Megvonta az Alta Bank működési engedélyét a Szerb Nemzeti Bank (NBS), miután a pénzintézet pénzügyi helyzete jelentősen megromlott, és veszélybe kerültek a betétesek érdekei. A bank összeomlása azonban súlyos kérdéseket vet fel a jegybank ellenőrzési gyakorlatával kapcsolatban is. A Danas elemzése szerint tisztázni kell, miért csak napokkal a pénzkivonásokról szóló hírek megjelenése után avatkoztak be a hatóságok, és milyen szerepe volt az ügyben Jorgovanka Tabaković jegybankelnöknek.

Szombatra virradó éjszaka, 2 óra 25 perckor jelentette be a Szerb Nemzeti Bank, hogy megvonja az Alta Bank működési engedélyét. A jegybank közleménye szerint az intézkedést megelőző ellenőrzések során megállapították, hogy a bank pénzügyi helyzete jelentősen romlott, és további likviditási problémák veszélye áll fenn.

A központi bank azzal indokolta döntését, hogy meg kellett védeni a betétesek érdekeit és a pénzügyi rendszer stabilitását.

A bank csődeljárásának lebonyolításában a Betétbiztosítási Ügynökség kap szerepet. A magánszemélyek és a törvényben meghatározott más jogosult betétesek pénze 50 ezer euróig biztosított, a kártalanítás megkezdését a hatóság hét munkanapon belülre ígérte.

Mi történt az október 26. és 30. közötti napokban?

A Danas gazdasági szerkesztője, Miloš Obradović hétfőn megjelent elemzésében arra hívta fel a figyelmet, hogy már október 26-án, hétfőn hírek kezdtek terjedni az Alta Bankból történő jelentős pénzkivonásokról.

A sajtóban olyan értesülések is megjelentek, amelyek szerint nagyobb összegeket próbáltak külföldi, egyebek között észak-macedóniai és oroszországi számlákra átutalni.

A jegybank azonban csak pénteken rendelt el ideiglenes korlátozó intézkedéseket, majd szombatra virradó éjszaka megvonta a bank működési engedélyét.

Obradović szerint ezért különösen fontos tisztázni, hogy a hét első napjai és a hatósági beavatkozás között kik vettek fel pénzt a bankból, mekkora összegeket mozgattak meg, és hová kerültek az átutalt pénzek.

A Danas elemzője felvetette annak lehetőségét is, hogy a bank vezetésével vagy a korábbi hatalommal kapcsolatban álló betétesek előbb hozzáférhettek pénzükhöz, mint más ügyfelek. Ezt azonban egyelőre nem támasztják alá nyilvánosságra hozott, ellenőrzött tranzakciós adatok.

Hogyan nőhetett ilyen gyorsan az Alta Bank?

A Danas szerint a problémák gyökereit nem csupán az elmúlt napok eseményeiben kell keresni.

Az Alta Bank felemelkedése 2018-ban vett új lendületet, amikor a pénzügyminisztérium értékesítette az állam banki tulajdonrészét, és lehetővé vált, hogy Davor Macura, a pénzváltóhálózatáról ismert üzletember többségi tulajdonossá váljon.

A bank ezt követően gyors növekedésnek indult. A Danas adatai szerint mérlegfőösszege négy év alatt csaknem a négyszeresére emelkedett.

Obradović felveti, hogy az ilyen ütemű növekedésnek fokozott jegybanki ellenőrzést kellett volna maga után vonnia, különösen azért, mert a bankba jelentős összegek érkeztek állami intézményektől és közvállalatoktól is.

Az elemzés szerint ezért nemcsak azt kell megvizsgálni, hogy mi történt a bank összeomlását közvetlenül megelőző napokban, hanem azt is, hogyan működött a pénzintézet az elmúlt években, és milyen ellenőrzéseket végzett a jegybank.

Jorgovanka Tabaković szerepét is vizsgálnák

Az ügy politikai következményekkel is járhat.

Srđan Milivojević, a Demokrata Párt elnöke büntetőfeljelentést tett Jorgovanka Tabaković jegybankelnök, valamint a központi bank és az Alta Banka egyelőre meg nem nevezett felelősei ellen.

A feljelentés a dinárban tartott pénzeszközök euróra váltásának engedélyezésével és külföldre történő átutalásával kapcsolatos feltételezett szabálytalanságokra vonatkozik.

