Ellenzéki munkánk elrugaszkodási pontja, hogy ez Magyarország elmúlt száz évének legsikeresebb korszaka volt, a magyar polgárosodás legsikeresebb tizenhat éve. Keresztény, nemzeti alkotmány, teljes foglalkoztatás, megnégyszerezett átlagjövedelem, migránsmentes ország, Brüsszellel és más külső erőkkel szemben önálló kormányzás. Erre könnyen lehet ellenzéki politikát építeni, könnyebben, mint 2002-ben, négy év kormányzás után. Most a mindenki által elismert nemzeti vívmányokat kell megvédeni – jelentette ki a Magyar Nemzetnek adott interjúban Orbán Viktor. A miniszterelnök beszélt a választási vereség feldolgozásáról, a hivatalba lépő kormány első megnyilvánulásai­ról és a jobboldal megújulásának útjáról is.

Orbán Viktor a Magyar Nemzetnek adott interjúban a választási vereség okairól, a Fidesz ellenzéki szerepre való felkészüléséről, a Tisza-kormány első lépéseiről, valamint a jobboldal megújulásának feladatairól beszélt. Az interjú fő üzenete szerint a volt kormányfő úgy látja: a Fidesz nem összeomlott, hanem új politikai helyzetbe került, amelyben meg kell védenie az elmúlt tizenhat év nemzeti vívmányait, és újra kell építenie kapcsolatát különösen a fiatal nemzedékkel.

Orbán szerint Magyarországot „kiváló állapotban” adták át az új kormánynak. Eredményként említette a teljes foglalkoztatást, az átlagjövedelem négyszeresére emelését, az állami vagyon megduplázását, a repülőtér és stratégiai energetikai vagyontárgyak visszavásárlását, a devizatartalék és az aranytartalék növelését, valamint azt, hogy szerinte Magyarország migránsmentes és Európa egyik legbiztonságosabb országa. A családtámogatási rendszert kiépítettnek, a gazdasági növekedést megindultnak nevezte, és azt mondta: ha az új kormány nem irányváltásban gondolkodik, hanem folytatja az eddigi utat, sikeres lehet, de az előjeleket aggasztónak tartja.

A választási eredmény „kétarcú” volt

A választási vereséget elemezve Orbán úgy fogalmazott: az eredmény „kétarcú” volt. A negyven év fölötti választók körében szerinte a Fidesz nyert, a negyven év alattiaknál azonban súlyos vereséget szenvedett. A fiatalok körében a Fidesz támogatottságát 19 százalékra, az ellenük szavazók arányát 75 százalékra tette. Úgy látja, a választást a fiataloknál vesztették el, ezért a következő időszak egyik legfontosabb feladata annak megértése, hogy mi történt ebben a korosztályban. Nem pusztán kampánytechnikai vagy ízlésbeli különbséget sejt a háttérben, hanem mélyebb, világnézeti és kulturális eltéréseket. Elismerte, hogy a fiatalok nemcsak a Fidesz üzenetét, hanem személy szerint őt sem fogadták el.

A volt miniszterelnök szerint a kampányban két üzenet állt egymással szemben: az egyik azt ígérte, hogy változással jobb lesz, a másik pedig arra figyelmeztetett, hogy a változás veszélyes. A Fidesz üzenete a negyven év fölöttiek körében működött, a fiataloknál nem. Orbán úgy véli, a hosszú kormányzás egyik problémája, hogy az eredmények idővel természetessé válnak, az emberek adottnak veszik őket. A Fidesz azt mondta: „védjük meg, amink van”, a fiatalok viszont szerinte azt válaszolták: „nekünk több kell”. A Tisza Párt ajánlatát úgy írta le, mint amely jelentős, évi 6900 milliárd forintos újraelosztást ígért az egészségügytől a jóléti rendszeren át a gazdaságig.

A Fidesz jövőjéről szólva Orbán elmondta, hogy először a parlamenti frakciót kellett átalakítani. A kormányt támogató frakció helyett hatékony ellenzéki frakciót kell építeniük. Közölte, hogy az 52 képviselőből 25-öt lecseréltek, az ő nemzedéke hátralépett, és a negyvenes korosztály kapott nagyobb szerepet. A pártszervezet ellenzéki működési formáját a június 13-i kongresszusig kívánják meghatározni. Ezzel párhuzamosan gyűjtik össze azokat a publicistákat, politikusokat, influenszereket, szellemi embereket és műhelyeket, akikre az új nemzeti mozgalomban számítanak. Orbán szerint nyár végére állhat össze az új felállás, ősszel pedig megkezdődhet a munka.

A nemzeti együttműködés rendszeréről azt mondta: az eredeti cél az volt, hogy a különböző társadalmi csoportok ne egymás ellen, hanem egymással együttműködve működjenek. Ennek középpontjába a nemzeti szuverenitást állították. Orbán szerint a rendszer a munkaalapú gazdaságra és a „védett társadalomra” épült, szemben a liberális gazdasággal és a nyílt társadalommal. Úgy számolt, hogy húsz évre lett volna szükség a teljes program végrehajtásához, ebből tizenhat év adatott meg, így szerinte a munka mintegy nyolcvan százalékát végezték el. Úgy fogalmazott: „egy karnyújtásnyira a cél előtt” torpedózták meg őket, ellenfeleik pedig most megkezdhetik a rendszer visszabontását.

