“Nem lehetnek illúziónk afelől, hogy az előttünk itt élők is tapasztaltak már meg súlyos válságokat, de mégis nehéz felfogni és feldolgozni azt, hogy belátható időn belül, minden bizonnyal még a saját életünk során átalakul minden, amit megszoktunk, ami kényelmessé vált, amit magunkhoz tudtunk idomítani vagy épp ki tudunk használni vállaltan önös vagy nemesnek vélt céljaink érdekében” - emelte ki a 74. Kanizsai Írótáboron elhangzott megnyitóbeszédében csütörtök délután Oláh Tamás, a szervezőbizottság elnöke. A változást pedig, amelyről a beszédében szó volt, a klímakatasztrófa, amelyet szó szerint mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhatunk.

“Mit lehetséges tenni egy olyan környezetben, ami mostohává és ellenségessé vált? Amiben már nem működnek a régi rutinok és megszokások. Elég rátermettek vagyunk-e ahhoz, hogy újratanuljuk életünk alapvető dolgait?” - sorolta a kérdéseket Oláh Tamás, s a végén feltette a sorsdöntőnek számítót is: “Magunkhoz rontottuk ezt a bolygót? Kétségtelen. De vajon sikerülhet-e olyanná alakítanunk szűk és egyre szűkülő környezetünket ebben az ijesztő, de talán még visszafordítható romlásban, hogy élhető maradhasson?”

A klímakatasztrófa egyébként az idei találkozó egyik kiemelt témája, a szokásos tanácskozáson is erről mondják majd el gondolataikat a résztvevő irodalmárok.

Az idei tábor is egyébként a Népkertben az írótábor emlékművének a megkoszorúzásával kezdődött, majd a Városháza előtti parkban, a Dobó–Koncz-szobornál folytatódott, ahol a megnyitót tartották. Innen a résztvevők a Dobó Tihamér Képtárba vonultak, ahol megtekinthették a Siflis András életművéből készült kiállítást, amely a Keretbe zárt üzenetek a folyó partján/Stavros címet viseli. Megnyitóbeszédében Faragó Kornélia kiemelte:

- Siflis különutas művészetével mindig a saját programján dolgozik. Nem érdeklik a dolgok a maguk közvetlenségében, sokkal inkább ezek szimbolikus megjelenései, reflexiói foglalkoztatják. A létezés jelei sajátosan bonyolult áttételeken keresztül érvényesülnek. Szemléletileg, gondolatilag is egy nagy telítettségű, egyéni megjelenítési stílust tart a mozgásban. Egy megjelenítési stílust, amely a múltat jelenvalóként mutatja, és nem valamiféle történelmi távlatként. Néha időben messze keresi és találja meg az érzékének az értelmileg való nyitottságát. Ilyenkor nem az abszolút újdonság megnyilatkozása érdekli, hanem a korok és világok, idők és terek közötti szemléleti érintkezés. De mindezen viszonylatokat a saját helyzetéből kiindulva beszélteti -mondta Faragó Kornélia, aki szerint mindig izgalmas elgondolni azon, hogy milyen életmű tartozik az éppen megnyíló képhez.

A tárlatmegnyitó után a közönség részletesebben is megismerkedhetett Siflis András életútjával. Megjelent ugyanis a Siflis-album, amelyről maga Siflis András, illetve Kocziszky Éva és Losoncz Alpár beszélgetett Antalovics Péter moderálásával.

A 74. Kanizsai Írótábor első napját a Rudolf Hess Tízparancsolata című monodráma zárta Sadiković Márió előadásában.

Az írótábor pénteken délelőtt a szokásos tanácskozással folytatódik, amely idén az említett klímakatasztrófára reflektál, a mottója pedig az „ez az én bolygóm / ezt én rontottam el a magam számára / olyanra rontottam amilyen nekem megfelel“ Sziveri-idézet. A beszélgetés helyszíne ezúttal is a József Attila Könyvtár lesz, a kezdési időpont pedig fél 10.

A tanácskozás után ismertetik a dr. Papp György egyetemi tanár emlékére meghirdetett irodalmi szociográfiai pályázat eredményét.

Minden évben a diákokat is bekapcsolják az írótábor programsorozatába. Péntek délelőtt a Mécsvirág együttes vendégszerepel a Jovan Jovanović Zmaj Általános Iskolában.

Délután fél 4-től Mit hoztunk magunkkal? címmel Gerold Lászlóra és Bányai Jánosra emlékeznek a tábor résztvevői az Art Caféban, majd fél 6-tól az új vajdasági magyar könyveket mutatják be a szerzők és a kiadók.

A pénteki nap zárásaként fél 8-tól az Álompolgárok zenekar koncertje várta az érdeklődőket a Regionális Kreatív Műhelyben a 74. Kanizsai Írótáborban.