Kishomok nagyon pici település Magyarkanizsa községben. Közigazgatásilag a martonosi helyi közösség része. Már 2002-ben is csak 115 lakosa volt. Ennek ellenére próbálják összefogni a maroknyi embert. Július 30-án, szombaton például falunapot szerveznek, ahová hazavárják látogatóba az onnan elszármazottakat is. Sors Endre tanácstagot kérdezzük a falunapi programokról, arról, hogy mi változott a településen az elmúlt egy évben.

- Koshomokon a falunaptól falunapig nem sok minden történt. Elképzelések voltak, de nem valósultak meg. Ennek ellenére, ezt a kis települést mi szeretnénk összetartani továbbra is. Nagyon sok az elvándorolt, illetve az idős személy, akik már nem tudnak jelen lenni, de mi továbbra is hívjuk haza azokat, akik elmentek, hogy legalább most jöjjenek vissza. 2013 óta egy év kimaradással minden évben megtartottuk ezt a falunapot, s megtartjuk most is, függetlenül az időjárástól, ettől az aszálytól.

A falunapi programok most szombaton 10 órától kezdődnek a közösségi terünkön. Szentmisével kezdünk, utána a diákok lépnek fel. A kishomoki tanulók ugyan Kanizsára járnak, de van egy szabadkai tanítónénink, aki nyugdíjasként régóta foglalkozik velük. Ők adnak műsort, illetve a martonosi művelődési egyesületből jönnek át. Lesz utána élő muzsika, délután pedig estébe nyúló mulatságot tervezünk. Így tudtuk megszervezni a kishomoki falunapot, szerényen, de lelkesen. Úgy gondoljuk, muszáj megtartani, mert egy évben csak egy ilyen ünnepségünk van ebben a faluban.

Mi a tapasztalat? Sokan visszatérnek a falunapra vagy évről évre kevesebben?

- Visszatérnek, de már nem annyian, mint régebben. Azok is idősödnek, akik már elmentek, s már nem olyan gyakran, de jönnek vissza. Mondhatni, egy-egy ilyen ünnepségen majdnem több a hazalátogató, mint a falubeli. Még érdekli őket a szülőföldjük, hisz itt születtek, nevelkedtek, s aztán egyiket ide dobta a sors, a másikat amoda. Külföldről is csak vágynak haza, ahogyan idősödik az ember. Elbeszélgetnek egymással, itt találkoznak. Van, aki visszajelez, hogy én biztosan megyek. Ez attól függ, hogy egészségileg, ki hogyan bírja még magát.

Az elvándoroltak gyermekei hogyan érzik magukat Kishomokon?

- Feltalálják magukat. A szülők elmesélik, hogy valamikor mi volt Kishomokon, s kíváncsiak a gyerekek, hogy tényleg úgy volt-e. A nagyobb városokban élők is szívesen jönnek, hogy megnézzék, a szüleik egykor hol éltek. Sok munkával jár a falunap megszervezése, de a végén, amikor az ember látja, hogy itt is ülnek, ott is és beszélgetnek egymással az emberek, jó érzés a szervezőnek is, meg azoknak is, akik eljöttek az ünnepségre.

Reméljük, sokan találnak egymásra beszélgetőtársként a kishomoki falunapon, aki csak teheti, szombaton utazzon haza!