A fősodor média által sugalltakkal ellentétben semmi alárendeltség vagy megalkuvás nem volt abban, ahogy Orbán Viktor a lehallgatott, majd kiszivárogtatott telefon hívás során beszélt Vlagyimir Putyinnal. Ez a kommunikáció inkább tele volt önbizalommal és kölcsönös előnyökkel. Andrew Korybko szerint Orbán így közzétett telefonhívása Putyinnal a diplomácia mesterkurzusa volt. Médiapartnerünk, a lengyel gyökerű, Moszkvában élő amerikai politikai elemző, Andrew Korybko írása. A cikk eredetileg a szerző oldalán jelent meg.

Magyarország egyik legújabb Russiagate-botránya Orbán Viktor miniszterelnök és Putyin telefonhívásának kiszivárgott felvételéről szól, amelynek átiratát a Bloomberg közzétette. Szenzációhajhász címmel megjelent cikkükben – „Orbán a Putyinnal folytatott telefonbeszélgetésében felajánlotta, hogy az <egér> segíti az <oroszlánt>” – ennek kapcsán utaltak arra, hogy Orbán Ezopusz egyik meséjére hivatkozott.

„Ez a cím félrevezetően alárendeltséget sugallt, és hamisan hitelt adott azoknak az állításoknak, hogy Orbán kompromittálódott. A valóság azonban az, hogy Orbán beszélgetése Putyinnal, akárcsak Szijjártó Péter és Szergej Lavrov telefonhívása, amelyet szintén félrevezetően a Russiagate botrány részeként mutattak be, igazi diplomáciai mestermunka volt”

Ellentétben azzal, amit a Bloomberg sugallt, Orbán nem Putyinnak rendelte alá magát, hanem Trumpnak segített megszervezni az amerikai vezető által tervezett amerikai-orosz csúcstalálkozót Budapesten. Ebben az összefüggésben utalt Orbán Ezopusznak az egérről és az oroszlánról szóló meséjére, aláhúzva, hogy „bármiben kész segíteni”. Orbán ezután visszhangozta Putyin dicséretét Trump tárgyalási stílusáról, majd a beszélgetés azzal zárult, hogy Orbán érdeklődött Putyin hogyléte felől, végül oroszul elbúcsúzott.

Mindez azért volt mesteri, mert megmutatta Orbán egyedülálló szerepét az orosz-amerikai „új enyhülés” elősegítésében, amelyet Putyin és Trump egyaránt akar, és egyenlő mértékben dicsérte Putyint és Trumpot, végül humoros utalásával és az orosz elköszönéssel ennél is tovább ment.

„Így kell kommunikálni egy vezetőnek, amikor a globálisan befolyásosabb országokból érkező kollégáival beszél. Nem volt benne semmi alárendelt vagy megalkuvó, inkább tele volt önbizalommal és kölcsönös előnyökkel”

A Bloomberg szenzációhajhász címmel megjelent cikke tehát szándékos provokáció volt, amelynek célja az olvasók félrevezetése volt. Az sem zárható ki, hogy a Bloomberg összehangolta ezt azzal a külföldi hírszerző ügynökséggel, amely lehallgatta Orbán telefonját. Ez a lehallgatás sokkal nagyobb botrány, mint ez az álbotrány a beszélgetés tartalmával kapcsolatban.

Szijjártó Lavrovval folytatott telefonhívását is lehallgatták, és a tartalmát aztán egy Russiagate botrány részeként közzétették. Ez arra utal, hogy egy külföldi hírszerző ügynökség veszélyeztette a magyar kormány kommunikációját. Nem világos, hogy melyik ország ezért a felelős, de Ukrajna, Lengyelország, Németország és az Egyesült Királyság egyaránt felmerül az ügyben.

„Az sem véletlen, hogy ezek a felvételek most kerülnek nyilvánosságra, ezzel manipulálják a választókat”

A Magyarországért vívott úgynevezett „csata” a magas rangú tisztviselők és orosz kollégáik közötti telefonhívások kiszivárgott felvételeinek közzétételével egyre élesebb fordulatokat vesz. A beszélgetéseket Orbán és Szijjártó szempontjából tévesen alárendeltnek és kompromittálónak állítják be, és ugyanebben a szellemben tálalják a Szerbia által nemrégiben a Török Áramlat ellen meghiúsított terrortámadási kísérletet. Alig néhány nappal a kampány vége előtt még további politikai és esetleg más, akár terrorista meglepetések is lehetnek. A kérdés most az, hogy Orbán ellenfelei meddig mennek el abban, hogy „demokratikusan” megbuktassák őt. (Andrew Korybko írása a #moszkvater.com-on)