Magyar Péterről Orbán azt mondta, hogy személyével nem szívesen foglalkozna, mivel Magyar volt felesége, Varga Judit az ő igazságügyi minisztere volt, ezért „túl sok mindent és túl közelről” látott. Ennek ellenére úgy véli, hogy egy hét kormányzás után is látszik: az új miniszterelnök személye problémás, és a magyar demokrácia komoly teszt előtt áll. Gulyás Gergely szerepéről azt mondta, hogy tőle a „decens, polgári, kormányképes Fidesz” megjelenítését várják, mert az országnak tudnia kell: ha a mostani kormány „befuccsol”, van kipróbált alternatíva.

Az elszámoltatásokkal kapcsolatban Orbán azt mondta, nincs mitől tartania, mert 1990 óta minden perce és forintja ellenőrzés alatt állt. Ugyanakkor arra utalt, hogy az új kormány környezetében sok olyan vezetőt lát, aki 2010 után hosszú ideig velük dolgozott, élén Magyar Péterrel. Azt is állította, hogy a Fideszben felállt egyfajta védegylet vagy segélyszolgálat, amely nyilvánosságot és védelmet ad azoknak, akiket politikai okból atrocitás, állásvesztés vagy fenyegetés ér.

A hatalom el akarja hallgattatni a jobboldali médiát

A jobboldali nyilvánosság helyzetéről élesen fogalmazott. Szerinte a hatalom el akarja hallgattatni a jobboldali médiát, nem teljesít marketing- és médiaszerződéseket, számlákat fagyaszt be, utalásokat tart vissza. A Balásy-ügyet nem elszámoltatásnak, hanem a jobboldali nyilvánosság megbénítását célzó politikai akciónak nevezte. Bírálta azt is, ahogyan szerinte a kormány képviselői jobboldali újságírókkal és a köztársasági elnökkel beszélnek.

Arra a kérdésre, mit csinálna másképp, Orbán azt válaszolta: a célok helyesek voltak, az eredmények kiállják az idő próbáját, de fiatalokat is vonzó kampányt kellett volna folytatniuk. Azt is mondta, erőteljesebben kellett volna fellépniük azokkal az erőkkel szemben, amelyek szerinte a Tisza mögött álltak. Ilyenként említette a Soros-hálózatot, Brüsszelt, az ukránokat és a multinacionális cégeket. Állítása szerint ezek az erők összehangoltan támogatták a Tiszát, mert érdekük volt az Ukrajna EU-tagságát ellenző magyar kormány leváltása.

A Nemzeti Kulturális Alap támogatási rendszeréről Orbán elismerte, hogy a kultúrpolitikájuk tizenhat év alatt nem volt stabil. A vita szerinte arról szólt, hogy csak a nemzeti kultúrkörhöz tartozó produkciókat kell-e támogatni, vagy a magyar kultúra egészét, akkor is, ha annak egy része a kormánnyal ellenséges. Úgy fogalmazott: végül bőkezűen támogatták nemcsak a hozzájuk közel állókat, hanem ellenfeleiket is, és az ellenzéki időszak lehetőséget ad e kérdések újragondolására.

Az uniós pénzek ügyét Orbán „mitológiának” és „dajkamesének” nevezte

Szerinte tévedés úgy beállítani Brüsszelt, mint jóságos adományozót, mert az uniós források a magyaroknak járó pénzek: Magyarország befizet, és piacot nyit a gazdagabb országok cégei előtt, ezért cserébe járnak a támogatások. Azt mondta, 12 milliárd eurót már „begyűjtött”: négymilliárd megérkezett, nyolcmilliárd pedig szerinte a számlán van, és a vállalkozói számlák benyújtása után automatikusan érkezik. A még zárolt összegeket szerinte az új hétéves uniós költségvetésről szóló döntéskor kell kikényszeríteni, mert ahhoz egyhangúság kell. Engedményeket tenni stratégiai hibának nevezte.

A nemzeti oldal jövőjét Orbán két részre bontotta: a polgári középre és a jobboldalra. Szerinte ha ezek egyesülnek, győznek, most azonban ez nem történt meg. Úgy látja, a szuverenitási küzdelmek jobbra sodorták a kormányt, a gesztusaik „karcosabbak, kurucosabbak” lettek, és nem a polgári közép nyelvén szóltak. Novák Katalin és Varga Judit szerepét fontosnak nevezte a polgári közép megtartásában, de szerinte kiesésükkel ez a tér gazdátlanná vált, és a Tisza benyomult oda.

A feladatot Orbán abban látja, hogy kívülről befelé kell konszolidálni a nemzeti oldalt: a falvakból és külvárosokból kell elindulni, majd eljutni a megyeszékhelyekig és Budapestig. Egyszerre kell megőrizni a tizenhat év örökségét, megérteni a fiatalok világát, valamint újra egyesíteni a jobboldalt és a polgári középet. Az egyesítő eszme szerinte továbbra is Magyarország szuverenitása lehet. Az interjú címében szereplő gondolat — „tigrisek vagyunk, nem nyulak” — ezt az ellenzéki szerepben is harcos, önbizalomra építő politikai magatartást foglalja össze.

"Egy fiú vagyok Felcsútról, a Kolozsvári utcából, akkor is, ha miniszterelnök vagyok és akkor is, ha nem. A küldetésem sem változott, mindig a szabad, szuverén Magyarországért dolgoztam. A helyzet és a körülmények mások, de a lényeg ugyanaz: a politika nálam nem állás, hanem szolgálat."