Vízkereszt vagy háromkirályok napja a karácsonyi ünnepkör zárónapja és a farsang kezdőnapja. A keleti egyház vízkereszt napján ünnepli Jézus születését. A naphoz számos néphagyomány is kapcsolódik. Ez a második legrégibb keresztény ünnep a húsvét után. Már a IV. század óta megemlékeznek hármas tartalmáról, azaz Krisztus születéséről és 30 évesen a Jordán folyóban történő megkeresztelkedéséről, a kánai menyegzőn tett első csodatételéről, valamint a háromkirályok látogatásáról.

Az egyház, Jézus megkeresztelkedésének emlékére ezen a napon szenteli meg a vizet. A szenteltvíznek az emberek gyógyító és tisztító hatást tulajdonítottak. Ezen a napon hazavihették, és a bölcsőtől a koporsóig fel is használták azt.

A néphit a kréta és a tömjén megszentelését is ide kapcsolta. A tömjénezés szertartása a napkeleti bölcsek tömjénadományára utalt. Az ajtók krétával történő megjelölésével és a tömjén elégetésével, ill. a vízzel hintéssel vált teljessé a házak és a benne élők megszentelése.

A szentelés egyúttal adománygyűjtést is jelentett a hívektől.

Kána városához kötődik Jézus Krisztus első csodatétele, amikor az esküvőt követő lakodalomban hat korsó vizet borrá változtatott. Farsang idején – a kánai menyegzőre emlékezve – tartották azokat az esküvőket, amelyeket minimum három napos lakodalmak követtek.

A legtöbb néphagyomány a Háromkirályokhoz kötődik. Gáspár, Menyhért és Boldizsár a betlehemi csillagot követve ment Júdeába, hogy hódoljon a zsidók királyának. Mivel hosszú volt az út Betlehemig, sok segítséget igényeltek, így lettek a zarándokok, a turisták, az őket vendégül látó fogadók, csárdák, éttermek, valamint a vastag, meleg ruhákat készítő takácsok védőszentjei. Hozzájuk kötődik a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya. A házról házra járó – elsősorban – fiúgyermekek díszes süveget viseltek, kellékük pedig a csillag volt. Dramatikus játékuk középpontjában a napkeleti királyok Jézusnál tett látogatása állott.

Január hatodikához időjárási megfigyelések is kapcsolódnak. Ha ezen a napon csurog az eresz, akkor hosszú tél várható, ám ha havazik, akkor korán kitavaszodik. Ha fúj a szél: jó termés, szerencsés évünk lesz. Ha eső esik, csapadékos lesz a tavasz, ám ha fagy, hosszú tél előtt állunk.

Az ünnephez tehát valamikor számos népszokás kötődött; ezek közül ma már csak az él, hogy ekkor bontják a karácsonyfát.

Az ünnep hármas tartalmát összefoglaló néven epifániának nevezik, jelentése: a mi Urunk megjelenése, a világ előtt való kinyilvánulása.