Nyolcvannyolc éves korában, londoni otthonában elhunyt David Hockney, az egyetemes kortárs művészet egyik legnagyobb hatású alakja – közölte a Financial Times a művész publicistájára hivatkozva.

Nyolcvannyolc éves korában, londoni otthonában meghalt David Hockney, a brit kortárs művészet egyik legnagyobb hatású alakja. Halálhírét publicistája erősítette meg; a művész egy hónappal 89. születésnapja előtt hunyt el. A pop-art nemzedékéből induló, élénk színeiről, kaliforniai medencés képeiről és kísérletező látásmódjáról ismert alkotó egész pályáján szembement a konvenciókkal, miközben folyamatosan új technikákat keresett.

Hockney 1937-ben született Bradfordban, munkáscsaládban. Már fiatalon kitűnt tehetségével, később a londoni Royal College of Art hallgatója lett, ahol hamar lázadó, öntörvényű alkotóként vált ismertté. A hatvanas években a brit pop-art egyik meghatározó képviselője lett, majd Los Angelesbe költözött, ahol a kaliforniai fények, medencék, modern házak és élénk színek váltak festészetének legismertebb motívumaivá.

Nevéhez olyan ikonikus művek kötődnek, mint az A Bigger Splash vagy a Portrait of an Artist (Pool with Two Figures). Utóbbi 2018-ban több mint 90 millió dollárért kelt el, ami akkor rekordnak számított élő művész alkotásáért.

Hockney azonban nemcsak festményeiről, hanem szabadszellemű, kísérletező hozzáállásáról is ismert volt. Dolgozott grafikusként, fotókollázsok készítőjeként és díszlettervezőként is, később pedig digitális eszközökkel, köztük iPaddel alkotott. Pályája során folyamatosan kereste, hogyan lehet másként látni és láttatni a világot: a perspektíva, a fény, a színek és az emlékezet ábrázolása egész életében foglalkoztatta.

A művész egész pályáját a függetlenség és a szabályszegés jellemezte. Visszautasította II. Erzsébet királynő portréjának megfestését, több kitüntetést sem fogadott el, és nem törekedett arra, hogy megfeleljen sem a művészeti, sem a társadalmi elvárásoknak.

Nyíltan vállalta identitását egy olyan korban, amikor ez még komoly társadalmi kockázattal járt. Műveiben gyakran megjelent a személyes szabadság, a vágy, az intimitás és az életöröm, de Hockney soha nem akarta egyetlen irányzathoz vagy témához kötni magát.

Élete utolsó éveiben is aktívan dolgozott. Új technikákkal kísérletezett, digitális rajzokat készített, és továbbra is a természet, a látás és az idő múlásának kérdései foglalkoztatták. Alkotói energiája idős korában sem csökkent: továbbra is kiállított, nyilatkozott, rajzolt és festett.

Halálával a kortárs művészet egyik legismertebb, legszabadabb és legkönnyebben felismerhető hangja tűnt el. David Hockney életműve egyszerre kötődik a brit pop-arthoz, a kaliforniai modernitáshoz és ahhoz a ritka művészi kíváncsisághoz, amely nyolc évtizeden át képes volt megújulni.