Életének 93. évében elhunyt Petar Omčikus festőművész, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia tagja, a 20. századi jugoszláv képzőművészet megkerülhetetlen alakja.

Omčikus 1926-ban született a Rijeka melletti Sušakban. Apja katonatiszt volt, később állami hivatalnok, s ezért a család többször költözött. 1937-től, amikor a fiú tehetségére felfigyeltek és taníttatni kezdték, Belgrádban éltek. A belgrádi Képzőművészeti Akadémiára a háború után, 1945-ben iratkozott be, a neves Ivan Tabaković osztályába. Az ottani, merevnek tartott szabályok azonban nem feleltek meg neki, s 1947-ben a vele hasonlóan gondolkodókkal, Kosara Bokšannal (aki később a felesége lett), Mića Popovićtyal, Milorad Bata Mihailovićtyal és másokkal együtt, otthagyta az akadémiát, s megalapították a Zadari csoportot, amely a háború utáni jugoszláv festészet megújulásában játszott nagy szerepet.

Két évig Rijekában élt, majd Belgrádba költözött, ahol csatlakozott a Tizenegyek csoportjához és megrendezte első önálló tárlatát is.

Hamarosan azonban Belgrádot is elhagyta, s 1952-ben feleségével, Kosa Bokšannal (1925-2009) együtt Párizsba költözött. Párizsba érkezése után három évvel önálló kiállítása volt az Arnaud Galériában, ugyanabban az évben meghívták a Májusi szalonra, s a nemzetközi színtéren is felfigyeltek művészetére. “Omčikus jugoszláv festő létére néhány év alatt elérte, hogy neve Párizsban kevésbé csengjen ismeretlenül, mint nálunk”, írta 1989-es belgrádi retrospektív kiállítása kapcsán Sebők Zoltán.

Feleségével együtt 1968-ban Korčulán, édesanyja szülőhelyén nemzetközi művésztelepet alapított, amely nem csak képzőművészek, de filozófusok és kritikusok találkozóhelye is volt, majd felesége halála után Belgrádban alapítványt hozott létre emlékére. A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia 2012-ben rendezte meg portréinak a kiállítását.