacon, a közel-keleti háború logikája mégis abba az irányba tolja a döntéseket, hogy az orosz export most könnyebben utat talál a világpiacra.

De nemcsak az energiából befolyó pénz miatt örülhet a Kreml. A háború stratégiai figyelmet is elvon Ukrajnáról.

Az Egyesült Államok és szövetségesei katonai készletei végesek, és ha a közel-keleti front nagyobb prioritást kap, a készletekből szükségszerűen kevesebb jut Kijevnek.

Olyan kulcsfontosságú rendszerek, mint a Patriot elfogórakéták, Ukrajna helyett szintén a Közel-Kelet felé vándorolhatnak. Ez Oroszország számára már rövid távon is kézzelfogható előnyt nyújthat a fronton.

Közben diplomáciai értelemben is fellélegezhetett Moszkva. Ukrajna újra lejjebb csúszott Washington és több európai főváros napirendjén, az egyeztetések késnek, a nyugati politikai figyelem szétszóródik. Putyinnak pontosan erre van szüksége: időre, megosztott ellenfelekre és arra, hogy a Nyugat egyszerre több válságot próbáljon kezelni, egyre kisebb hatékonysággal.

Amerika ismét az agresszor szerepébe kerülhet

A háború még egy fontos szimbolikus következménnyel is járhat.

A globális Dél szemében az Egyesült Államok ismét agresszív, fegyveres beavatkozóként jelenik meg, miközben Oroszország könnyebben építheti azt a narratívát, hogy ő a nyugati beavatkozásokkal szembeni „stabilizáló” erő.

Putyin máris közvetítőként próbált fellépni, és politikailag kihasználni azt a helyzetet, hogy a nemzetközi közvélemény egy része most inkább Washingtont látja a feszültség fő felelősének.

Egyrészt, másrészt…

Persze a képlet nem teljesen egyoldalú. Irán gyengülése negatívumokat is tartogatott Oroszországnak: nem használt a Kreml hadipari presztízsének, hogy az orosz eredetű légvédelmi rendszerek látványosan alulteljesítenek az amerikai és izraeli csapásokkal szemben.

Hosszabb távon az sem kizárt, hogy egy Iránban bekövetkező rezsimváltás már inkább Moszkva stratégiai pozícióit rontaná. De jelen állás szerint ez nem tűnik valószínűnek.

Most sokkal inkább az látszik, hogy az Irán elleni háborúval az orosz gazdaság egérutat nyert. Ez a váratlan stratégiai ajándék jelentős gazdasági nyomás közepette érkezett, miközben Ukrajna jövőbeli kilátásai egyre borúsabbak. A Közel-Kelet újabb lángba borulása nemcsak helyben forgatta fel az erőviszonyokat, a hatások a távolban is jelentősen befolyásolnak.