A Danas arra is kitér, hogy a bank működési engedélyének megvonását megelőzően állítólag nézeteltérés alakult ki a jegybank vezetésében, miután az alelnökök a bank tényleges állapotáról a korábbi jelentésektől eltérő információkat kaptak.

Ezeknek az értesüléseknek a körülményeit és a felelősség kérdését az illetékes hatóságoknak kell tisztázniuk.

A Vreme hetilap korábban az Alta Bank vezetése és Jorgovanka Tabaković közötti szakmai kapcsolatokról is írt. A lap emlékeztetett arra is, hogy Aleksandar Živković, a pénzintézet egyik vezetője korábban részt vett a jegybankelnök doktori dolgozatának elfogadásában.

A betétesek biztonsága a legfontosabb

Az ügy az Alta Bankban számlát vezető magánszemélyek és vállalkozások számára is bizonytalanságot okozott.

A jegybank hangsúlyozta, hogy az engedély megvonásával a betétesek érdekeit és a pénzügyi rendszer stabilitását kívánta megvédeni.

A betétbiztosítás ugyanakkor nem jelenti azt, hogy valamennyi banki követelés automatikusan és teljes összegében megtérül. A biztosítási határ feletti betétek és az egyéb követelések rendezése a vonatkozó jogszabályok, illetve az eljárás eredményétől függ.

Az ügyben külön figyelmet kaphat az is, mekkora állami vagy közvállalati pénzösszegeket helyeztek el korábban a bankban, és ezekből mennyi térülhet meg.

A Danas elemzése szerint az Alta Bank összeomlása így túlmutat egyetlen pénzintézet problémáján: a szerbiai bankfelügyelet működését, a pénzügyi ellenőrzések hatékonyságát és a közpénzek kezelésének átláthatóságát is vizsgálat tárgyává teheti.

Kísért a múlt? – Az Alta Banka és a kilencvenes évek hírhedt bankbotrányai

Az Alta Banka összeomlása sokakban felidézheti a kilencvenes évek két hírhedt szerbiai pénzintézetének, a Dafiment Banknak és a Jugoskandiknak a történetét. Dafina Milanović és Jezdimir Vasiljević bankjai 1993-ban omlottak össze, hatalmas veszteségeket okozva a megtakarításaikat rájuk bízó polgároknak.

A két pénzintézet mesés kamatokkal csábította a betéteseket: a német márkában elhelyezett megtakarításokra havi 10–15 százalékos hozamot is ígértek. A rendszer azonban piramiselven működött, vagyis az új betétesek pénzéből fizették ki a korábbi ügyfelek kamatait. Amikor az újabb befizetések már nem fedezték a kötelezettségeket, a rendszer összeomlott. Emberek tízezrei veszítették el megtakarításaikat, sokan pedig az ingatlanuk eladásából származó pénzt is a bankokban helyezték el.

A későbbi vizsgálatok és tényfeltáró beszámolók szerint a Dafiment és a Jugoskandik működését a Slobodan Milošević vezette államhatalom körei is támogatták. Ez különösen súlyos kérdéseket vetett fel az állami ellenőrzés és a politikai felelősség terén.

Az Alta Banka esetében szintén felmerültek a politikai kapcsolatok és a bankfelügyelet működésével kapcsolatos kérdések. A pénzintézet tulajdonosát, Davor Macurát a korábbi hatalomhoz közel álló üzletemberként tartották számon, a bank gyors növekedése és az állami intézményekkel kialakított kapcsolatai pedig már korábban is felkeltették a sajtó figyelmét.

Van azonban egy lényeges különbség: míg a Dafiment és a Jugoskandik esetében bizonyított piramisjátékról volt szó, az Alta Bankánál egyelőre nem állapítottak meg hasonló működést. A jelenlegi ügyben a likviditási problémák, az állítólagos pénzkivonások és a jegybank ellenőrzési tevékenysége állnak a figyelem középpontjában.

A betétesek helyzete is más, mint harminchárom évvel ezelőtt: Szerbiában ma már törvény szabályozza a betétek biztosítását, személyenként és bankonként 50 ezer euróig.

A két történet közös tanulsága mindenesetre az, hogy ha egy pénzintézet működése körül komoly kérdések merülnek fel, nemcsak a bank vezetésének, hanem az ellenőrzésére hivatott állami intézményeknek a felelősségét is tisztázni kell.