Február 14-e Szent Bálint, vagyis Valentin napja – a szerelmesek ünnepe, amikor világszerte képeslapokkal, virágokkal, apró ajándékokkal fejezik ki egymás iránti érzéseiket az emberek. A Valentin név a latin valens szóból ered, jelentése: erős, állhatatos; ebből alakult ki a Bálint keresztnév is, amely évszázadokon át kedvelt név volt a magyar nyelvterületen.

Az ünnep eredete összetett: a keresztény hagyomány mellett ókori római és népi szokások is formálták. A február közepi időszak a természetben is a párválasztás kezdete, a madarak „menyegzőjének” ideje. A rómaiak ilyenkor tartották a Lupercalia ünnepét, amely a termékenységhez és a tisztuláshoz kapcsolódott. A keresztény hagyomány Szent Bálint vértanú alakját emelte a nap középpontjába: a legenda szerint a 3. században élt pap titokban esketett fiatal párokat, szembeszegülve a császári tilalommal. Hűségéért életével fizetett, búcsúlevelét pedig így írta alá: „A Te Valentinod” – ez a formula máig a szerelmes üzenetek egyik jelképe.

A középkorban Geoffrey Chaucer angol költő kapcsolta össze először Szent Bálint napját a romantikus szerelemmel, később Angliában és Franciaországban terjedt el a szerelmes üzenetek küldésének szokása. A 19. században a képeslapgyártás tette igazán népszerűvé az ünnepet, amely a 20. század végén Magyarországon is meghonosodott.

Bálint napja ma egyszerre őrzi a legendák, a néphagyomány és a modern kultúra rétegeit. Egyetlen nap a tél végén, amikor a figyelem, a gesztus és az érzelmek kimondása kerül előtérbe.