Május első vasárnapján az édesanyákat köszöntjük, ezt már nagyjából tudjuk, ha még felénk keverik is a nemzetközi nőnapot az anyák napjával. De mi a helyzet az apákkal? Nekik nincs napjuk? De igen. Ma, június 16-án van apák napja.

Bár még elég kevesen tudják, létezik az apák napja is, mely az egyházi naptárban március 19-re, Szent József napjára esik, mégis a világ tekitélyes részében június harmadik vasárnapján köszöntik az édesapjukat. Ma már a világ több mint 80 országában ünneplik ezt a napot, ami egyben a családi együvétartozás és egyenlőség jeles napja is. Igazi családi ünnep, mely arra hivatott emlékeztetni minket, hogy egy családon belül az anya és apa ugyanolyan egyenrangú fél, mi több, az apai felelősségvállalás és kötelesség hangsúlyozásának is komoly szerep jut ezen a jeles napon. Egy apa és gyermek között is lehet ugyanolyan bensőséges viszony, mint az édesanyák esetében, így ezen a napon minden figyelem az édesapákra összpontosul.

Ez az ünnep is Amerikából szivárgott át

Mint oly sok más újkeletű ünnep, így ez is az amerikaiaktól ered, hiszen Washingtonban 1908-ban tartották meg először az apák napját, majd Európában a második világháború után kezdték el rendszeresebben megünnepelni ezt.

Az ünnep eredetét illetően többféle történet kering. Amivel a leggyakrabban találkozhatunk, ha az apák napjáról olvasunk az az, hogy egy bizonyos William Jackson Smart felesége elvesztése után egyedül nevelte fel hat gyermekét. Egyik lánya, aki rajongásig szerette az édesapját és hálás volt mindenért, amit testvéreivel tőle kapott, kitalálta, hogy anyák napja mintájára kedves és szeretetteljes gesztus lenne az édesapákat is köszönteni és misét mondani értük.

A kislány álma valóra is vált, hiszen 1909. június harmadik vasárnapján megtartották az első apák napi ünnepséget, ami Amerika után Európába és Ázsia több országában is elterjedt. Az apák napját 1916-ban az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson is megtartotta családjával, majd Calvin Coolidge 1924-ben javaslatot tett, hogy nyilvánítsák nemzeti szabadnappá. Az ünnepet hivatalosan Richard Nixon ismerte el 1972-ben.

Egy másik változat szerint 1908-ból ered az apák napja, mégpedig egy nyugat-virginiai kisvárosból, amit akkortájt egy szörnyű bányaszerencsétlenség ért. A tragédia következtében több mint 300 férfi odavesztett, közülük pedig sokan édesapák voltak. Az egyik bányász árván maradt lánya, Grace Golden Clayton kereste fel a helyi metodista lelkészt az ötlettel, hogy a gyerekek emlékezzenek meg szerencsétlenül járt édesapjukról, a megemlékezést pedig apák napjának nevezték el.

Szent József, mint apai példakép

Ha már az apák napjánál tartunk, arról sem szabad elfeledkeznünk, hogy a katolikus egyház már a középkor óta megemlékezik az édesapákról, igaz, ők az egyházi naptár szerint március 19-én, Szent József ünnepén köszöntik őket. Érdemes tudni ugyanakkor, hogy a hagyományosan katolikus dél-európai országok a mai napig ezt a dátumot tartják.

József az apa archetípusa, a hagyomány szerint az árvák, a fiatal hajadonok és a szegények védelmezője. Bár József nem volt Jézus apja, mégis attól a pillanattól, hogy befogadta az állapotos Máriát, apai szeretettel nevelte a fiút. Innen eredeztethető, hogy a márciusi ünnep egyben a gyermekeik sorsát meghatározó apák ünnepe is.

Más-más dátumokon ünneplik az apák napját

Az Egyesült Királyságban például kilenc hónappal anyák napja előtt, míg Kínában bár nem hivatalos ünnep, augusztusban, a nyolcadik hónap nyolcadik napján tartják az apák napját. A kínai mandarin nyelvben ugyanis a nyolcas szám kiejtése (bā ) és az apát jelentő írásjel kiejtése nagyon hasonló. Így a dátum – 08. 08. – elnevezése „Bābā Nap”. Thaiföldön a mindenkori király születésnapjához igazodik, míg az iszlám világban áprilisban emlékeznek meg az édesapákról.

Felénk csak 1994 óta válik egyre népszerűbbé a júniusi időpont az édesapák, nagyapák, nevelőapák megünneplésére. Sokan talán legyintenek, mondván, ez is csak egy újfajta “huncutság”, ösztönzés a “pénzkidobásra”, megfeledkezve arról, hogy az ünnep nem erről szól. Ezért álljunk meg egy pillanatra a nagy rohanásban és öleljük meg édesapánkat, nagyapánkat, nevelőapánkat, vagy azt, aki apánk helyett is apánk.