Minden évben február 14-én, Bálint napján adják át Budapesten a Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjat. Az elismeréssel a magyar líra élvonalába tartozó, európai szellemiségű költőket, valamint a magyar költészetet – köztük Balassi Bálint verseit – fordító idegen anyanyelvű külföldi irodalmárokat tünteti ki. Maga a díj egy középkori mintára kovácsolt végvári szablya.

A Balassi Bálint-emlékkardokat 2008 óta Balassi-mise keretében szentelik meg, amelyet minden évben máshol tartanak. Az idén a szabadkai Szent Teréz székesegyház volt a helyszín, ahol Kiss-Rigó László szeged-csanádi püspök celebrálta a misét, s áldotta meg a kardot.

Molnár Pált, a Balassi Kard Művészeti Alapítvány elnökét a díj céljáról és történetéről kérdeztük.

- A Balassi-kard díj 23 éves múltú magyar és európai hagyomány, óriási érték. A legrangosabb magyar irodalmi díjjá fejlődött ezalatt az idő alatt. Minden költő boldog, ha megkaphatja ezt az elismerést, és minden költő szeretné megkapni ezt a díjat. Az elmúlt 23 év alatt 24 poéta vehette át, mert Wass Albertet, amikor nem akarták Magyarországra beengedni, mi soron kívül kitüntettük. Emellett 16 külföldi műfordító vehette át Tokiótól Kinshasáig, Santa Barbarától São Paulóig.

- A külföldiek közül azok kaphatják meg az elismerést, akik magyar irodalmi műveket fordítanak. Mennyire ismerik és szeretik a világban a magyar irodalmat?

- Most már rá kell egy kicsit erősítenünk a válogatókra, mert az első 2-3 évben még megvolt, hogy kik kapják, de azóta azokat, akik fordítanak magyar irodalmat, külön bátorítani kell, hogy legalább egy Balassi verset is fordítsanak le. Mindegyikük számára élménnyé válik ez a munka, utána azt mondják, de jó, hogy felfedeztük Balassit, s később további Balassi költeményeket is lefordítanak.

- Az utódállamokból is több díjazott van. Kiket emelne ki?

- Eddig három székelyföldi költő kapta meg az elismerést. Egy délvidéki, ő Tari István, egy felvidéki, Kulcsár Ferenc néhány hónapja elhunyt. Szeretnénk ausztriai költőt is díjazni, de ott pillanatnyilag nincs olyan magas színvonalon alkotó poéta, akit ki lehetne tüntetni. Viszont megkapta az akkor Amerikában élő Wass Albert a kardot, tehát távolabbra is kitekintünk, de ha Nyugat-Európában tűnik fel egy kiváló magyar költő, akkor ő is megkaphatja az elismerést.

- Szerbiai műfordítók sem kaptak még díjat. Nem fordítanak magyar verseket?

- Szívesen megnéznénk, ki az a szerb költő, aki Balassit fordít, mert most például egy macedón költő fogja megkapni a műfordítói díjat, Paszkal Gilevszki, tehát a volt Jugoszláviából érkezik ő is. Ha van olyan szerb műfordító, aki szereti Balassit, szívesen átadjuk neki is.

- Rajta kívül ki kap még díjat az idén?

- Minden évben egy magyar és egy külföldi műfordító kapja az elismerést. Idén a magyar költő Nagy Gábor, ő 45 éves kiválóság, a Hitel versszerkesztője, s az is fontos, hogy három gyermek édesapja.

- Ez a díj hozzájárul ahhoz, hogy a magyar irodalom ismertebb és kedveltebb legyen a világban?

- Pontosan ezt teszi ez a díj, ugyanis vannak azok a műfordítók, akik egyébként is foglalkoznak a magyar irodalommal, de nekik is óriási élmény az, hogy eljöhetnek Budapestre és a Gellért szállóban átvehetik Balassi kardját. Mindenki el van varázsolva ettől az élménytől.

- Az is hagyomány, hogy a díjátadó előtt szentmisét tartanak?

- Ez 12 éves hagyomány. Ez egy zarándokló mise, mindig újabb és újabb helyre zarándokol el. Szabadkán most van először és utoljára, de szívesen jövünk a Délvidék más városaiba a jövőben egy-egy Balassi misét tartani.

Az óbecsei Tari István költő 2009-ben kapta meg a Balassi-kardot. Most eljött a szentmisére, hogy részt vegyen a 2019-es szablya megáldásán.

- Úgy érzem, hogy ez egy fontos elismerés, ugyanis a szakma adja és nem a politikum. Ehhez a kardhoz kapcsolódik az az emlékem is, hogy az én kardomat szentelték meg először a régi kardszentelési hagyományokat felelevenítve.

- Hogyan látja a mai magyar irodalmat?

- Azt hiszem, hogy az irodalomnak megvan a maga belső szuverén élete és általában a jó irodalom az mindig tükrözi azt a kort, amiben születik. Hogy ez a kor most milyen, arról sokat lehetne beszélni és a jó irodalom ennek a kornak a tükörképét adja. Tehát az irodalomban sokkal jobban tükröződik a kor, mint bármi más műfajban.

- A szerb irodalom mennyire figyel oda a magyarra?

- Én nem érzem azt, hogy nagyon odafigyelnének. Amikor a Vajdasági Írószövetség faláról leverték az ötnyelvű táblát, akkor kiderült az a hamisság, amelyet hosszan hirdettek. Ahhoz, hogy fontos dolgok történjenek, ahhoz sokkal jobban kellene ismernünk egymás kultúráját, s nemcsak a politikai szólamok szintjén. Igazibb kapcsolatokra lenne szükség, hiszen az említett incidens előtt is mindenkinek teli volt a szája azzal, hogy közös a világunk, hasonló a létélményünk, ami nem igaz, mert nagyon is más. A más-más létélmények szerintem nem tették átjárhatóvá a világunkat.

Jelen volt a Balassi-misén Babity János szabadkai magyar főkonzul is. Ő úgy tekint az eseményre, mint egy újabb kapcsolatra, ami összeköti a magyarságot.

- Az elmúlt évek világos példát mutattak arra, hogy a gazdaság, a kultúra révén igen-igen szorossá vált a magyar-magyar együttműködés. Itt most egy új területen tapasztalhatjuk ugyanezt. Gyakorlatilag a szeged-csanádi püspökség e program megvalósítására a bácskai katolikus püspökséget választotta partneréül. Én azt hiszem, hogy a szegedi és a szabadkai központokat tekintve nagyon jó példája ez annak, hogy a két közösségnek együtt kell gondolkodnia, egymást kell erősítenie, Az, hogy a helyszín Szabadka lett, egy világos üzenet az itteni magyar katolikus közösség felé, hogy gondolnak rájuk. A két közösség együtt fog most imádkozni ezen a misén egy olyan irodalmi díj átadásában közreműködve, aminek most már több mint 20 éves múltja van, így egy nagy presztízsű díjról van szó.

A szabadkai Szent Teréz székesegyházban megáldott kardot február 14-éb Budapesten adják majd át a díjazottnak alkalmi ünnepség kíséretében.