Pontosan negyed évszázada húzódnak – különösebb perspektíva nélkül – Szerbia európai uniós csatlakozási tárgyalásai. Most egy Brüsszel által támogatott projekt, amelynek célja az elektromos járművek meghajtásához szükséges lítiumkészletek feltárása felcsillanthat némi reményt.

Az Európai Unió Szerbia lítiumkészletéért cserébe esetleg eltekintene a jelenlegi szerb kormánnyal szembeni fenntartásaitól és még a környezetvédelmi elvárásokat sem kezelné szigorúan – derül ki a Politico című brüsszeli lap cikkéből.

A szerbiai Jadar lítiumlelőhely a becslések szerint elegendő „fehér fémet” tartalmaz ahhoz, hogy akár egymillió elektromos járművet működtessen, és az európai kereslet akár 25 százalékát is kielégítse. Így a kontinens legnagyobb lítiumlelőhelye az EU azon erőfeszítéseinek középpontjába került, hogy biztosítsa a fosszilis tüzelőanyagokról való átálláshoz szükséges kritikus nyersanyag-ellátást – írja elemzésében a Politico.

Csatlakozók és csalatkozók

Nem csoda tehát, hogy a Rio Tinto globális óriáscég által kifejlesztett lítiumlelőhely bányászati projektje a kritikus nyersanyagokról szóló törvény (CRMA) keretében kulcsfontosságú támogatást kap Brüsszelből, amelynek célja, hogy csökkentse a blokk Kínától való nagyfokú függőségét az alapvető nyersanyagok tekintetében.

A lap kitér a szerbek állítólagos „heves ellenállására” a projekttel szemben. A Politico szerint a beruházás ellenzői aggódnak a környezeti károk miatt. A lap szerint a szerb politikai vezetés korrupt, és olyan, állítólagosan szerbiai véleményeket idéznek, melyek szerint a bánya megnyitása „aláássa az uniós tagság támogatását, amely mintegy 40 százalékos”.

Ismert: az Európai Unió – mely a hadban álló, az élelmiszer-egészségügyi előírásokat rendkívül lazán kezelő és az európai termelőket vehemens mezőgazdasági árudömpinggel fenyegető Ukrajnát mindenképpen és minél hamarabb tagjai között tudná – 25 esztendeje húzza-halasztja Szerbia uniós felvételét.

Az informális kapcsolatok már 1965-ben megindultak az Európai Gazdasági Közösség (EU) és Jugoszlávia között: Az első közös nyilatkozatot már 1967-ben aláírták.

A csatlakozási tárgyalások Szlobodan Milosevics szerb elnök 2000. évi bukása után kezdődtek meg Belgráddal. Adódik a kérdés, amire a Politico cikkében már nem tértek ki: „a csatlakozási folyamat 25 éven keresztül történő elhúzása nem ássa-e alá az uniós tagság támogatottságát Szerbiában?”, írja a hirado.hu.