Tóth Péter Lóránt versmondó-versvándor ezekben a napokban ismét Vajdaság iskoláit, művelődési egyesületeit járja. A kisebbeknek Szent Lászlóról, a nagyobbaknak Radnóti Miklósról beszél, s közben természetesen mondja a verseket.

Magyarkanizsa községbe is ellátogatott, ahol szerdán és csütörtökön a magyarkanizsai, az adorjáni és a horgosi általános iskolákban tart rendhagyó irodalomórát, de a tóthfalusi akadémiát is felkeresi.

A látogatást kihasználva beszélgettünk vele missziójáról.

Most már egy évtizede járok a Vajdaságba különböző előadásokkal. A mostani turnéval igyekeztem megcélozni az alsós tagozatosokat, mert ez az előadás talán nekik érdekesebb. Szent Lászlóról szól az összeállítás, s benne a király életéről mesélek, a fókusz a legendákon van. Azt gondolom, hogy a László királyunkkal megesett történetek nagy tanulsággal szolgálhatnak ezeknek a pici emberkéknek is. Fontos volt számomra, hogy az előadás ne csak a múltról szóljon, hanem milyen mondandót tudok esetleg a máról is becsempészni. Játszunk majd egy lovagi tornát is, igyekeztem interaktívvá tenni az előadást.

- Azért is fontos ez az előadás, mert a gyerekek nálunk nem nagyon tanulnak magyar történelmet. Egyféle tudáspótló is az összeállítás?

- Igen, pontosan. Tegnap Óbecsén voltam, s Szerda Balázzsal, a Fokos zenekar vezetőjével beszélgettünk arról, hogy mennyire fontos, hogy a gyerekeknek beszéljünk a magyar történelemről, mert milyen sok fehér folt van. Szinte kimeríthetetlen a magyarság története, de ha azt a múltban hagyjuk, nem hozzuk fel a jelenbe, akkor az nem lesz a miénk. Ezek a gyerekek, akik meghallgatják, reményeim tovább viszik a történeteket az ő gyerekeiknek.

- A nagyobb diákok pedig Radnótiról fognak hallani.

- Valóban. 2019-ben jártam végig Radnóti Miklós útját Bortól Abdáig, s a költő e utolsó útjáról készítettem egy előadást, amiben a Bori notesz versei szerepelnek. Radnótinak az a hihetetlen küzdeni akarása, ahogy haza akart menni, s próbálkozott ebben a földi pokolban is megteremteni a szépet és a jót a költészet által, s belemenekült a versírásba. Ezt az oldalát is szeretném megmutatni a költőnek, kimondatlanul is felhívva a gyerekek figyelmét, hogy bátran forduljanak a versek felé, mert a versek nagyon a segítségünkre tudnak lenni.

- Hogyan fogadják a gyerekek Radnóti történetét, tragédiáját? Át tudják már érezni?

- Azt gondolom, hogy igen. Én ezzel az előadással azóta bejártam szinte az egész Kárpát-medencét, s megrendíti a gyerekeket. Ez a történet mindenkit megszólít. Talán nincs még egy olyan költő, nemcsak a magyar, hanem az egyetemes irodalomban sem, aki ilyen kálváriát, mártírutat járt volna végig. Ez a küzdeni akarás, élet- és hazaszeretet ráragad a mai gyerekekre is.

- Milyen érzés volt újra járni azt az utat, amelyen Radnóti is ment - végső soron a halálba?

- Engem mindenhol szeretettel vártak. Ez az út úgy volt összeállítva, hogy ahol magyarok laknak, Belgrádtól fölfelé, egészen Abdáig, ott mindenhol megemlékeztünk Radnótiról. A mai napig kísért jó értelemben az út, nincs olyan nap, hogy ne gondoljak rá, nagyon sokat tanultam azon az úton, például önismeretet, alázatosságot is. Azt gondolom, hogy sikerült megtanulnom Radnótitól, hogy ameddig az ember él, az ember menjen és küzdjön, van értelme. Akkor úgy indultam az útra, hogy tudtam, gyermekünk lesz. Azóta megszületett a kisfiam, s azóta átértékelődtek bennem a gondolatok a világról, s ehhez hozzájárult a Radnóti-út is.

- Tervez-e hasonló vállalkozást?

- Most jön Petőfi. 2023-ban lesz 200 éve, hogy megszületett. 200 településen szeretnék majd bemutatni egy előadást Petőfiről. Kunszentmiklóson, ahonnan én származom, van egy híres huszár őrnagy, Virág Gedeon személyében, aki végig harcolta a Délvidéket. Részt vett Kishegyesen az utolsó győztes csatában. Ő foglalta el a verbászi hidat, akkor nevezték ki őrnagynak, s az ő tiszteletére szeretném majd bejárni ezt a délvidéki utat 2022-ben, kerékpárral, s közben Virág Gedeonról szeretnék majd előadást tartani a gyerekeknek.