Pontosan egy éve indult el az a tiltakozási hullám az egyetemekről, amely Szerbia modernkori történelmének egyik leghosszabb és legnagyobb diákmozgalmává nőtte ki magát.

A diákok november 29-én a belgrádi egyetem rektori épülete előtt emlékeznek az újvidéki tragédia áldozataira, majd plenáris ülésen értékelik az elmúlt időszak eseményeit, és kijelölik a további irányt. A diákok egy év alatt bejárták az országot, több ezer kilométert megtéve társadalmi kapcsolatokat építettek ki, és számos – eddig passzív – csoportot mozgósítottak. Ennek ellenére a követeléseik többsége továbbra se teljesült.

A diákokat ért támadások tovább erősítették az állammal és a hatóságokkal szembeni bizalmatlanságot. Egyes szakértők szerint az állami szervek reakciói szakszerűtlenek voltak, és egyre látványosabb a szelektív jogalkalmazás, különösen a politikailag érzékeny ügyekben. Politikai elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a mozgalom ereje részben abban rejlik, hogy képes volt megújulásokra, mostanra azonban nem igazán látszódik a további irány.

Egy év elteltével a mérleg vegyes: kézzelfogható eredmények alig születtek, ugyanakkor a társadalmi közbeszéd átalakult. A diákmozgalom tartósan jelen van, és meghatározó fogalmakká tették az elszámoltathatóságot, az átláthatóságot és a jogállamiságot. A legnagyobb kérdés továbbra is az, képes lesz-e a diákmozgalom politikai és intézményi változásokat elérni.