Jelentős költségvetési áldozatok árán igyekszik kordában tartani az üzemanyagárakat a szerb állam – jelentette be Aleksandar Vučić köztársasági elnök a nemzetbiztonsági tanács kibővített ülését követően.

A kormány újabb, 40 százalékos jövedékiadó-csökkentést vezet be, ami a korábbi intézkedésekkel együtt már mintegy 61 százalékos mérséklést jelent. A cél kettős: az árak féken tartása és az ellátásbiztonság megőrzése egy rendkívül bizonytalan nemzetközi környezetben, közölte a Tanjug.

A döntés súlyát jól jelzi, hogy az üzemanyagokra kivetett jövedéki adó az állami bevételek egyik legfontosabb forrása: éves szinten mintegy kétmilliárd eurót tesz ki, meghaladva még a dohánytermékekből származó bevételeket is. Az adócsökkentés azonban jelentős kiesést okoz: már a korábbi, 20 százalékos mérséklés is havi 35 millió eurós bevételkieséssel járt, a mostani lépéssel pedig az állam gyakorlatilag lemond bevételeinek jelentős részéről annak érdekében, hogy mérsékelje az inflációs nyomást és védje a lakosság életszínvonalát.

A beavatkozás hatása azonnal érzékelhető: miközben piaci alapon a dízel ára elérhetné a 257 dinárt literenként, a kormány intézkedéseinek köszönhetően jelenleg 208 dinár körül alakul, és a mostani korrekcióval is csupán minimális, néhány dináros emelkedés várható. Hasonló a helyzet a benzin esetében is, ahol az áremelkedést szintén szűk keretek között tartják.

Energiaválság és hosszabb távú kockázatok

A kormányzati lépések hátterében a globális energiapiaci feszültségek állnak. A Közel-Keleten zajló konfliktusok, az ukrajnai háború és az ellátási útvonalak körüli bizonytalanságok egyaránt hozzájárulnak az árak emelkedéséhez. Vučić kiemelte: a gáz ára jelenleg még nagyobb kihívást jelent, mint a kőolajé, mivel az elmúlt évek legmagasabb szintjére emelkedett.

Bár a hatóságok hangsúlyozzák, hogy az üzemanyag-ellátás egyelőre biztosított – részben a stratégiai tartalékok és a NIS működésének fenntartása révén –, a következő hónapokban további, „fájdalmas” intézkedések sem zárhatók ki. A kormány célja ugyanakkor az, hogy ezek terhét elsősorban az állam viselje, és ne közvetlenül a lakosságra háruljon. A jelenlegi politika így egyszerre jelent rövid távú stabilizációt és hosszabb távú fiskális kockázatot egy egyre kiszámíthatatlanabb globális környezetben.