Magyar helyszínek, történelmi személyiségek és események szerb és horvát írók könyveiben - Végtelen horizontok címmel megjelent Bálint Sándor legújabb könyve
Az újvidéki Forum Könyvkiadó Intézet gondozásában megjelent Bálint Sándor Végtelen horizontok című könyve, amely Kommentárok a valóság túlsó feléről alcím alatt 22 szerb és horvát NIN-díjas író műveinek próza-olvasatát foglalja egybe. Az esszé-válogatás Borislav Pekić, Petko Vojnić Purčar, Antonije Isaković, Aleksandar Tišma, Vidosav Stevanović, Milorad Pavić, Voja Čolanović, Filip David, Danilo Kiš, Dubravka Ugrešić, David Albahari, Mirko Kovač, Milisav Savić, Živojin Pavlović, Radoslav Petković, Vladimir Arsenijević, Svetlana Velmar-Janković, Danilo Nikolić, Goran Petrović, Vladan Matijević, Svetislav Basara és Dragan Velikić egy-egy könyvéről írott szövegeket tartalmazza.

A Végtelen horizontok című kötet szövegei számos esetben a szerb és horvát írók könyveiben szereplő magyar vonatkozású történelmi, társadalmi és polgári vonatkozású eseményekre is fölhívják a magyar olvasó figyelmét. Bálint az esszékötetben, többek között, szót ejt a megjelenésükkor a legjobb jugoszláviai, illetve szerbiai könyveknek járó NIN-díjjal kitüntetett művekben megjelenített bácskai és szabadkai síkvidéki élet lassú hömpölygéséről; egy a második világháború idején szerb fiatalembereket bújtató magyar tanárnő kálváriájáról a háború utáni Újvidéken; az Erdélyben is létezett, fölöslegessé vált öregek által vállalt, önkéntes halál szerbiai megnyilvánulási formájáról; a Zimonyban élő zsidók Magyarország-élményéről; az erdélyi fejedelemség, 1848/49 és 1956 tragédiáinak egy szerb történész regénybe foglalt tanúvallomásairól és értelmezéséről; Kéthelyi Hunyadi Júlia magyar grófnő és Mihailo Obrenović szerb fejedelem Szerbia fölvirágoztatásáért folytatott küzdelmének történetéről és a fejedelemség Magyarországgal kapcsolatos politikájáról; a trianoni békediktátum iszonytató történelmi jelentéstartalmának a fölvillantásáról, ami rejtett allúzióként Jugoszlávia múlt század-végi széthullása kapcsán nyer fájdalmas értelmet a szerb lelkekben.

E rövid ismertető nem egyéb, mint alkalmi kedvcsináló azoknak az írásoknak az elolvasásához, amelyek a szerb és horvát írók könyveibe foglalt életek és szerelmek, szenvedélyek és gyűlölködések, ármánykodások és bosszúk, az egész emberi külső és belső létezést átívelő hiperbolikus hídon való bukdácsolások, s a népi és nemzeti tudatmódosulások értelmét és értelmetlenségét kísérelik meg bemutatni, vagy amint azt recenziójában Klemm József megfogalmazza: „Bálint Sándor Végtelen horizontok című kötete nem egyszerűen regényismertetések sorozata, hanem egyfajta szellemi térkép: a XX. század végi és a XXI. század eleji közép- és délkelet-európai létállapot irodalmi lenyomata. A válogatás íve, amely Borislav Pekićtől Dragan Velikićig terjed, nem pusztán kronológiai rendet követ, hanem egy mélyebb, történelmi és egzisztenciális folyamatot rajzol fel: a hit, a rend, az identitás és az emberi méltóság fokozatos eróziójának képe sejlik fel általa. Noha egyetlen, nagy lélegzetű irodalmi kompozícióként is olvasható, formailag különálló művek értelmezéseit tartalmazza, és belső logikája, tematikus összefüggései valamint visszatérő motívumai révén egy, a szerbiai kulturális közegre jellemző világképet vázol fel.“