Ma reggel Belgrádban elhunyt Dušan Makavejev, az egyik legkiemelkedőbb szerb filmrendező, forgatókönyvíró és producer. 87 éves volt.

Makavejev 1932. október 13-án született Belgrádban, tanulmányait is itt folytatta, pszichológusi diplomát szerzett a Bölcsészkaron.

A filmművészetben az ún. feketehullám egyik megalapítójaként jegyzik nevét, olyan filmeket készített, amelyeket erős társadalombírálat jellemez, a kommunizmust és a kapitalizmust egyaránt bírálta.

Első egész estés filmje, Az ember nem madár (1965) volt. Második játékfilmje, a Szerelmi ügy, avagy egy postáskisasszony tragédiája (1967) főszereplője a magyar származású színésznő, Eva Ras volt. A hatalom, a szocialista Jugoszlávia kultúrpolitikusai soha nem nézték jó szemmel Makavejevnek a társadalmi jelenségekről őszintén, kendőzetlenül valló filmjeit, ám a W. R., avagy az organizmus misztériuma (1971) volt az első alkotása, amelyet be is tiltottak. A rendező a W. R.-rel nemcsak a kommunizmusról, hanem a kapitalizmusról is lesújtó véleményt fogalmaz meg: szerinte minden társadalmi rendszer rossz, mert kizárólag a maga elveit tartja egyedül üdvözítőnek. Az emberek Makavejev szerint mindkét meghatározó társadalmi rendszerben valójában magányosak, csak az egyikben elnyomás alatt, a másikban anélkül. Jugoszláviában a film körüli viták politikai síkra terelődtek, a rendezőt Lenin és a kommunizmus megsértésével vádolták, és emigrációba kényszerítették.

Hazájából való távozása után Makavejev Párizsban telepedett le, itt készítette a filmtörténet egyik legprovokatívabb alkotását, a Sweet Movie-t, melyet az 1974-es cannes-i filmfesztiválon mutattak be. Ezzel a munkájával sikerült a kommunista Kelet után a kapitalista Nyugat haragját is kivívnia: a filmet több nyugati országban betiltották. A W. R.-hez hasonlóan több rétegből építkező alkotás végkicsengése ugyanis az, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus egyaránt embertelen társadalmi formák, mert a maguk céljaira zsákmányolják ki az emberi testet.

Svédországban valósult meg a művész egyik legsikeresebb alkotása, a Montenegro (1981), amely görbetükröt tart a jóléti társadalom konszolidált unalma, de a jugoszláv vendégmunkáslét elé is. A következő állomás Ausztrália volt, ahol Makavejev A Coca-Cola kölyök (1985) című filmjét készítette Eric Roberts és Greta Scacchi főszereplésével.

Az 1980-as évek végén tért vissza Jugoszláviába, s elkészítette Kiáltvány (1988) című filmjét, ami már sem Keleten, sem Nyugaton nem háborított fel senkit, inkább csendes érdektelenségbe fulladt. A megújulás lehetőségét az 1993-as A gorilla délben fürdik jelentette. Úgy tűnt, ezzel a filmjével Makavejev visszanyerte régi alkotóerejét és frissességét. Ennek ellenére több játékfilmet nem forgatott.

Több folyóirat és lap, így a Student, a Književne novine és a Danas szerkesztője is volt, ahol folyamatosan jelentek meg cikkei is.

Munkássága során számos hazai és külföldi elismerést kaptt, Berlinben Ezüst medvével, Pulában Ezüst Arénával tüntették ki, de díjazták Cannes-ban és Chicagóban is, s megkapta a Filmes legenda elnevezésű elismerést is, amelyet a párizsi székhelyű Délkelet-európai filmfesztivál zsürije ítélt oda neki. A belgrádi művészeti akadémia díszdoktorává avatták.

Több alkalommal járt Magyarországon, életművéből a Magyar Filmintézet és a Magyar Televízió is rendezett már sorozatot.