Hosszú súlyos betegség után, életének 77. évében elhunyt Fehér Kálmán költő, író, műfordító.

1940. május 14-én született Csókán. Szülőfalujában végezte az általános iskolát, gimnáziumi tanulmányait pedig Zentán (1959-ig). Belgrádban tanult jogot 1959 és1963 között. 1963–1964-ben a Híd szerkesztője, majd az Új Symposion főszerkesztője 1965 és 1967 között. 1969 és 1975 között a VDNSZSZ Nemzetiségi bizottságának titkára volt. A Létünk szerkesztője volt 1974-1975-ben, majd 2000-től főszerkesztője. 1975 és 1982 között a Forum Könyvkiadó igazgató-főszerkesztője, ugyanakkor az újvidéki Jogi Kar lektora is volt. 1982 és 1986 között a Forum vezérigazgatója volt. 1986-tól 1991-ig az ország bangladesi nagykövete volt. 1991 és 1997 között a Forum vezérigazgató-helyettese, majd 1997-ben a nyomda igazgatójává választották. 2000-ben, nyugdíjba vonulása után visszaköltözött Csókára.

Első verseskötete Akvárium címmel 1964-ben jelent meg, 1966-ban a Száz panasz c. verseskötetet adta ki, majd 1971-ben a Fürjvadászatot. Összjáték című ifjúsági regényét 1970-ben adták ki. Ezt követte a Kantáta a szabadságról verseskötet (1981), a Pannónia folkkantáta kétnyelvű szövegkönyve és hanglemeze, illetve Látomásnak ajtót nyitni című műve 1984-ben és Szemkút című verseskötete 1999-ben, majd 2010-ben látott napvilágot a Száz panasz és más versek című Híd-díjas kötete. Műfordításokat is jegyzett: Vasko Popa: Kéreg (1963), Napjaink éneke, A modern jugoszláv költészet antológiája (1965) és Slavko Mihalić: Atlantisz (1987-ben).