Az oktatási intézményeket hónapok óta blokád alatt tartó egyetemisták hétfőn este Belgrádban bejelentették, hogy rendkívüli parlamenti választásokat követelnek.
A Szerbia-szerte blokádban lévő felsőoktatási intézmények hallgatói hétfőn este közölték, hogy több mint öt hónapnyi békés küzdelem után új szakaszba lépnek politikai tevékenységükben – a Szerb Köztársaság alkotmányának 109. cikkére hivatkozva követelik a szerbiai parlament feloszlatását és rendkívüli parlamenti választások kiírását, írja a Tanjug.
A közösségi médiában közzétett bejegyzésükben a hallgatók hangsúlyozták, hogy 2024 decembere óta minden törvényes és erőszakmentes eszközzel próbálták elérni céljaikat, de a hatalom továbbra sem mutat hajlandóságot követeléseik teljesítésére.
„A hallgatói mozgalom eddig példa nélküli tömegmegmozdulásokat indított el, megmutatta, hogy a fiatalok hangja nem csupán zaj, hanem olyan erő, amely képes változást hozni, visszaadni a méltóságot, és felébreszteni a reményt az igazságban és a szabadságban” – írták a hallgatók, hozzátéve, hogy mozgalmuk „bizonyíték arra, hogy az ország szuverenitása a nép kezében van”.
A közlemény szerint „a hatalom korrupciós gyökerei túlságosan mélyen hatoltak be az állami intézményekbe”, ami szerintük ellehetetleníti a független feladatellátást.
„Egyike vagyunk a modern szerb történelem sorsfordító pillanatainak” – szögezik le, és kiemelik, hogy „a társadalom legnagyobb bizalmát élvező csoportként” határozott lépésre szánták el magukat: a parlament azonnali feloszlatását követelik, írja a Danas.
A hallgatók bejelentették, hogy támogatni fogják azt a jövőbeni választási listát, amelyben a blokádban részt vevő diákok bizalma összpontosul, célként kitűzve az ország politikai és társadalmi válságából való kilábalást.
„Hisszük, hogy a demokrácia az egyetlen helyes út egy ilyen mértékű válság megoldására. Az igazság kell, hogy győzedelmeskedjen az igazságszolgáltatás mérlegén” – áll az általuk megfogalmazott üzenetben




Lazio, hozzászólásának első mondata valóban helytálló a kelet - európai térségben. Azért vannak a világon országok ahol kézzelfogható távolságra jutottak az "igazságos és szebb világ"-hoz. Gondolok itt Kanadára, Svédországra, Dániára, Japánra, és lehetne még folytatni a sort. Mindezek jellemzője, hogy figyelmen kívül hagyják az Ön második mondatára jellemző (rosszindulatból vagy tudatlanságból eredő) gúnyolódást.
Az igazságos és szebb világról szóló jövőkép mindig csak mese maradt, akárki is lebegtette meg ezidáig. Volt hogy kommunistának majd demokratának, újabban pedig egyetemistáknak nevezik magukat.
Ezek a mérvadó országok, az ő világképüket kell másolni. A Vezír sajnos nem mert elmenni. A tanácsadó közlése szerint a következő országok vezetői vesznek részt a katonai bemutatón: Örményország, Azerbajdzsán, Fehéroroszország, Bosznia-Hercegovina, Brazília, Burkina Faso, Kína, Egyiptom, Etiópia, Bissau Guinea, Kazahsztán, Kirgizisztán, Kongó, Kuba, Laosz, Mongólia, Mianmar, Palesztina, Egyenlítői Guinea, Szlovákia, Szerbia, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Üzbegisztán, Venezuela, Vietnam és Zimbabwe, valamint Grúzia két szeparatista régiója, Abházia és Dél-Oszétia.
Csak kilógott a lóláb. Permanens forradalom - ez volt a jugókommunisták egyik szlogenje. A nyilatkozat a neomarxista-anarchista nézet tipikus példája. Az eddigi békés küzdelem után még békésebbek jönnek. Ha nem megy, még jobban toljuk. Valakiknek megfelel hogy a tönkretett generációk után még képzetlenebbek jöjjenek. Meglátjátok, amint a lítiumot elkezdik bányászni EU-s érdekkörök, a szerbiai demokráciával az égvilágon semmi baj nem lesz, a diákok és sleppjük megy a lecsóba. Nekem meg kínálhatjátok a szendvicset, 30 éven át valakiknek mindig ez jut eszébe.
Végtelenített válság - ezt jövenöli Ljubisa Ristic rendező, aki a Jugoszláv Baloldal (eurokommunista + szerb nacionalista párt) színeiben járatta le magát az ezredfordulón. Találóan fogalmaz, kivéve, hogy Szerbia az általa képzelt balos fazonigazítással ugyanolyan eredményes hintapolitikát folytathat Kelet és Nyugat között, mint Tito. Ez ugyanolyan illúzió, mint az ő 68-as donquijottizmusa.
Ha elfogynak az érvek, vagy egyáltalán nincsenek, akkor marad a szedvicsezés a lelki szegénység mutatójaként.
Kálmánnak két szendvicset, hisz olyan lojális, mint kevesen.
Kálmánnak egy szendvicset....
Pedig jobb lett volna az utcán megdönteni a rezsimet... csak nem jött össze. A következő követelés az lesz, hogy ők számolják a szavazatokat.